Levezetés

1.6K 13 0
                                    

Élveztem a tánc minden egyes lépését. Ahogy a testünk egymásnak feszül, és minden egyes lépésünket közösen hajtjuk végre.
Húsz perc elteltével, már nem csak a forgás résznél lévő hiányosságunkat igyekeztünk behozni hanem majdnem az egész koreográfiát próbáltuk el újra meg újra.
Úgy éreztem hogy az emelést élveztük mind a ketten a legjobban, úgyhogy arra különös hangsúlyt fektettem. Ez azonban sokadszori próbálkozás után elég megerőltető volt.
Két óra elteltével teljesen kifáradva leizzadva úgy döntöttünk hogy mára elég lesz. Egy közös csókkal zártuk le a kis magán próbát. Teljesen úgy éreztem ettől mintha csak egy normális pár lennénk.
- Menj tusolj le az öltözőben mert át vagy izzadva. - Mondta búcsúzóul.
- Igazad lehet. - Mosolyogtam rá. - Remélem nyitva van a fürdő.
És már mentem is a lépcső felé. Fel voltam dobódva a próbától, úgyhogy vidáman lépcsőzgettem lefelé. Két szinttel lejjebb a szokásos irányba kanyarodva bementem a fiú öltözőbe. Szerencsémre nyitva volt. Nem szoktam ide járni, maximum ha utolsó óránk a tesi és van időnk, de nap közbeni óra esetén esélytelen volt hogy teljesen lezuhanyozzunk és időben beérjünk a következő órára.
Ahogy az ember belépett a férfi részre, balra nyílt az öltöző ami már zárva volt, jobbra meg egy mosdó és aztán a fürdő.
Miközben a zuhanyzó előtt vetkőztem azon járt az eszem, hogy mennyire szerencsés is vagyok hogy az osztályfőnökömmel táncolhatok, és hogy milyen ironikus, hogy mindenki más meg nagyjából büntetésnek fogná fel. De emellett nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy a tanárom, és egy jó ideig még az is marad, és ez így nem működik. Otthonról nem mehetek el csak úgy, ha még bejelentem hogy összejöttem a tanárommal, abból előbb utóbb, de gondot okozna valahogy.
Az örlődésemen csak az segítettem mikor végre magamra nyitottam a hideg vizet. Valamilyen szinten szerettem a hideg vizet, felébresztett, frissebb lettem tőle, és mindig a vízilabdás korszakomra emlékeztetett.
El voltam a fejemre folyó víz alatt és merengtem, amikor éreztem hogy a víz langyossá, majd kellemesen meleggé válik...

Dehát Ő a tanárom! Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora