Siess vissza Hye Rim!

~12~

Újból egy álomtalan éjszaka,melyet átvirrasztottam.Képtelen voltam lehunyni a szemem,egyszerűen a gondolkodás megártott nekem.Nem tudtam nem arra gondolni,hogy most mit érezhetett JungKook,hogy miken mehetet át.A fiúk vele vannak,viszont ezt a harcot,ami benne van egyedül kell megküzdnie.Mégis mire gondoltam mikor idejöttem?Csak közelebb hozom vesztüket.Azt hittem segíthetek majd nekik azzal,hogy valahogy meggyógyítom JungKookot?
Nem csak én virrasztottam.Yoo Me sem tudott aludni.Jiminnel beszélgetett telefonon.Úgy látszik egyikünk sem aludt.Jimin szerint JungKook ahogy hazaértek bement a szobájába és onnan ki sem jött.Ettől csak nagyobbá nött a csomó gyomromban.

Jimin szemszöge*

Az éjszaka egyikünk sem volt képes aludni.Nem mertünk.Ha elalszunk nem tudtuk volna mikor fognak kirobbani az újabb borzalmasabbnál borzalmas képek és cikkek,ami JungKookot,a kisöcsémet és legjobb barátomat bántalmazó szavakat tartalmazna,amiről valójában nem is ő tehet.Nem számít hogyan és milyen úton de mellette állunk és megoldjuk a problémákat.Együtt.

-Beszélt valaki PD-nimmel?-tett le egy pohár kávét az asztalra Jin.

-Beszéltem és nem valami rózsás a helyzetünk.Elkezdődött az,amitől rettegtünk.-vette el a poharat NamJoon.

-JungKookkal mi lesz?-TaeHyung fel-le járkált a szobában.

-Ülj már le,elszédülök tőlled....Pihenésre van szüksége.-vált a szokásosabbnál is komolyabbá Yoongi.

-Mit fogunk tenni Hyung?-fordultam NamJoon hyunghoz.

-PD-nim azt ajánlotta,hogy adjunk egy interjút,ahol valahogy elhitetjük mindenkivel,hogy baleset volt.

-Ez egyenlő a lehetetlennel!

-Azzal meg nem oldassz meg semmit,ha már az elején feladsz mindent.-Suga felált a kamapéról és tett magának még egy kanál cukrot kávéjába.-Ami biztos,hogy Kooknak most erősnek kell lennie...mi meg mellette kell álljunk.

-Hyung...

-És ha azt mondjuk Photoshop az egész?-mondta TaeHyung.

-Hülye,szemtanuk is voltak,attól csak jobban a szar alá temetnénk magunkat.

-És ha lefizetnénk őket?

-Na ne mond!Erre miért nem gondoltunk??!

-Egyszerű....

-És honnan szereznél te annyi pénzt,hogy mindenkinek betömd a száját vele?

-Sehonnan.....Na de ha azt mondjuk,hogy sokat ivott?

-TaeHyung,inkább fogd be,ez csak rossz fényt vetne rá.

-Csak segíteni próbáltam...-ült le a kanapéra.

Sehol semmi.Percekig ültünk szótlanul a sötét szobában.A csend ölni tudott,a levegő elfogyott.Valahogy megakartam törni ezt a halott hangulatot.Ilyen még nem történt velünk,ez a ház mindig is a káosz és a csatatér volt.Az élet sosem hunyt ki.De most...........
Felálltam és bekapcsoltam a TV-t.Mindenki a képernyőt nézte.Váltogattam a csatornákat,de abban az órában semmi sem tűnt érdekesnek,viszont legalább betöltötte a szobát.Valami régi sorozaton hagytam.Egy lányról szólt,aki drogfüggő volt de a családjának hála leszokott.Hirtelen,talán életem legnagyobb ötletem támadt.

-MEGVAN!-mindenki rámnézett.

-Mi van meg?

-Hogy mivel fedezhetnénk a történteket!