Dehát Ő a tanárom!

Gyakorlat

Itt vagyok. Végre elértem a terem elé. Még sosem voltam odabent, elvileg egy kistanári, de még sosem kerestem itt senkit. Bekopogtam, és rögtön hallottam bentről a jól ismert hangot, Clarát.
- Jövök!
Jön? Dehát a tanáriban mindig csak kinyitja valaki, de nem szól előre. Ebből csak arra tudtam következtetni, hogy vagy nincsenek bent sokan vagy akár csak egyedül van.
Kinyílt az ajtó, és ott állt Clara. Ledermedtem. És csak bambultam szó nélkül.
- Szia Bob! - Köszönt rám, és méregetett pillantásaival. Monzdulatlanul állt az ajtó fél fát támasztva.
- Ehh... Szia... Gyö... Gyönyörű vagy. - Böktem ki végül, pedig csak egy sima farmer és egy feszülős okker sárga mellény volt rajta, alatta egy hosszú ujjú pólóval. Ennek az összetételnek köszönhetően, kirajzolódtak vadító mellei, amiről nem tudtam levenni a tekintetem. Ez persze fel is tűnt neki.
- Ejnye Bob! Nem illik így megnézni egy hölgy kebleit. - Mondta játékos pajkossággal, és beleharapott az ajkába. Itt követte el a hibát.
Körbe pillantottam a folyosón, és mikor meggyőződtem, hogy senki nem lát, közelebb léptem az osztályfőnökömhöz, megfogtam a derekát, és azzal a lendülettel toltam be a küszöbről.
A szoba körülbelül egy raktár volt csak, és biztos voltam benne, hogy régebben biztosan, de még most is jelentős részét annak használják. Szabadon csak egy asztal volt hagyva, és rajta Clara iskolai intézni valói.
- Szóval itt szoktál bujkálni, mi? - Kérdeztem vigyorogva, mikor neki értünk az asztalnak. Aztán hirtelen, szó nélkül belecsókoltam mézédes ajkaiba.
- Igen, itt fogsz megtalálni, ha már sehol máshol nem találtál meg. - Mondta végül egy kis felnyögés és levegő vétel után.
Nem bírtam betelni az ajkaival. Nyelvem izgatottan ostromolta szerelmemet, miközben a sarkammal finoman betoltam az ajtót. Mikor becsukódott, kezemet leengedem a derekáról, és belemarkoltam a fenekébe amit halk nyögéssel nyugtázott. Azonban mikor elkezdtem felemelni a lábát a combjánál fogva, megállított.
- Ne... Bob! Kérlek... Nem bírnám megállni... És most tényleg gyakorolnunk kell.
Értettem a szóból és le engedtem a lábát, és mielőtt elhúzódtam volna, a fülébe súgtam...
- Meg akarlak dugni!
Erre ismét csak megharapta a száját, majd kicsoszogtunk pár lépést a folyosóra.
- Hát akkor kezdjük egyből a forgástól. - Indított el. Habozás nélkül magamhoz húztam, és felvettük a keringő pózt...