Meet Me In Another Life (G-Dragon FF) - Magyar

9.

Próbáltam szemkontaktust kialakítani a velem szemben ülő bandavezérrel, akinek viszont esze ágában sem volt rám szegezni a tekintetét. Éreztem, ahogy megfeszül az arcizma, amikor a felé nyújtott kezemet rátettem a vállára, ezzel is hangsúlyozva a jelenlétem. Ahogy figyeltem a ridegséget az arcán szétáradni, egy parányi kis hang a fejemben azt suttogta, hogy talán hiba volt ismét beleütnöm az orromat a dolgaiba. Talán hiba volt ismét aggódnom az épségéért és foglalkoznom vele. Hiszen haraggal váltunk el, ő nem keresett és én sem őt. Igaz, már nem voltam ideges a történtek miatt, inkább csak szomorú, amiért úgy alakultak a dolgok, ahogy. Mert bárhogy is próbáltam magamnak bemesélni, hogy semmi közöm ehhez az emberhez, nem kell ez a dráma az úgy is romokban levő életembe, amit próbáltam újjáépíteni, mégsem tudtam elhagyni. Ostobának hangzik, de valami kötött hozzá. Nevezhettem volna sorsnak, vagy akármilyen puccos kifejezéssel is leírhattam volna, de semmi kétség sem fért hozzá, hogy vonzott magához ez az ember, aki olyannyira szeretett volna távol tartani magától. Belenyugodtam a gondolatba, hogy barátnője volt, így ha az érzéseim is felé erősebbek is voltak, én mégis azzal is megelégedtem volna, ha csak a barátjának tart. Mert úgy közel lehettem volna hozzá.

Hangos sóhaj hagyta el az immár lekonyult ajakaimat. GD még mindig nem nézett rám, így elvettem a kezemet a válláról, majd letörten Hyunwoo felé fordultam. Olyan intenzitással bámult, hogy azt hittem lyukat fúr az arcomba. Kínos mosolyra húztam a számat, nem értettem, hogy miért bámul ennyire, mire ő is elmosolyodott, jobban monda egy hatalmas vigyor ült ki az arcára. Akkor figyeltem meg igazán, hogy a srác talán fiatalabb volt, mint a vezér. Persze, hogy fiatalabb, hiszen hyung-nak szólította. Ez elég nyilvánvaló volt. Arcvonásai arról árulkodtak, hogy lehet még én is idősebb voltam nála. Amint azon agyaltam, hogy hány éves lehet a szőkeség, mocorgásra lettem figyelmes. GD irányába néztem, aki próbált felállni, kisebb-nagyobb sikerrel. Megcsóváltam a fejem, jelezve nemtetszésem, amiért ismét hagyta magát megveretni. Bár azért annyi ember ellen nehéz is lett volna egy karcolás nélkül megúszni a verekedést.

Mivel kezdtem elzsibbadni a guggolástól, lassan felálltam, megütögetve itt-ott a lábam, hogy ne terjedjen szét a kellemetlen érzés, majd ismét G-Dragon felé fordultam. Feladta a küzdelmet, így a földön ülve káromkodott egy sort, amiért nem sikerült felálljon. Lehajoltam és a kezemet nyújtottam felé, megint. Ekkor már elnyertem azt, hogy rám nézzen. Próbáltam olyan kifejezéstelen maradni, mint ő, nem mutatva semmilyen érzelmet, amikor a szemeimbe nézett. Nehéz volt nem kimutatni, hogy mennyire fájt így látni őt és mennyire elszomorított a gondolat, hogy amióta kitagadták a családból valószínűleg ez volt az élete. Verekedés, bandázás, ivás, és még több verekedés. Hirtelen az apám jutott eszembe, és éreztem, ahogyan meginog a kezem a levegőben. Beharaptam az alsó ajkam, nem akartam rá gondolni, nem abban a pillanatban, amikor próbáltam elnyerni annak az embernek a bizalmát, akibe beleestem. Gondolataimból GD érintése húzott vissza a valóságba, amint végre kezét az enyémbe helyezte, ezzel mosolyt csalva az arcomra. Felhúztam a hideg földről, viszont még akkor sem engedte el a kezem, amikor már rég egyenesbe tornázta magát a segítségemmel. Hyungwoo valószínűleg megunta a várakozást, így megköszörülte a torkát. A hang hallatára gyorsan kikaptam a kezem a velem szemben álló srác szorításából, mire az csak fáradtan sóhajtott egyet.

- Bassza valami a torkodat, kölyök? – kérdezte GD kelletlenül, először megszólalva, amióta ott voltam.

- Haha, nagyon vicces, hyung. Tudom, hogy nehéz elszakadni egymástól, de azért nekem is segíthetne valaki – mondta egy hatalmas vigyor kíséretében.

Míg GD odasétált, hogy felsegítse fiatalabb társát, én addig próbáltam nem elvörösödni Hyunwoo kijelentésétől. Amint a vezér odaért hozzá, az első mozdulata az volt, hogy tarkón csapja a még mindig földön ülő fiút, aki erre hangos jajgatással fejezte ki nemtetszését. Meleg mosollyal az arcomon figyeltem a két srácot, amint csipkelődni kezdtek egymással, amikor végre Hyunwoo is függőlegesen állt. Látszott rajtuk, hogy tényleg régóta ismerhették egymást, még egy olyan személynek is, mint én, aki nem régóta ismerte őket, szinte tapintani tudtam volna a köteléket kettejük között. Bár nem a legjobb körülmények között gyümölcsözött a barátságuk, mégis a tudat, hogy Hyunwoo GD mellett volt, nyugodtsággal töltött el. Még ha sokszor nem is értettek egyet, és civódtak, mint abban a pillanatban, mégis érezhető volt az egyensúly kettejük között.