Sziasztok!
Tudom eltelt majdnem egy hét, és vártátok a folytatást. :/ De most itt van. ((: Na vajon mit szól Louis?
Köszönöm szépen a vote-okat és hozzászólásokat, amikre igyekszek reagálni. (; <3
Kellemes olvasást kívánok! <3
xxxEsztyTomlinson
Jessica Styles
-Már másodjára hív vissza.-adja a kezembe.
Remegő kezekkel veszem át tőle a készüléket, de nem merem elhúzni a hívás fogadása felé a telefont. Eltűnt a kezdeti elszántságom. Harry-re nézek, aki bátorítóan rám mosolyog, amitől kissé visszanyerem az elhatározásomat. De még mindig rettenetesen félek, hogy mi fog történni az elkövetkezendő percekben. Végül fogadom a hívást.
-Szia.-szólok bele félénken, és visszatartott levegővel várom válaszát.
-Szia.-suttogja.
Kínos csend áll be közénk. Nem számított arra, hogy valaha még hívni fogom őt, mondjuk én se gondoltam volna, hogy visszahív.
-El kell mondanom valamit Louis.-szólalok meg kis idő múlva, amikor elég bátornak érzem már magam. Nem szól semmit, így lassan folytatom.-Kérlek, ne akadj ki.-a fenébe! Nem kellett volna ezt mondanom, mert most már biztos ki fog.-Várandós vagyok, és a baba a tiéd.-a vonal végén szaggatott, kapkodó lélegzetvételek hallatszódnak, de ép válasz nem. Pár perc múlva én töröm meg újra a csendet.-Kérlek, mondj valamit.-szinte már könyörgők, de már csak a sípoló hangot hallom... Letette.
***
-Kicsim készen vagy?-kiabál fel anya az emeletre.-El fogunk késni.-tetézi a dolgokat, holott saját szememmel látom, hogy van még másfél óránk odaérni a dokihoz.
Egy vastagabb pulóvert vettem fel, amire ráhúztam a téli kabátomat, mert hiába a március a tavasz első hónapja, idén megmakacsolva magát csak hideget hozott. Mert igen, időközben elrepült két hónap is majdnem. És, hogy hol vagyok én? Még mindig Holmes Chapel-ben a szüleimnél. Bár néha haza megyek a saját lakásomba, de nem tudok visszarázódni a megszokott életembe. Egyelőre elfogadták a munkahelyemen, hogy amíg nem jön rendbe az életem addig otthonról dolgozhatok. Ezért is szeretek ennél az újságnál dogozni, mert azon kívül, hogy nagyon családias az egész környezet, mindenki megértő. De pár nap múlva becuccolok Harry london-i házába és onnan fogok bejárni. Mivel ő most egy ideig nem turnézik és csak néha jön közbe egy-egy munka, így vállalta, hogy majd vigyázz rám, amiért én kiakadtam, hogy rám nem kell vigyázni, de a családi kupaktanács leszavazott, így Hazza, mint bátyám ápolgat majd. Mondjuk annyira nem bántam, hogy visszaköltözhettek a fővárosba, és valamennyire visszakapom a régi életemet. De nem akartam a lakásomba visszamenni.
-Itt vagyok már.-sietek le a lépcsőn, amiért anya összehúzott szemekkel néz rám. -Boltba is be kéne néznünk hazafelé, mert már egyik farmerom se jó.-biggyesztettem le a számat.
-Oké. Sejtettem, hogy hamarosan kellenek újak.-veszi kézbe a kocsi kulcsot.-Hazza üzeni, hogy mindent elrendezett, péntek este már mehetsz is.
Ennek igazán örültem. Nem mintha nem lennék nagyon hálás a szüleimnek, hogy gondomat viselték, de várom már, hogy újra dolgozni mehessek, a londoni környezetet, hogy önállóbb legyek megint. Beiratkozottam terhes jogára is, és Rebs is megígérte, hogy többször átnéz majd.
***
Az orvosnál szerencsére minden rendben ment, és kaptam még egy képet a piciről. Bár még mindig nem hajlandó megmutatni magát, hogy milyen nemű, talán a következő vizsgálatkor.
Be is vásároltunk, ahogy azt megbeszéltük. Örültem az új cuccoknak, amikbe most már kényelmesen beleférek.
Bekanyarodva az utcánkba a házunk előtt egy ismerős kocsi állt. A szívem hevesebben kezdett el verni, aztán megláttam a vendégeket.
أنت تقرأ
Say Something /Louis Tomlinson/ ~Befejezett~
أدب الهواة"Öt hónapja történt, hogy Louis Tomlinson és én újra egy kapcsolatba kerültünk, majd ismét eltaszított magától, és én most itt ülök a szüleim kanapéján, miközben Harry a haját tépi mérgében. Megértem őt, hisz csak most mondtam el neki, hogy a szívem...
