Move To London - Niall Horan Fanfiction [Hungarian]

Chapter 13 - Harry and the truth

Csak rohantam, és rohantam… futottam, ahogy a lábam bírta. Mindenfelé nyirkos volt körülöttem a táj, a ruhámat eső áztatta, de csak rohantam, és meg sem álltam. Egészen addig, ameddig el nem vágódtam a vizes zöld fűben. A leggyönyörűbb zöld fűben, amit valaha láttam. Csak úgy elterültem, és néztem az eget. Niall is utolért végre és rám vetette magát, mire mindketten nevettünk, mint két kölyök. Fölöttünk a szürke ég hirtelen jobban besötétedett, Niall eltűnt a közelemből. Egyedül voltam. Vizesen ültem a hideg, nyirkos földön. Az eső egyre jobban szakadt, a hajam az arcomhoz tapadt, amerre néztem, mindenfelé őrült rajongók üvöltöztek. Felálltam, és futásnak eredtem, amilyen gyorsan csak tudtam, menekültem a rajongók haragja elől. Sajnos nem voltam elég gyors, bekerítettek, és szét akartak tépni. Elszaggatták a ruháimat, és rángatták a hajam, akkor a föld eltűnt a lábam alól, és zuhanni kezdtem. Kétségbeesett sikítás közepette értem földet, vagyis kanapét. Egy puha kanapéra huppantam, egy szobába a One Directionnel. Mind elítéltek, láttam a tekintetükben, és ujjal mutogattak rám, miközben kántáltak egy szöveget, amit nem értettem. 

Óriási puffanásra ébredtem, a sajátomra. Leestem az ágyról. Álmosan ültem fel, és a körülményekhez képest örültem, ahogy tudtam, hogy nem volt valóság. – Csak egy álom… csak egy álom. – mondogattam magamban, és visszamásztam az ágyra. Eddig még sosem folytatódott ez az álom, és ledöbbentett, hogy végül ilyen módon átalakult. Egészen mást reméltem ettől. A továbbiakban nem mertem vissza aludni. Féltem, hogy az lidércnyomásos fantáziakép folytatódik, és még rosszabb lesz. Inkább megvártam, amíg lassan felkel a nap.

Mire egészen reggel lett mégis elnyomott az álom. Fáradt voltam, és a fejem még mindig kicsit zavaros. Nagy terveim voltak azzal a nappal. Muszáj lett volna mindent elmagyaráznom Niallnek. Senkit sem szeretek nála jobban, és nem akarom, egy félreértés miatt elveszíteni. Még el sem mondtam neki. Még egyszer sem mondtam ki, pedig fontos lett volna. El kell mondanom neki ezt is akkor is, ha már nem érdekli. Ugyanakkor, éppen aludtam… Aludtam egész nap. 

Mesélő: 

Utolsónak Niall szállt fel a gépre. Nem tudott nem arra gondolni, hogy Becca csak játszadozott vele, és valójában nem is szereti. Neki Harry kell. Csak az volt a logikátlan a dologban, hogy miért utasította el Harryt, és miért akart vele lenni helyette, ha egyszer ennyire odavan a göndörért. Talán, hogy az komolyan vegye? Bár Niall látta, hogy ez teljesen logikátlan, azt is látta, ahogy Harry bármilyen nőt össze tudott szedni, és elég volt akár csak rájuk mosolyognia. Először azt gondolta Becca más, mint a többi lány, de minden bizonnyal tévedett. Abban a pillanatban úgy érezte, ezért nem is Harry a hibás, és nem Becca. Csakis ő, amiért bedőlt ennek az egész hülyeségnek. Elhatározta, hogy természetesen fog viselkedni, amennyire tud. Ha Harry beszélni próbál vele a dologról, majd szól neki, hogy hagyja abba a hazugságot, nem haragszik és kész. Nagyon egyszerű lesz. Gondolta ő.

Liam előző nap közölte, hogy Becca kórházban van, menjen be hozzá, még mindig haragudott, de szeretete erősebb volt ennél. Csak látni akarta nincs-e komoly baja, aztán egy életre elkerülni őt. – Már amennyire lehetséges, ha tovább szövögetik a szálakat Harryvel – gondolkodott el Niall keserűen. Mikor ő bement a kórházba, Becca mélyen aludt, így nem tudtak beszélni. Talán ha tudtak volna… Felkereste az orvost, érdeklődött az állapota felől, majd távozott. Nem is akart volna beszélni vele, akkor sem, ha ébren találta volna. Niall két lehetőséget látott a beszélgetésben. Egy; Becca nem győz majd sajnálkozni, kitalál valamit, és kibékülnek. Kettő; Becca bevallja, hogy nem is szereti. Most egyikre sem volt szüksége. A turnéra kellett koncentrálnia. A gép hamarosan felszállt, és elindultak az első állomás felé.