Meet Me In Another Life (G-Dragon FF) - Magyar

2.

A kanapén foglaltam helyet, míg barátnőm eltűnt a konyhában valami harapni való után keresve. A bőröndöm a lábam mellett kapott helyet a szőnyegen. Amíg Ae Ra a konyhában foglalatoskodott, addig én felálltam és felfedeztem a nappalit, végignéztem a képeket, melyek a kandalló fölé voltak helyezve és elkapott az irigység. Nem a miatt, hogy barátnőm szülei gazdagok voltak és Ae Ra-nak körülbelül semmi gondja nem volt az életben, vagy azért mert egy hatalmas házban lakhatott, melyet a szülei adtak neki ajándékul huszadik születésnapjára. Nem ezért. A felhőtlen mosoly, a családi szeretet, mely áradt minden fényképről, ezek voltak az okok, amiért az irigység apró szikrája megjelent az elmémben. Nekem egyetlen fényképem sem volt a szüleimmel. Apám mindet elégette. Belegondolva nem is bántam, hogy nem volt egy képem sem, mivel így nem éreztem kötődést ahhoz a szörnyeteghez. Csak imádkozni és remélni tudtam, hogy nem talál rám.

- Chae Soo Jin, minden rendben? – hallottam meg barátnőm hangját a hátam mögül, mire letettem a fényképet és megfordultam.

- Persze. Köszönöm, Ae Ra – öleltem meg már ki tudja hanyaggyára a lányt, majd eltolva magamtól a szemébe néztem. – De nem akarlak veszélybe sodorni. Pár napig maradok, azután elmegyek, nem akarom, hogy bajod essen, hogyha mégis rám találna.

- Miket beszélsz? Még szép, hogy maradsz, és erről nem indítunk vitát. A ház fel van szerelve biztonsági kamerákkal. Úgyhogy nem akarok ilyen butaságot hallani tőled, értetted? – korholt le, miközben visszavezetett a kanapéhoz és leültetett.

- De... nem akarok a terhedre lenni – sóhajtottam, mire egy fejbe kólintást kaptam válaszul. – Áú!

- Úgy kell neked, ha sületlenségeket beszélsz. Viszont térjünk a tárgyra. Azt hittem, hogy bajod esett, mert olyan későn értél ide! Mi történt, halljam végre – tette csípőre kezeit, miközben a legcsúnyább pillantását szegezte rám.

Egy fintor kíséretében elkezdtem a beszámolómat a szőke hajú srácról, ahogyan elláttam a sebeit, az ürességet a tekintetében, azt, ahogyan mindenki elkerülte és végül hogyan köszönte meg azt, hogy segítettem rajta. Barátnőm leesett állal hallgatta végig mondandómat. Már nagyon látszott rajta, hogy valami igazán kikívánkozik belőle, úgyhogy amikor befejeztem a mesémet és biztosítottam afelől, hogy semmi bajom nem esett, egyből nekem ugrott. Sűrűket pislogva hátráltam egy kicsit tőle és értetlenül néztem hatalmas barna szemeibe.

- Most mi van? – kérdeztem, mert már kicsit zavart az a fura nézés, amivel illetett.

- Hidrogén szőke haj, tetkókkal és sebekkel borított test, fekete szemceruzával kihúzott szem, mely mindig üresen csillog és jóképű? – kérdezett vissza, én pedig nem értettem mire akar kilyukadni a személyleírással, melyet azelőtt mondtam el neki.

- Igen – bólintottam. – De nem fogunk úgyse találkozni, úgyhogy nem mindegy?

- Ó, anyám, aki most éppen Floridában nyaral – csapott a homlokára, majd gondterhelten megdörzsölte a szemeit. – Soo Jin, most vagy elszomorítlak, vagy felvidítalak, de fogsz találkozni a sráccal, bár én remélem, hogy nem futtok össze...

- Ae Ra, nem értelek. Bökd már ki mi van!

- Ha a személyleírásod pontos volt, akkor, akit elláttál, az nem volt más, mint GD, ismertebb nevén G-Dragon, egy bandavezér és a környéken lakik. Istenem, nem is csodálom, hogy mindenki messziről kerülte... Hát téged aztán tényleg kerül a szerencse.