Meet Me In Another Life (G-Dragon FF) - Magyar

4.

Csendben ballagtunk az immár sötét égbolt alatt. Csak a lámpák, melyek az oszlopokra voltak szerelve, azok adtak némi fényt a sötétségben. Pontosan úgy, mint ahogy az én életembe is a fény apró szikrája kezdett megjelenni, bár még egészen halovány volt. A jobb oldalamon haladó fiú egészen jókedvűnek tűnt, szinte elégedettnek, amiért rá tudott venni arra, hogy vele tartsak, míg a balomon sétáló Ae Ra gyilkos pillantásokat vetett rám és gyanakvóan méregette a srácot. Nem igazán bízott benne, persze nem is vártam el tőle. Én viszont, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva bíztam benne. Talán azért mert GD haverja volt. Talán. A jó pár centi távolság azért megvolt köztünk, mert hiába bíztam benne valamelyest, az életemet nem mertem volna rá bízni. És még mindig nem árulta el a nevét...

Barátnőm hatalmas sóhajára figyeltem fel, így a fejemet felé fordítottam. Hiba volt. Az én bocsánatkérő pillantásom találkozott az ő csúnya nézésével, ezért még jobban mérges lett. Nem lesz semmi baj – tátogtam neki, de mintha csak valami hihetetlent mondtam volna, felhúzta az egyik szemöldökét. Pontosan tudtam, hogy ezért a húzásomért nagyon le leszek szidva, mivel újra nem hallgattam rá. Ismét önszántamból sétáltam bele a bajba, figyelmen kívül hagyva Ae Ra tanácsait, miszerint kerüljem el messziről. Mégis mentem, mert aggódtam érte. Mégis miért teszed ezt Soo Jin? Miért csinálsz magadnak fölösleges problémát? Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, kezdtem kételkedni abban, hogy jól döntöttem. Szerinted ő egy probléma? – tettem fel a kérdést, de nem kaptam rá választ.

Az útról ismét a szőkeség felé fordultam, aki úgy nézett ki, mint akit nem zavar a csend, sőt inkább kifejezetten élvezi. Hirtelen eszembe jutott azelőtt pár perccel elhangzott kérése: Tudom, hogy pofátlanság ezt kérni tőled, de nem pofoznád ki GD-t? Megint. Én pedig, amilyen naiv és ártatlan voltam (ahogy Ae Ra mindig jellemzett), nem tudtam visszautasítani a kérést. Hiszen nyúljunk az igazsághoz, azután, hogy aznap hagyott elmenekülni és nem kevert bele a harcukba, úgy éreztem ennyit megtehetek érte. Ez igazából elég furcsán hangzik, tudom, mivel az volt a második nap, amikor láttam, de valami különös érzésem volt a sráccal kapcsolatban. Valami... leírhatatlan. Valami ismeretlen. Mi ez?

- Ne haragudj csajszi... - zökkentett ki elmélkedésemből a szőkeség hangja, mire pislogva néztem fel rá. – Tudod... GD messziről kerüli a korházakat. Néha az az érzésem, hogy meg akar halni.

- Hogy mi? – kérdeztem, miközben Ae Ra-val egyszerre kaptuk fel a fejünket. – De hiszen olyan magabiztosnak tűnik, mi-

- Na, a faszom – szólt közbe a szőke, majd megvakarta a tarkóját. – Megint eljárt a szám. Vegyétek úgy, hogy nem mondtam semmit.

Összehúzott szemöldökkel vizsgáltam a fiú arcvonásait, amelyek hirtelen nagyon elsötétedtek, ebből gondoltam, hogy tényleg valami baj lehetett a vezérrel. Még egy olyan dolog, amit nehezen tudtam elhinni a szörnyeteg megbélyegzés után. És akkor eszembe jutott a találkozásunk pillanata. Az az üres tekintet, az a megtört testtartás, az a sebekkel borított test. Magamra emlékeztetett.

- Hah – horkantam fel gúnyosan. – Valahogy átérzem a helyzetét – mondtam ki, de már egyből meg is bántam, amikor Ae Ra nagyot csapott a karomra.

- Soha többet nem akarom ezt hallani – mondta komolyan, mire lehajtottam a fejem és bólintottam.

Nagyot sóhajtottam, tudtam miért lett fagyos a levegő, ismét. Sokszor mellettem volt, amikor úgy döntöttem, véget vetek az életemnek. Tisztában voltam vele, hogy mennyire fájt neki az, amikor próbáltam eltaszítani magamtól, amikor mindenkit kizártam az életemből, amikor arra nyitott rám, hogy próbáltam felvágni az ereimet. Még mindig tisztán emlékeztem az arckifejezésére. Dühös és csalódott volt egyszerre, amiért ilyen könnyen eldobnám az életem, miközben könnyei patakokban folytak le az arcán. Minden hülyének elküldött, viszont amikor magát kezdte okolni, hogy nem szentelt nekem elég figyelmet, a törött csempedarab, amelyet addig a kezemben szorítottam, kiesett, majd nagy csörömpöléssel a földre zuhant. Abban a pillanatban realizálódott bennem mit is akartam tenni.