A vágy

2.4K 25 0
                                    

Nem beszéltünk semmi személyesről,  sem nap közben, sem órák után. Egészen az egyik évfolyam vizsgáig. Néma csendben írtuk a vizsgát, ahol bent volt Clara és még két felügyelő tanár. Egy kék virágos buggyos ujjú blúz volt rajta, melyből látszódhatott eszméletlenül őrjítő dekoltázsa. Nem volt mély és sokat mutató, de mégis igy többet hagyott a fantaziának.
Így nem is nagyon lehetett koncentrálni a feladatokra.  Teljesen máshol jártak a gondolataim, valahol Clara blúzának a mélyén. Folyton fel-fel pillantottam, amit mikor észre vett,  gyorsan le sütöttem szemeimet. Az átlag diákoknál többet időzött rajtam a tekintete, ez az egy hagyott még számomra bármi reményt.
Mikor befejeztük, és a felügyelők beszedték a munkáinkat, mindenki elkezdett pakolni. Clara is felállt. Hosszú térd alatti szoknyában volt,  mint ahogy azt előírja a házirend. Lélegzet elállító kinézete volt. Eldöntöttem, hogy nem megyek ház úgy, hogy nem teszek valamit kettőnk érdekében. Megőrjített az a kis várakozás amig diáktársaim el nem mentek. Megbeszélték, hogy kinek hogy ment,  csacsogtak, és izgultak.
-Bob! Nem jössz? - kérdezte egy barátom.
-Menjetek csak, még úgyis be kell még ugranom a titkárságra. - Hazudtam.
Miután bólintott és kilépett az ajtón, azonnal elindultam az osztályfőnököm felé.
- Clara... Nem megy! Nem bírom!
- De ezt miért pont itt és most? - Szeppent meg, de tudta miről beszélek.
- Mert eddig se tudtunk beszélni arról, hogy mit érzek. Megőrülök érted! Minden percekben veled akarok lenni! Azt hittem, hogy a könyvtárban elkezdődik valami, de azóta se történt semmi. Mintha csak beképzeltem volna magamnak.
-Bob... Igenis jelentett...  Sok mindent...  De... Meg kell értened, hogy nem szabad együtt lennünk.
-Már miért ne szabadna? Mi tart vissza? Tudod... Azt érzem, hogy...  Szeretlek... - Fakadtam ki.
- Igazából... Én is ezt érzem...
Nem hittem a fülemnek. Nem voltam képes felfogni az imént hallottakat.
-Tessék? - Értetlenkedtem.
-Az elmúlt időszakban, nem tudtam nem többet érezni irántad mint egy egyszerű diákom iránt. - Kezdte el magyarázni az érzelmeit. - De ez akkor is tiltott.  Ezért is kerültelek,  hátha semmissé válik ez az egész.

Dehát Ő a tanárom! Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin