Say Something /Louis Tomlinson/ ~Befejezett~

28. fejezet

Sziasztok!
Tudom, tudom...nagyon régen volt rész, de az utóbbi időben elég sok minden közbe jött, így nem tudtam a történetre koncentrálni 100%-osan. Sőt az előre megírt részek is elfogytak. :/ Sajnálom :(
Remélem, azért még itt vagytok és szívesen olvassátok ezt a pici folytatást is. (:
Kellemes olvasást kívánok! <3
xxxEsztyTomlinson
U.i.:Hallgassátok a Miss you-t (;

Jessica Styles

A dalnak nagy sikere volt, és természetesen a rajongók is már őrülten várták az audio változatát. De ahhoz még kellett két hét, amiből három is lett a munkálatok miatt. Így ebben a három hétben nem sikerült sokszor találkoznunk, és a dal megjelenése után is interjúkra járt, bár amit tudott itthonról intézett. Ezért találtuk ki azt, hogy összeköltözünk. Vagyis nem nevezném annyira összeköltözésnek, mert csak pár cuccomat vittem át, na meg a kutyámat. De így könnyebben kivitelezhető volt az, hogy találkozunk. Louis érve pedig csupán ennyi volt: "Egy nehéz nap után csakis melléd szeretnék befeküdni az ágyba, és együtt aludni." Ezzel ha akartam volna se tudtam vitába szállni.

Így hát minden este meleg vacsorával vártam haza, amit jó ízűen elfogyasztottunk, majd néha néztünk egy filmet összebújva, de ha Louis nagyon fáradt volt, akkor csak megtisztálkodtunk, és már aludtunk is.

Életem legszebb napjai. Ennyire boldog még sose voltam, mint ahogy Louis-val érzem magam minden nap. És ennyire szerelmesnek.

Gondolataimból az ajtó nyitódása-csukódása és a világ legszebb hangja szakít ki.

-Megjöttem, drága!

Az emeleten pakoltam be a mosást éppen, de ahogy meghallottam a hangját ledobtam a kezembe lévő ruhát és futottam le a lépcsőn. Az utolsó fokról elrugaszkodva karjai közt kötöttem ki. Szenvedélyesen csókolóztunk egészen addig, amíg közbe nem szólt a levegő hiány.

-Ennyire hiányoztam egy fél nap alatt?-kuncog a fülembe, még mindig karjai közt tartva.

-Minden egyes percbe hiányzol, amikor nem vagy velem.-vallom be.

Óvatosan felemeli a fejemet az állam alá csúsztatott ujjaival, és mélyen a szemembe néz, amitől megremegnek a térdeim mai napig, és ha nem tartana össze is esnék.

-Te is hiányzol mindig.-csókol meg.

-Hogyhogy ilyen korán hazaértél ma?-érdeklődök, miközben a konyha felé indulunk most már én is a saját lábaimon.

-Gondoltam elmehetnénk ebédelni.-osztja meg ötletét, ami tetszik.

-Rendben.-mosolygok rá.-Csak rendbe szedem magam.-intek az emelet felé.

-Én is megyek átöltözni.-így együtt megyünk fel és készülődünk.

                                  ***

-Ez remek ebéd volt.-ismerem el hasamat simogatva, miután beültünk a kocsiba.

-Örülök.-ad egy puszit az arcomra, és megajándékozz napsugár mosolyával.

-Mit csinálunk délután?-kérdezem.

-Nekem el kell mennem egy interjúra, de nem lesz hosszú, aztán, ha van kedved el mehetnénk este bulizni.

Hm...még mindig nem vagyok oda a bulikért, de ismerem Louis-t, hogy imádja őket, ezért nem is akarom el tiltani tőlük vagy bármi. Ő se veszi el tőlem a könyveket vagy nyűglődik, ha végig kell néznie velem a kedvenc sorozataim új részeit. Inkább én is elmegyek vele olykor, hisz rám is fér a kikapcsolódás, és ezt az időt is egymással töltjük.

-Nekem oké.-egyezek bele.