Say Something /Louis Tomlinson/ ~Befejezett~

34. fejezet

Sziasztok!
Elég hamar hoztam a folytatást, remélem nem baj. (; Nagyon szépen köszönöm a csillagokat és a hozzászólásokat! <3 <3 <3
Kellemes Ünnepeket Kívánok Nektek! <3 Egyetek sok bejglit :D
Louis drágámnak, pedig innen is boldog szülinapot kívánok! <3
Kellemes olvasást kívánok! <3
xxxEsztyTomlinson

Jessica Styles

-Harry mondanom kell valamit...-kezdek bele egy mély sóhaj után.

Kíváncsian felém fordítja a fejét, és vár, hogy belekezdjek, de a szavak a torkomra forrnak. Mégis, hogy mondhatnám el a védelmező bátyámnak, hogy amíg ő nem volt itthon, én addig újra összejöttem az egyik legjobb barátjával, és sikerült egy babát is összehoznunk. De ahogy belenézek zöld szemeibe, amikbe a szeretet és a nyugalom csillog mindig, megnyugszom. Számítok rá, hogy az elején tombolni fog, de ismerem annyira, hogy miután lenyugszik mindent meg fog majd érteni.

-Kezdem az elején, anno körülbelül négy-öt évvel ezelőtt, Louis és én barátság extrákkal viszonyt folytattunk. -mondom ki az első nehéz mondatot. Louis nevének említése szívfájdalommal jár. Látom Harry-n, hogy már most meg akar akasztani a közbeszólásával, de leintem, így csak türelmesen hallgatja végig, ahogy elmesélem az elejétől napjainkig történetünket. Olykor már úgy tűnik nem bírja csendben és kifakadna, de egy mély lélegzettel visszafojtja haragját.

Amikor befejezem idegesen felpattan a kanapéról, és fel alá járkálva, dühösen a hajába túrva emészti a hallottakat. Anya kétségbeesetten pillant rá majd rám. Végül, amikor Harry már öt perce járkál, anyáék megunják, és kimennek a konyhába. Ez részben most kettőnk dolga a testvéremmel.

-Összetörte a szívedet! Felcsinált, aztán elhagyott! A legjobb barátom volt, aki kihasználta a húgomat!-kiabálta magából kikelve. -És az a szemét, most Eleanor-ral van, te meg itt ülsz az ő gyerekével, akiről nem is tud?!-összegezte a dolgok lényegét.

-Pontosan.-bólintottam. Bár legszívesebben a fejemet ráztam volna én is kiabálva, hogy ez nem velem történik, nem én vagyok a kihasznált fél.

-És te már évekkel ezelőtt együtt voltál vele? És akkor elhagyott El miatt, és most megint. Hogy tudtál visszamenni hozzá?-néz rám értetlenkedve.

-Mert szeretem őt.-suttogom magam elé, lehajtott fejjel.

Harry nem válaszol, csak azt hallom, ahogy elrobog mellettem és a bejárati ajtó hangos csapódását.

***

Hazza két óra múlva tér vissza már nyugodtabb állapotban. A szobámba talál rám, és se szó, se beszéd nélkül megölel, és szorosan a karjai közt ringat. A könnyeim utat törnek magunknak, eláztatva Hazz pólóját.

-Sajnálom, hogy ennyire értetlenül álltam a dolgokhoz.-suttogja bocsánatkérését, miközben a hátamat simogatja.

-Megértelek. Én se fogadtam jól a hírt, amikor tudomást szereztem a babáról.-nevettem fel picit.

-Louis nem is fog róla tudni?-kérdezi szomorúan, és egyik kezét a hasamra teszi, ami egy picit domborodik már, de véleményem szerint csak a sok összezabált kajától.

Pár napja voltunk anyával orvosnál, ahol megállapították, hogy a hatodik hétben vagyok. Múlt héten, amikor kiderült azt se tudtam, hogy mi tévő legyek, de aztán két nap kellet, hogy átgondoljam a dolgokat, és arra az elhatározásra jussak, hogy megtartom a babát. Így anya kért időpontot orvoshoz, ahol megerősítették a tényt, hogy valóban várandós vagyok.

-Úgyse érdekelné.-nézek rá elég csúnyán. Hát nem órákkal ezelőtt mondtam el neki, hogy megcsalt? Amiért ő is kiakadt.

-Hát én azért nem ilyen srácnak ismerem őt.-húzza el a száját. Kérdőn nézek rá, és várom, hogy kifejtse véleményét.-Mármint ő egy igazán családcentrikus férfi, és nem hiszem, hogy eldobná a saját gyermekét.

Igaza van Harry-nek. Louis mindig a családját helyezi előtérbe. Igazából hiába végezte így a kapcsolatunk, sose panaszkodhattam rá, azért, ahogy viselkedett velem. Mindent megadott, amit csak tudott, kivéve azt, hogy csak engem szeressen. A gyermekem jövőjét kell szem előtt tartanom. Nem szeretném, ha apa nélkül nőne fel.

-Szóval szerinted mondjam el neki?-sandítok bátyám arcára. 

-Aha, az korrekt lenne.-bólint.

A telefonom után nyúlok, és minden különösebb végig gondolás nélkül keresem meg a telefonszámát, ami nem nehéz, mert rögtön ott van a Kedvencek között. Rányomok a nevére, és a fülemhez emelve a telefont várom, hogy felvegye. Nem tudom még, hogy mit fogok neki pontosan mondani. De a szívem minden egyes csörgés után még jobban összetörik, míg végül megszólal a síphang, és a hangja, hogy hagyjak neki üzenetet. Csalódottan teszem le a telefont, és Hazza szomorú szemei találkoznak az én könnyes szemeimmel.

-Ki kell mennem a mosdóba.-suttogom, és kimenekülve a szobából a mellette lévő fürdőbe rontok be, és a földre összekuporodva sírni kezdek.

Hogy lehettem ilyen hülye és elhitetem magammal, hogy fel fogja venni a telefont, és minden újra boldog lesz.

Nem tudom meddig lehettem ott, de vissza kellett mennem a szobámba még mielőtt túl gyanús lenne.

Harry továbbra is az ágyamon ülve várt, de a telefonom a kezében csörögni kezdett. Meglepetten néztem rá, mire ő felmutatta, hogy lássam a kijelzőt, amin Louis neve szerepelt.

-Már másodjára hív vissza.-adja a kezembe.