Dehát Ő a tanárom!

Alakulóban 3

Enyhén elfordított fejjel indultam neki, és már több ajak mozgással. Felváltva szívtam meg gyengéden a felső illetve az alsó ajkát, hagyva ezzel ugyanezt neki. Vissza csókolt és már nem igyekezett visszatartani vágyait, abban a pillanatban azt éreztem, hogy nem bírok magammal. A finom csókolgatással való indítás után, intenzív erős nyelv párbajba kezdtünk. Áradt a melegség a nyelvével együtt, az aprócska kis nyalintások az ajkak ádáz csatájába keverve, elfeledtette velem, hogy kik is vagyunk mi egymásnak.
Rádőltem, és úgy ízleltük tovább egymás ajkát. Bal kezemmel továbbra is a nyakát fogtam át, párnaként szolgáltatva azt. Jobb kezemmel elindultam a combjáról hátrébb, és már a kerek fenekén pihentettem, mikor megszorítottam gyengéden.
-Bob... Ezt nem szabad... - nyögött fel, és tolt el magától.
- De hiszen te is élvezed nem?
- De nekem férjem van! És a tanárod vagyok! - Győzködte gyakorlatilag saját magát.
- A férjed nem jön vissza! Itt hagyott...
Clara férjéről annyit tudtam, hogy ő is az iskolánk volt tanárja volt, de egy vándor színtársulattal elment külföldre egy szó nélkül, immár egy éve.
- De ezt te is tudod... - ültünk egymás mellett csalódottan.
- Igen, tudom, de... De akkor sem tehetem.
- Megértem, és nem akarnék benned rossz érzést kelteni, és azt sem, hogy aggódj a történteken. - Törődtem bele a sorsomba. - Azért egy csókot még kaphatok tanárnő? - És felálltam.
-Egy rövidet. - állt mellém, és elmosolyodott.
Magamhoz húztam a derekánál fogva, és bele csókoltam a felső ajkába. Úgy éreztem szükségem van erre, erre az érzésre, és rá, de természetesen rólam van szó, úgyhogy nyilván amilyen szerencsés vagyok többet látni sem akar. Ilyenek futottak át az agyamon azalatt az egy pillanat alatt míg magamnak tudtam a világ legédesebb száját, aztán szertefoszlott a sötét jövőm, beleharapott gyengéden az ajkamba, búcsúzás képpen.