Meet Me In Another Life (G-Dragon FF) - Magyar

3.

Az utcán az is hallhatta a hangomat, aki nem is volt kíváncsi rá, amikor elkiáltottam magam. Lehet egy kicsit hangosabbra sikerült, mint ahogy azt eredetileg szerettem volna, de legalább az, akinek címeztem kiáltásom, egyből megállt és hátrafordult. A mellette lévő srác is megtorpant, majd kíváncsian fordult ő is hátra, míg GD arcáról semmit sem lehetett leolvasni. Miután az esernyőmet elhelyeztem az ajtó előtt, odakocogtam hozzájuk, majd amikor odaértem, kihúztam a hátam miközben megálltam előttük. A bandavezér még mindig kifejezéstelen arccal állt előttem, viszont úgy közelebbről már láthattam, hogy szemében az értetlenség vegyült a kíváncsisággal. A mellette álló szőke srác arcáról még mindig a kíváncsiság jeleit lehetett leolvasni, ám nem kerülte el a figyelmemet a tény, hogy láthatólag élvezte a jelenetet, ami a szemei elé tárult. Ezért egy kicsit zavarba jöttem, de nem szakítottam meg a szemkontaktus GD-vel, amit már pár másodperce tartottunk.

Kezemet mintha valami megszállta volna, akaratlanul is emelni kezdtem, majd GD arcára helyeztem tenyerem. Mozdulatomra szemei elkerekedtek és csak nagyokat pislogott, míg a másik szőke hajú srác csak füttyentett egyet. Mire észbe kaptam, hogy mégis mit csináltam, az én szemeim is egyből elkerekedtek, zavaromban a forróság újra elöntötte az arcomat, de a kezemet már nem húztam vissza, mert az meg már kínosan jött volna ki.

- Hogy vagy? – kérdeztem, tekintetemet végigpásztázva kék foltokkal teli arcán, majd a pillantásom a sebtapaszon pihent meg, melyet az ajka szélére helyeztem.

- Miért nem félsz tőlem? – válaszolt kérdéssel kérdésemre, mire újra belenéztem barna szemeibe, mely ezúttal zavartan mélyült bele enyéimbe, arca viszont ugyan olyan komoly maradt.

- Félnem kellene? – mosolyodtam el, erre viszont már ő is elnevette magát, mint aki nem hisz a fülének.

- Érdekes csaj vagy, azt meg kell hagyni – bólintott egy aprót, majd sóhajtott egyet. – Kicsit fáj itt-ott, de elvagyok. Kösz.

- Értem. Ennek örülök – vidultam fel kissé.

Kezemet, mely még mindig az arcán pihent, lassan el akartam húzni, hogy aztán hátat fordítsak nekik és elmenjek, de nem jutottam el odáig, mert amikor tenyeremet eltávolítottam arcáról, keze elkapta az enyémet és visszahelyezte oda, ahol addig volt. Összehúzott szemmel néztem végig a cselekedetet, majd értetlen fejemet látva a szája szélét feljebb görbítette.

- Látnod kéne magad – vigyorgott gúnyosan.

- Izé... elengednéd a kezem?

- Miért? Elszállt a bátorság? – húzta az agyamat, mire grimaszoltam egyet.

- Nem félek tőled – mondtam határozottan, vigyora pedig egyre szélesedni látszódott. - Csak... kicsit kellemetlen ez a póz...

- Te kezdted – vont vállat, miközben vigyora kacér mosolyra váltott át.

Erre nem tudtam mondani semmit, hiszen tudtam, hogy igaza volt. Abban a pillanatban kezdtem megbánni cselekedetemet, nem kellett volna olyan bátor mozdulatot tegyek a srác irányába. Még mindig ott volt a nyugtalanság kis szikrája az elmém hátsó részében, mely Ae Ra hangján egyre csak ismételte, hogy egy szörnyeteggel állok szemben és nézek farkasszemet. Bár az elmém ezt hajtogatta, a szívem mégsem a félelemtől és ijedtségtől vert gyorsabban. Nem féltem az előttem álló szőkeségtől. Inkább valami más kerítette hatalmába szívemet. Mi lehet ez?

- Baszki... Te, GD... - szólalt meg az addig csendben figyelő srác az említett fiú mellett.

- Baszd meg... - nézett el az említett srác abba az irányba, ahova haverja is, az idegességtől eltorzult az arca, majd elengedte az immár kissé zsibbadt kezemet. – Gyertek. – ragadta meg újra a kezem olyan erősen, hogy egy kicsit felszisszentem, és elkezdett húzni maga után, a másik szőke pedig ott sietett utánunk.