Say Something /Louis Tomlinson/ ~Befejezett~

6. fejezet

Sziasztok! Itt az új rész! :) Remélem örültök neki :)) Kíváncsi vagyok mit szóltok hozzá, szóval kommentelni ér ;)
Jó olvasást kívánok Nektek! <3
xxxEsztyTomlinson

Jessica Styles

Telefon csörgésre keltem. Ilyen hamar eljött volna a reggel? Úgy érzem még csak öt perce feküdtem le. Csukott szemmel tapogattam az éjjeli szerényen a telefonért. Mikor markomba tartottam rutinosan fogadtam a hívást, de nem néztem meg ki az, aki ilyenkor mer zaklatni.

-Tessék?-vettem fel. A hangom rekedt, és inkább hasonlít egy haldoklóéra.

-Jess! Segítened kell!-kiabál bele Harry a telefonba.

Elemelem a fülemtől a készüléket, és hunyorogva megnézem, hogy mégis mennyi idő van ilyenkor. Hajnali kettő. Mi a szar? Felgyújtotta a házát, vagy mi?

-Harry nem tudom mi az, amibe hajnali kettőkor kell segítenem neked.-értetlenkedek.

A válasz hamar érkezik.

-Louis. Itt van olyan részegen, mint ahogy még sose láttam, és a te nevedet hajtogatja, meg hogy én tehetek mindenről. Fogalmam sincs miről beszél. Mondtam neki, hogy felhívom El-t, jöjjön érte, erre annyira dühös lett, hogy majdnem nekem esett. Segíts!-olyan kétségbeeseten kért, hogy muszáj lesz mennem. Bár nem tudom Louis miért engem keres? Őt is felkavarhatta a mai találkozás? Kétlem.

-Fél óra.-nyögtem, miközben felnyomtam magam a pihe puha ágyból.

-Kösz.-sóhajtotta kissé megnyugodva Hazza.

Kinyomtam a hívást, és elkezdtem készülődni.

                             ***

-Hál' Istenek megjöttél!-nyit ajtót bátyám.-Eltörte a kedvenc vázámat, és nem hajlandó újat venni.-durcáskodott felhúzott orral.

Ahogy beljebb léptem az igényesen rendbe tartott ház helyett egy harc terület fogadott. Mit keresek én itt? Mi közöm van nekem ehhez? Lerúgom a lábamról a tornacipőmet, még mielőtt jobban összepiszkolom a fehér járólapot. Így is olyan sáros, mintha egy mocsári szörny jött volna látogatóba. Elindulok a nappali felé, amikor egy hangot hallok meg a lenti fürdőszoba irányából.

-Harold! Rendőrséget mertél hívni esküszöm seggbe rúglak!-szavai egybe mosódnak és értetlenül beszél.

A lenti fürdő ajtó nyitódott, és kilépett egy "sárgaföldig leittam magam" Louis. Még sose láttam így. A haja annyi felé ágazott, ahány felé csak lehetséges, szemei véreresek, ruháin foltok, amiket nem tudtam megállapítani, hogy mitől lehetnek. Mozgása bizonytalan a kezei remegnek. Ez nem csak az italozás hatása. Drog. Drogok. Olvastam cikkeket arról, hogy újabban azokhoz is előszeretettel nyúl. És a drogterjesztőket nem érdekli, hogy kinek is adják el a cuccot ők csak a vastag pénztárcát látják.

Szemei kitágulnak, ahogy észrevesz engem a bátyám mellett állni. Dühös. Látszik rajta. Egyszer találkoztam vele, amikor részeg volt. Nem sorolnám a kellemes élmények közé. Még a fába is belekötött. Nem is tudom, hogy mivel lehetne ebből az állapotból kirángatni. Hideg víz? Szívesen nyakon önteném vele.

-Mit keresel itt?-szinte kiabálja, amitől összerezzenek. Válaszolni sincs időm, mert Louis Harry-re kapja a tekintetét, és vele kiabál tovább.-Minek hívtad őt ide? Azt hiszed majd pont ő segít rajtam?-nevet fel gúnyosan.

-Miért kit hívnak még Jessica-nak?-emeli fel kíváncsian szemöldökét Harry.

Én sem értem, hogy Louis miért pont az én nevemet hajtogatta volna. Ő is megmondta, hogy nem én vagyok aki segíteni tudna rajta. Mégis aggódok érte. El akarom nyomni magamban ezt a sok érzelmet, de legfőképp a szerelmet amit iránta érzek, de minél jobban igyekezek, annál jobban a felszínre tör belőlem.