Say Something /Louis Tomlinson/ ~Befejezett~

22. fejezet

Sziasztok! (:
Itt is az új rész! ((: Remélem örültök neki <3
Köszönöm az előző részhez érkezett vote-okat és hozzászólásokat <3 <3 <3
Kellemes olvasást kívánok! <3
xxxEsztyTomlinson

Jessica Styles

Izgatottan készülődtem a randira. Miután Louis-val megbeszéltük a dolgokat, segített feltakarítani, és megegyeztünk abba, hogy nyolcra értem jön. Kíváncsi vagyok, hogy mit tervez.
Bár még mindig nem értek pár dolgot főleg a múlttal kapcsolatban, nem akartam kérdezősködni. Bízok Louis-ban, hogy igazat mond.

Mivel nagyon izgultam, és képtelen voltam eldönteni mit viseljek, ezért felhívtam Reby-t. Szóval úgy nézet ez ki, hogy a laptop az ágyon, ahonnan legjobb barátnőm figyelt, miközben a ruhás szekrényemből halásztam elő a dolgokat, és mutattam fel neki őket egyesével, ő pedig bólogatott vagy a fejét rázta, így lett két kupac ruha.

-Ah, miért nincs egy normális ruhám?-túrtam bele idegesen a hajamba.

Persze a két hatalmas ruha kupac arról tanúskodott, hogy van, csak valahogy most egyik se a megfelelő. Bár nem tudom, miért törőm magam ezen, hisz Louis látott már mindenhogy. De ez most az első olyan randink, amikor tisztában vagyunk a másik érzéseivel, és remélhetőleg nem történik semmi.

-Én megmondtam, hogy előbb utóbb úgyis az ágyban fogtok kikötni.-jegyezte meg vigyorogva.

-Nem, mert időben leálltunk.-vettem ki egy újabb darabot, amire mindketten bólintottunk.

-Jó, de ne tagad, hogy nem engedted volna.

Csendes hallgatásba burkolóztam. Ezzel igazat adva neki. De szerencsére inkább a szám járt, akkor még úgy gondoltam meggondolatlanul, de most már tudom, hogy jól tettem. Ha csak lefekszünk, és nem beszéljük meg a dolgokat, csak még több kérdést állítottunk volna magunk elé.

-Szerintem azt a fekete farmert, a fekete toppal és tudod azzal a piros dzsekiddel.-ajánlja.

Megkeresem az említett dolgokat, és rájövök, hogy nem is olyan rossz. Vagyis bízom benne, hogy nem egy méregdrága étterembe megyünk. Felveszem a ruhákat, aztán neki állok a sminkemnek és a hajamat is kicsit kivasalom. Nem sűrűn szoktam ezt tenni, de most a mosás miatt úgy áll, mint oroszlánnak a sörénye. Így hát kénytelen vagyok, hacsak Louis nem akar állatkertbe vinni és bedugni közéjük.

-A helyedben kihasználnám, ha Tomlinson megint ágyba akarna bújni veled.-kezdett rá újból Rebs. Felvont szemöldökkel fordultam felé.-Mióta Adam eljegyzett, azóta mi nem is feküdtünk le. És nem azért, mert én nem akarnám, hanem neki van mindig minden nyűgje. Könyörgőm, mégcsak jegyesek vagyunk, mi lesz velünk, ha tényleg összeházasodunk? Külön alszunk vagy mi?-tárta szét drámaian a karját, és kissé eszelős tekintettel meredt rám képernyőn keresztül. Nem tudtam, hogy mit feleljek erre, ezért csak hevesen bólogatva figyeltem rá, ahogy mondja tovább. -Használd ki az alkalmat, kisasszony!-fejezte be végül a kioktatást, csak most épp nem arról, hogy ne tegyük meg, hanem pont ellenkezőleg.

-Oké, de nekem most mennem kéne, mindjárt nyolc óra.-pillantottam a képernyő sarkában lévő órára.

-Rendben. Vigyázz magadra!-búcsúzott, és még egy puszit is küldött.

-Vigyázok.-nyugtattam meg, és viszonoztam gesztusát.

Lecsuktam a gép tetejét. Kint az előszobában felvettem egy fekete magas sarkút, mivel úgy ítéltem meg, hogy az jobban megy a szettemhez, és mivel így is jóval alacsonyabb vagyok Louis-nál őt se fogja zavarni.

Épp elkészültem, amikor megszólalt a kapucsengő.