Siess vissza Hye Rim!

~10~

 

-Partit?De nekem mi keresni valóm ott?

-Ezt még kérded?A barátnőm vagy,normális hogy ott a helyed.Még nem volt időnk partira menni együtt,végre itt az alkalom.-mosolygott.Nem akartam túlságosan is magamra terelni a figyelmet,és a hírességek világában minden új arc káoszt teremt.

-Nem vagyok benne biztos...-nem akartam ezzel Yoo Met szomorúvá tenni.Mielőtt folytattam volna J-Hope megakadályozott.

-Hye Rim,muszáj elgyere!-karjait vállam köré fonva rámnehezedett.Ekkor vettem észre a többieket is hátam mögött.

-Amúgy is te vagy az egyetlen barátja,nincs nagyon ideje barátkozni.-mondta Suga.Mindenki csúnyán nézett rá.-Mi van?Csak az igazat mondtam....-és mindannyian tudtuk miről beszélt.Azt is,miért mondta pont ezt.A kis ravasz ezzel teljesen meggyőzött.

-Nincs más választásom,természetesen ott kell legyek.

-Te hülye.-ütötte vállon Sugat Jimin.

-Hogy nevezted a hyungod??

-Mit értesz egyetlen barát alatt?Mi mik vagyunk?Bokrok??

-Egyetlen közeli nőstény.Tudod,valaki aki IGAZÁN megérti.

-Nem értem.

-Na ki is a hülye....

***
A fiúk teljesen kimerűltek,így ahogy véget ért a fotózás elbúcsúztak mindenkitől és hazamentek a dormba.

Kezembe a meghívóval ültem a staff terem padlóján olvasgatva azt.A parti szombaton,este nyolctól kezdődne.
Vajon jó ötlet megjelenni csak úgy egy ilyen partin?Vagy újabb problémákba csavarom magam mint általában.
Csak természetesen....

Egy pillanatra minden sötét lett.Felnézve újból Yoo Me mosolygos arcát láttam.Annyira gyönyörű,mikor így mosolyog.Kezében két pohár volt.Az egyiket felém nyújtotta és leült mellém.

-Mi ez?

-Fekete kávé,a kedvenced.

-Ez a te kedvenced.-nevettem.

-Hupsz,az hittem te is ezt szereted.

-Iható.Bár kétlem,hogy ezután aludnánk este.

-Egy ilyen nap után hidd el,nem lesz akadály.-látszott rajta,hogy még mondana valamit,de nem tette.

-Mi történt Jiminnel?Ma alig beszéltetek.-arcán egy leírhatatlan érzés tükröződött,talán a fájdalom és szomorúság keveréke,de nem tartott sokáig és egy mosoly váltotta fel.

-Nem történt semmi.-tartott egy kis szünetet.-Nem tudom mit érez,őszintén azt se tudom én mit érzek,de nem tudok teljesen úgy tekinteni rá mint egy barátra.Gondolom a többiek már elmondták...De már nem számít,a mi hajónk rég elúszott.Jobb esetben talán ez csak egy ragaszkodás.

-Ragaszkodás?

-Igen,Jimin volt az egyetlen egész idő alatt aki megértett,aki mellettem állt,akivel önmagam lehettem.Szükségem van továbbra is rá.-megértettem ezt a szempontot is.Nem láttam lehetetlennek,viszont ami köztük van biztos nem csak ragaszkodás.Ezt már csak a tekintetükből tudom,ahogy egymásra néznek.És mi?Sosincs késő,és mégis mit számít a múlt,ha az érzelmek még ugyanazok?De ha nem lépnek?Nem szeretek beleszólni senki életébe,de besegíteni csak szabad.

Megosztottam volna vele mindezt,viszont mielőtt bármit is mondtam volna neki,valaki megfogott a csuklómtól és felhúzva a földről maga után rángatott.