Siess vissza Hye Rim!

~2~

Az ajtók bezáródtak.Tényleg megtörténik.Most azt se tudom örüljek vagy pánikoljak.
Ha visszatérek egyáltalán.Őszintén még azt se tudom,hogy jutok majd a fiúk közelébe.Tudom,őrültség,de elég makacs tudok ám lenni.

-Megérkeztünk.-észre se vettem,mikor az ajtók kinyiltak.

Próbáltam valamit kivenni a képből,de minden homályos volt.Mikor valahogy kikászálódtam a székből,a testem elvesztette egyensúlyát és elestem.Hangokat hallottam a távolban,de annyira fáradtnak éreztem magam,hogy a szemem sem bírtam kinyitni.

***

Lassan kinyitottam a szemem.A fehér plafon jelent meg elsőnek.
Végül egy kórházban kötöttem ki.
Jól kezdődik.

Persze mikor fontos dolgokon jár az agyam valaki mindig megzavar.Ez alkalommal egy nővér közeledett felém.

-Látom felébredt.Hogy érzi magát?-gondoltam tőle választ kapok a kérdésemre.

-Elnézést,de elmondaná pontosan melyik évben járunk?-a nővér elég furin bámult rám,nem is csodálkoztam.Az ő helyében ugyanígy reagáltam volna,sőt kinevettem volna.
Viszont egy pillanat alatt egy mosoly váltotta fel csodálkozó tekintetét.

-2016 július.-leesett az állam.Sikerült!!!

Vártam míg elmegy a nővér és a megfelelő pillanatban a takaró alá bújva visitozni kezdtem.SIKERÜLT!!!
Örömtáncomnak egy hatalmas rohögőgörcs vetett véget.Észre sem vettem,hogy vannak körülöttem más páciensek is.Istenem Hye Rim,egy korházban vagy.
Vörös fejjel körülnéztem, mikor megláttam a mellettem lévő ágyon kuporgó lányt.Ha jobban megnéztem a lányt elképesztően csinos volt.Hosszú vörös haja vállára hullt,csillogó,fekete szemeit rám szegezte és megint nevetni kezdett.
Még mindig vörös fejjel bebújtam a takaró alá figyelve a lány reakcióját.
Akármennyit figyeltem nem tudtam levenni a szemem rolla.Gyönyörű mosolya és angyali hangja feledhetetlen volt.Hogy lehet valaki ilyen tökéletes?Szó szerint...

-Fura vagy.-végül megszólalt.
Na most magyarázzam ki magam.

-T-tessék?-dadogom.

-Csak fura vagy.Az ember nem szokott ilyesmit kérdezni.Nagyon beverhetted a fejed.-auch...ez kicsit fájt.

-Ilyet mondani pont egy kórházban nem valami értelmes.-mondtam ful komoly fejjel,viszont erre megint röhögni kezdett.

-Ha láttad volna milyen fejet vágtál.-nevetett.-Kedvelek.

-Hát kösz...-puffogtam.

-Lee Yoo Me vagyok.Örülök.-nyujtotta kezét.

-Kim Hye Rim.-bologattam.

-Mi volt az előbbi kis előadásod?-kérdezte mosolyogva.
Elképesztő.Ebben a helyzetben is képes mosolyával megnyugtatni az embert.Olyan.....kis aranyos.

-S-semmi...csak egy kis öröm tánc.-mondtam végül az igazat.

-Ahaaa-komolyodott el,mintha tudná miről van szó.-Értem.Többször kéne csinálnod.Nagyon tehetséges vagy.-nevette.

-Persze...ne felejts el szólni,hogy ne járassam le magam az emberek előtt.

-Még ha ezt is mondod,én komolyan gondoltam.

-És veled mi a helyzet?-kérdeztem,mivel nem akartam magamról sokmindent megosztani.

-Velem?Ezt hogy érted?

-Hogyan kerültél ide?

-Tudod....csak apróságok miatt...-folytatni szerette volna viszont egy öltönyös hölgy megszakította.

-Kisasszony,hazaengedték.Ha megengedi,összeszedem a holmikat és mehetünk is.-mondta rezzenés nélkül.

-Rendben és köszönöm Choi menedzser.-mosolygott vissza Yoo Me.

Ki lehet ez a lány?Csak mert nem mindenkinek van saját menedzsere.

-Saját menedzsered is van?-ámultam.

-Ja,hogy Choi menedzser....igen.Őszintén-hajolt picik közelebb.-Picit idegesítő tud lenni.Állandóan a munkával traktál.-sóhajtott.

-Milyen munka?

-Nem valami nagy dolog.Modelkedem itt és ott.

-Wooow...ez elképesztő.Te tényleg tökéletes vagy.-és tényleg az is volt.

-Miii?Tökéletes?-kuncogott.-Olyan nincs,hogy tökéletes.Ha az lennék talán nem itt ülnék.-ekkor megint félbeszakította Choi menedzser.

-Kisasszony,készen állunk az indulásra.

-Ok.-állt fel Yoo Me.-Hye Rim.Cseréljük telefonszámot.Szeretnék még beszélgetni veled valamikor.

-Rendben.-nyújtottam át neki a telefonom.

-Ejha.Ez aztán telefon.-upsz...elfelejtettem,hogy ezt a telefont 'nem nagyon' ismerik az itteniek.

-Kész is.Hálám jeléül fogadd el ezt.-nyújtott át egy magazint aminek a borítóján ő szerepelt.

-Köszi.

-Kisasszony.-szólította kicsit sietősen a lányt Choi menedzser.

-Megyek,megyek na.-rám nézett és mosolygott.-Még találkozunk.-sarkon fordult és kilépett a menedzserrel együtt.

Mikor már nem láttam őket szemem a kezemben ucsörgő magazinra tévedt.Tényleg aranyos ez a lány.
Aztán mikor picit jobban megfigyeltem és lapozgatni kezdtem,majdnem szívrohamot kaptam.A magazin egyik sarkában,kis betűkkel a 'BIG HIT ENTERTRAINMENT' név állt.ISTENEM!De hisz a fiúk is náluk dolgoznak.Aztán egy posztert is láttam,ugyancsak a srácokkal.JACKPOT!
Hihetetlen,de kicsi a világ.

Vajon ez csak véletlen?

Annyeong!🙌🙌🙌Végre véget értek az unalmas részek.
Innentől fogva IZGALOM,IZGALOM,IZGALOOOM!;)
Remélem tetszik,még ha ilyen gyengécske is lett.😘😘
P

uszii❤❤❤🙆🙆🙌🙌