Say Something /Louis Tomlinson/ ~Befejezett~

17. fejezet

Sziasztok!
Úúúú, nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre ezzel a résszel (is) kapcsolatban. 😅😁
Köszönöm az előző részekhez érkezett visszajelzéseket! ❤️❤️❤️😘😘😘
Kellemes olvasást kívánok!❤️
xxxEsztyTomlinson

Jessica Styles

-Mennem kell, Harry.-próbálom meg finoman lerázni bátyámat, hogy lassan neki állhassak a készülődésnek.-Örülök, hogy...

-Várj!-szakít félbe.-Te most le akarsz rázni?-úgy tűnik eléggé ismerjük egymást. -Pasiról van szó?-ettől tartottam.

Kénytelen leszek elmondani Harry-nek, mert nem akarok neki hazudni. Még bűntudatom van az évekkel ezelőttiek miatt is, nem akarom tovább növelni a listát. Az sem ártana, ha tőlem tudná meg inkább, mint egy újság címlapjáról.

-Harry el kell...-kezdek bele egy nagy sóhaj után.

-Bocsi Jess.-szakít megint félbe, de most hallani a hangján, hogy nem szívesen teszi.-Mennem kell, de folytatjuk még ezt a beszélgetést. Kérlek vigyázz magadra. Nagyon hiányzotok és szeretlek titeket!-búcsúzik el gyorsan.

-Mi is szeretünk és vigyázz magadra!-hadarom el, majd már csak a sípoló hang jelzi, hogy letette.

Mintha csak a sors akarta volna így, hogy ne mondjam el. Valóbban nem éreztem még annyira késznek magam erre, szóval valamennyire örülök is neki.

Neki állok készülődni, ahogy azt eredetileg is terveztem. Időben szeretek kész lenni. Szintén nem akarom túlzásba vinni az öltözködésem, így marad a fekete feszülős farmer nadrág, de most egy fehér topot veszek fel hozzá. Hajamat kiengedve hagyom, mert igazából nem is szeretem összekötve hordani, csak nagyon ritkán. Enyhe sminket is felteszek, bár mai napig utálom, amikor az elkenődik. Már a cipőmet húzom, amikor megszólal a csengő. Ennyire elment volna az idő? A fali órára pillantok, még csak fél kilenc. Lehet úgy gondolta, hogy előbb jön. Sietve felkapom a cipőt és a kikészített kis táskám, majd egy gyors ellenőrzés után, már zárok is, és megyek le. Viszont megtorpanok, amikor Louis mellett Eleanor is ott áll. Hát erre nem számítottam.

-Sziasztok!-nyögöm ki nehezen.

Legszívesebben sarkon fordulnék és visszamennék, bebújnék az ágyamba a világ rossz dolgai elől, mint például ez.

-Szia Jessi!-lép közelebb Eleanor, és ölelésre nyitja karjait, de döbbentségem miatt arra sincs időm, hogy elhúzódjak.-Olyan rég láttalak.-hallom a hangján, hogy csak kényszerből kedveskedik.

A válla felett Louis-ra pillantok, aki lehajtott fejjel egy kavicsot rugdoss a lábával. Eleanor végre elengedd és a kocsi hátsó üléséhez terelget. Louis és ő is beszállnak előre. Fáj belegondolni, hogy nem olyan rég még én ültem elől, és nézhettem Louis minden kis arcrezdülését vezetés közben. Fejemet az ablaknak döntöm, és igyekszem visszatartani a könnyeimet, ahogy látom Eleanor kezét, ami Louis combján pihen. Mintha kitépnék a szívemet a helyéről, majd két lábbal taposnák a földbe. Üdv, felesleges harmadik szerep.

Szerencsére hamar megérkezünk. Úgy pattanok ki az autóból, mint egy fuldokló a víz alól. Nem is várom meg őket, utat tőrök magamnak a tömegben. Nem kell sokat várnom, hogy utolérjenek. Természetesen kézen fogva állnak meg mellettem, amíg Louis beszél a kidobóval.

-Imádunk bulizni járni.-jelenti ki Eleanor felém fordulva.

Próbálok kedvesen mosolyogni rá, de szerintem csak vicsorgok. Sose tudtam titkolni, hogy mennyire nem bírom őt, bár kölcsönös a dolog.

