Meet Me In Another Life (G-Dragon FF) - Magyar

5.

A gondolataimba merülve, a fejemet a tenyeremen pihentetve néztem ki az ablakon. Az eget szürke fellegek fedték el, megakadályozva a napot, hogy fényáradattal borítsa be a földet. Úgy nézett ki, mintha bármelyik pillanatban leszakadhat az ég, vízzel árasztva el mindent. Valószínűleg erre gondolva, az utcán menetelő emberek, esernyővel a kezükben, kissé lehangolva ballagtak el a virágüzlet előtt. Egy-egy néha megállt, megnézték a virágokat, majd tovább is álltak. Nem is kell mondanom, aznap elég kevés vásárló tévedt be az üzletbe. Nagyot sóhajtva néztem az ajtó irányába, arra várva, hogy valaki végre betoppan, de nem nagyon akartak, így tekintetemet visszavezettem az utca kémlelésére, titkon remélve, hogy a hidrogén szőke hajú srác feltűnik a szürkeségben.

Azt képzelné az ember, hogy milyen lusta munkás vagyok, amiért csak bambultam ki a fejemből, de már mindent elvégeztem a virágok körül, amit csak lehetett, így más dolgom sem volt, csak tartani a frontot, amíg Ae Ra végzett a papírmunkával. Már lassan 1 hete dolgoztam a virágüzletben, minden nap tanulva valamit a virágokkal kapcsolatban. Szerettem ott dolgozni, élveztem a társaságot, ami körülvett. Végre. Úgy éreztem végre elért hozzám is a megérdemelt boldogság egy darabkája. Noha így éreztem, valami mindig eszembe jutatta, hogy sosem voltam teljesen biztonságban apám elől. Anyával minden nap megosztottuk egymással az aznap történteket, megnyugtatva egymást, hogy még egyikünkre sem talált rá az a rohadék. GD-ről nem meséltem neki. Meg akartam úszni a fejmosást, ezért inkább nem említettem meg, hogy nem messze az Ae Ra lakásától egy tetkó szalonban az a srác lakik, akit már kétszer is kipofoztam és nem mellesleg egy bandavezér. Szívinfarktust is kapott volna, főleg azután, hogy apám is elég ismert az „alvilágban". Vajon GD ismeri? Egyből kivert a víz, amikor erre gondoltam, ezért gyors megráztam a fejem.

Kicsit nyugtalanul álltam fel a székről, amin addig ültem, majd újra az ajtó felé fordultam, és azzal a lendülettel majdnem hátra is estem, amikor megláttam, hogy ki állt a pult előtt. Jobban mondva tehénkedett a pulton. Kezével megtámasztva a fejét, szinte lyukat fúrt pillantásával az arcomba az az ember, akit pár pillanattal azelőtt még látni akartam. Miért nem egy zsák pénzt kértem? A kezemet a szívemhez emeltem, hogy hangsúlyozzam meglepettségemet. Száját gúnyos mosolyra húzta, mintha csak mulattatná a tény, hogy sikerült majdnem a színinfarktust hoznia rám. Erre csak egy ronda pillantást kapott válaszul, ami csak olaj volt a tűzre, mert mosolya egyenesen vigyorba váltott át. Lemondóan forgattam meg a szemeimet és közelebb merészkedtem hozzá. Mivel nem mondott semmit, én sem szólaltam meg. Szemeivel minden mozdulatomat figyelte, azt, ahogyan a széket az ablaktól a pulthoz teszem, majd leülök rá és ugyan azt a pozíciót veszem fel, farkasszemet nézve vele.

Nem láttam a srácot azóta, hogy azon a gyönyörű csillagos éjszakán elláttam a sebeit. Hyunwoo-val találkoztam néha, aki mindig beszámolt a vezér állapotáról, még akkor is, amikor nem is kértem. Sokszor ballagtam el a tetkó szalonig, gyűjtve a bátorságom, hogy bemegyek vagy bekopogok a garázs ajtaján, de próbálkozásom mindig úgy végződött, hogy inkább megfordultam és elmentem. Nem akartam tolakodó lenni, hiszen ki voltam én, hogy csak úgy betoppanjak hozzá. Lehet, hogy nyugodt szívvel bemehettem volna, de tudtam a helyem, így csupán reménykedtem, hogy jobban van. És ahogy szinte elvesztem barna szemeiben, láthattam, hogy igen, tényleg jobban volt, sőt, szinte én is egy hatalmas vigyorra húztam ajkaimat, mivel az ürességnek a szemeiben semmi jele nem volt. Érthetetlennek tűnt számomra, hogy miért éreztem boldogságot a fiú láttán. Nem ismertem. Ő sem ismert engem. Szinte idegenek voltunk egymásnak. Mégis volt valami köztünk. Valami furcsa érzés, mint amikor valaki felbukkan a víz alól és egy hatalmasat szippant a levegőből. Így tudnám leírni azt az érzést, ami a hatalmába kerít. Különös. Tisztában voltam vele, hogy ez elég eszelősen hangzott, hiszen csak 1 hete ismertem, maximum másfél.