Dehát Ő a tanárom!

Alakulóban 2

-Ohh persze! Gyere be. A többiek már hazamentek, gyere. - követtem őt és átmentünk a tanáriból nyíló könyvtárba.
Nagyon kis otthonosan volt berendezve, az egyik felében a könyvsorok, a másikban a könyvespolcok által közrezárt kis helység, egy kanapéval, két fotellel és egy kis asztallal.
- Ülj csak le. - Kínált hellyel. - Kérsz egy kávét, vagy egy teát?
- Hát én úgy emlékszem, hogy egy nyalásban állapodtunk meg. - Kezdtem el ostromolni.
Az elmúlt évek alatt, sokat hallottam, hogy milyen vonzó a tanár szerepe, és hogy mennyire jó nő. El kell ismernem tényleg volt valami rosszaság ebben a szituációban. Ráadásul tényleg sok nap telt el úgy, hogy minden vele töltött időt azzal töltöttünk el, hogy a dekoltázsába mélyedtünk, és álmodoztunk a két szép gyönyörű C-s melléről, vagy a fenekét stíröltük, mikor a táblára írt. Még is a kedvenc napjaink azok voltak mikor valami rövidebb egyberuhát vett fel, amiből láthatóvá vált a hosszú feszes lába.
- De Bob, itt nem nagyon tudunk fagyit szerezni. - Értetlenkedett.
- Nem is feltétlenül fagyiról volt szó. - Mosolyogtam rá. - Szó szerint egy nyalásban állapodtunk meg.
- Ugye ezt most nem úgy érted? - vörösödött el.
Eközben már leült mellém a kanapéra. Feléhajoltam és már csak két centi lehetett köztünk, közben a kezét a combjára csúsztattam, a másik kezemmel meg a fejét támasztottam meg.
Finoman hátrébb húzódott, de elértem az ajkát, és finoman bele csókoltam. Ez még csak az ajkak első találkozása volt, puhán érintettek egymást, és selymesen tapadtak egymásra. Ezer évnek tűnt az a pár másodpercnyi kontaktus amíg össze értünk.
- Tudod hogy n... - De félbeszakítottam a következő csókkal.