Beengednek minket, és amíg ők valamiről beszélnek, én kihasználom a helyzetet, és elsurranok a bárpulthoz. Kérek magamnak egy töményet, amit azonnal fel is hajtok. Már a következőt kérem ki, amikor Louis jelenik meg előttem. Nem mond semmit, csak amikor meglátja, ahogy szó nélkül felhajtom a másodikat is.

-Nem kéne kicsit visszafogni magad?-kérdezi szigorú hangon.

Pillanatok alatt elönti az agyamat a düh. Ne mondja meg nekem, hogy mennyit ihatok. Ráadásul pont ő, akinek úgy szalad le a pia a száján, mint másnak a víz. Arról nem is beszélve, hogy ha nagyon berúg, akkor hogyan viselkedik. Még mindig kísértenek az elhangzott mondatai, amit akkor mondott Harry házában.

-Nem vagy te senkim, hogy megmond mit tehetek.-vágom hozzá dühösen.

Látom, hogy mondani akar valamit, de még mielőtt megtehetné ott hagyom őt, és bevettem magam a tánctérre. Nem érdekel, hogy mi fog történni. Hogy lehettem olyan naiv, hogy azt hittem ebből még bármi lehet. Hisz tudtam, hogy kibékültek. De múltkori csók, és az elhívás a múlt heti buliba, a közös tánc, a sok üzenet váltás. Úgy tűnik mind a semmiért. Egy vigasz voltam, amíg Eleanor máshol volt.

-Szia cicabogár!-ölel át két kar hátulról. Szembe fordulok a sráccal, és már meg se lepődők, hogy ugyanaz a szőke pasi. -Remélem most nincs itt az a törpe mitugrász.-önkéntelenül is felnevettek a Louis-ra használt név miatt.

-Nem, nincs itt.-suttogom, és igyekszem csábosra venni a hangomat.

Louis Tomlinson

Pillanatok alatt eltűnt a szemem elől. Apró termete miatt nem is fogom olyan könnyen kiszúrni. Miért kellett nekem elmondani Eleanor-nak, hogy hova megyek ma este és kivel. Simán kamuzhattam volna neki valamit, de amilyen balfasz vagyok, persze hogy az igazat mondtam. Aztán utána még tököm se volt, hogy megmondjam neki, nem jöhet.

-Louis!-nyávogja a nevemet az emlegetett szamár. -Táncolj velem.

Kirántom a karomat fogásából, bármennyire is bunkónak tűnök.

-Nem! Meg kell őt találnom.-nem tűnt olyannak, mint aki döntéshozó állapotban van. Tudom, hogy dühös, és bosszantani akar engem. Nem engedhetem, hogy az én hülyeségem miatt csináljon ő is valamit.

-Ugye tudod, hogy nem lehet!-nem kérdezi inkább kijelenti.

-Igen. A francba, persze, hogy tudom.-túrok bele a hajamba frusztráltan.

Ott hagyom El-t, és tovább keresem Jessi-t a tömegben. Itt kell lennie valahol. A fenébe, hogy ilyen alacsony vagyok. Hátulról kiszúrom azt a szőke srácot, aki múltkor leszólította. Rossz érzésem van. Elindulok felé, de megtorpanok, amikor valóban Jessi-t látom meg karjai között. Tudom, hogy még dühösebb lesz rám, de nem bírom nézni, ahogy mással van.

-Hé!-szólok oda a srácnak, akinek -ahogy most jobban megnézem - a hónaljáig érek fel. De nem érdekel, mert Jessica-ért teszem.

-Mi van pöttöm?-gúnyolódik, ami nem esik olyan jól.

Jess is megfordul, és tágra nyílt szemekkel néz rám. Talán azt gondolta, hogy nem fogom többet keresni, ahogy kérte.

-Keress magadnak más partnert.-nézek egyenesen a monstrum szemébe, aki nemes egyszerűséggel pofán röhög, persze nem is vártam mást.

-És mond csak Törpilla miért kéne ezt tennem?-röhög tovább, miközben újabb becenévvel illet.

Nem is gondolkodok, amikor a mellkasánál fogva minden erőmet összeszedve meglököm őt. A váratlan támadás miatt megtántorodik, de hamar összekapja magát, és emeli a kezét, hogy behúzhasson nekem. Csukott szemmel várom a sorsomat, hisz tudtam, hogy ez lesz. De az ütés nem érkezik.