Move To London - Niall Horan Fanfiction [Hungarian]

Chapter 30 - BBQ

- Ennyit a mozi estéről – jelent meg a nappaliban úgy körülbelül kettőkor. Már annyira unatkoztam, hogy fejjel lefelé ültem a kanapén, és legszívesebben a falra másztam volna, mikor végre megjelent. 

- Azért így sem volt olyan rossz – nevettem, és a fetrengésemet megszakítva, egy hirtelen mozdulattal felálltam onnan. Szemtelenkedésemre felhúzta szemöldökét. 

Csak egy órával sikerült előbb ébrednem, de az az egy óra volt életem legbénább egy órája! 

- Mikor keltél? 

- Úgy egy órája, de azt hittem halott vagyok – újra felvonta szemöldökét és csibész mosoly ült a képére, imádom, amikor ezt csinálja.  Elnevettem magam. – Mert egy angyalt láttam, amikor felébredtem – legyintettem, és karjai közül kibújva a konyhába indultam, valami ételt keríteni. Még szerencse, hogy előző nap bevásároltam. – és… mi a terved mára? – tudtam, hogy követ. 

- Estig semmi – beletúrt a hajába – olyan pihenőnap? – olyan hangsúllyal közölte, mintha kérdezné. 

- Lustálkodós nap? Nagyszerű! – gyorsan válaszoltam és a lehető leglelkesebben, mert attól tartottam, ő attól tart, hogy nem díjazom az ötletét, pedig dehogynem. Bármi legyen is az. Minden vele töltött percnek értelme volt, még akkor is, ha csak üldögéltünk és egyikünk sem szólalt meg. A hirtelen lelkesedésre csak elmosolyodott. 

- Mit akarsz enni? – elgondolkodva turkált a hűtőben, és mindenféle ételt rámolt a pultra. 

- Szerintem ezek nem zárják ki egymást – szedegettem fel párat, hogy valami értelmes dolgot kotyvasszak, bár ez aligha volt lehetséges, hiszen liszt, szalonna meg ehhez hasonló, de egymáshoz nem illő dolgok keverékéből csak valami ehetetlen dolog sülhet ki. – A lisztet is a hűtőből vetted ki? – kérdeztem, mikor kapcsoltam. 

- Igen – védekezően maga mellé emelte kezeit – de nem én tettem oda – nevetséges, hogy mennyire elveszi az eszem ez a szőke! 

Miután palacsintát, szalonnát és rántottát is sütöttem, utána pedig egész nap videojátékoztunk, és ettünk, amikor pedig belefáradtunk, még pihentünk is, lustán feküdtünk a kanapén, figyelmen kívül hagyva az időt. 

- Már csak két óránk van – jelentettem ki komolyan miközben a csuklómra emeltem tekintetem. 

- Ez pedig a bőrödre van írva – motyogta Niall az orra alatt, amikor a kezemre nézett. Szokásom, hogy bár sosem hordtam, és nem is terveztem, hogy fogok, ennek ellenére rendszeresen ellenőrzöm a nem létező karórám, mintha csak hiányozna onnan. 

- Nem, valójában a fali órára – böktem arra, mintha ő maga nem tudná, hogy hol az óra a házában. Bár nem voltam benne biztos, hogy látta már. Azonnal a kertbe sietett, hogy ellenőrizze a felszerelést, én pedig a fürdőbe, rendbe hozni a kócos hajam. 

×

Az ajtó mögött Harry bájos mosolyába ütköztem, mögötte pedig a többiek sorakoztak, mintha valami hivatalos eseményen jelentek volna meg. Még nem is találkoztam velük, mióta visszajöttek, szóval sorra ölelgettem őket, köszöntem a lányoknak is, és a kertbe tereltem mindenkit.