Revenge [Bosszú] - Mitch Rapp fanfiction (HUN)

13.

Végig futottunk az utcán majd jobbra fordultunk. Egy kevésbé széles és kocka kővel kirakott utca tárult elénk. Lövések érkeztek folyamatosan és csak egyszer tudtam hátra pillantani de akkor 6 férfit láttam akik jöttek utánunk.

London szűk és kanyargós utcái előnyt adtak nekünk, de mégsem voltunk elég gyorsak. Mitch tudta hogy semmi értelme nem lenne rájuk lőni mert csak lelassítana minket. Mikor már azt hittük le ráztuk őket, egy zsákutcába futottunk bele. Szűk volt és rövid. Egy tűz létra lógott mellettünk, Mitch bele kapaszkodott, felugrott majd követtem én is. Egyre feljebb mentünk rajta, de a 6 fegyveres alak is befordult a zsákutcába és újra tüzet nyitottak ránk. Hirtelen éles fájdalmat éreztem a bal vállamban, tudtam hogy eltaláltak. De nem állhattam meg, másztunk tovább és mikor már elég magasan voltunk, Mitch végre elővette a fegyverét és lőni kezdett rájuk, én pedig követtem a cselekedetét.

Mitch hármat lelőtt közülük akik már másztak utánunk és szaltót vetve estek át a korláton, a vizes betonra. Én kettőt meg lőttem de ez nem tartotta vissza őket, én viszont alig tudtak koncentrálni az egyre erősödő fájdalomtól amit a vállamban éreztem. Egy pillanatra rá néztem a karomra és láttam ahogy ömlik belőle a vér.  Biztos voltam benne hogy a golyó még mindig benne van a vállamban. Már nem volt erőm tovább harcolni velük, éreztem, ahogy el hagy az erőm és szédülni kezdtem. Utána csak a sötétségre, lövésekre és Mitch aggódó hangjára emlékeztem.

Sárga fény vakította el a szemem, ahogy nehéz szemhéjaim megemelkedtek. Pislogtam, majd lassan felültem. Egy puha ágyban találtam magam, ami mellett egy éjjeli lámpa világított. Mitch ült az ágy szélén és a mozdulatomra egyből fel pattant.

- Hol vagyunk? - kérdeztem rekedtes hangon.

- Egy üres lakásban. - válaszolta halkan. - hogy érzed magad?

- Fáj a vállam. - miután rá néztem láttam hogy egy darab ruha van rá kötve ami már bordó színben díszelgett.

- Azok a mocskok eltaláltak. - emelte fel a hangját. - ki kell szednünk a golyót mielőtt rosszabb lesz a helyzet.

- Mi? Nem, nem azt nem. - tiltakoztam.

- Kath. - simította végig kezével az arcomat. - nyugalom, csináltam már ilyet. - mosolygott rám még így is hogy a helyzet ilyen zűrös volt.

- Mitch, mi lett velük? - kérdeztem aggódó tekintettel.

- Elintéztem őket - szemei össze szűkültek.

- Hányan lehetnek még?

- Sejtésem szerint elég sokan. - mormogta.

- Úristen. - suttogtam.

- Gyere szedjük ki a golyót. - mosolygott.

Az ágy szélére húzódtam, amíg Mitch elment a konyhába. Hozott egy whiskey-s üveget amelynek az aljában volt még egy pár korty whiskey és egy hegyes kést, majd a fürdőszobából egy törülközőt, cérnát és tűt.

- Le akarsz itatni? - nevettem majd a hirtelen erősödő fájdalom miatt a vállamhoz kaptam.

- Az alkohol fertőtlenítőnek van de ha annyira szeretnéd meghúzhatod az üveget mielőtt bele kezdünk. - mosolygott.

- Nem köszönöm inkább szeretnék tiszta fejjel túlesni ezen az egészen. - válaszoltam idegesen.

Leült mellém az ágyra és óvatosan kibontotta a kötést a vállamon mely megakadályozta a vérzést.

- Öhmm... ugye tudod hogy, le kell venned a felsődet ahhoz hogy ki tudjam venni? - dadogta.

Nem válaszoltam csak óvatosan ki bújtam a felsőmből fel-fel szisszenve a fájdalomtól. Egy fekete csipkés melltartó volt rajtam, Mitch szemei nagyra nyíltak és mintha elpirult volna bár a sárga fényben nem láttam rendesen.

- Mi az? - néztem végig magamon. - talán a kemény Mitch Rapp zavarba jött egy női test láttán? - kérdeztem kicsit kacérkodva.

- Csak a tiédtől. - megakadt bennem a szó.

Hirtelen elkaptam a tekintetem róla és a sebemre néztem. Mitch már az üveg után nyúlt és kinyitotta.

- Ez valószínűleg iszonyatosan fog fájni. - jelentette ki.

- Nem baj, csináld. - mondtam.

Óvatosan először csak pár cseppet majd utána már lassan öntötte a sebre. Kezemet a szám elé raktam, hogy vissza fojtsam a hangomat. Olyan volt mintha kardot forgattak volna bennem, és ez a fájdalom egyre erősödött, már az öklömet haraptam. Mitch felemelte a kést és a sebbe nyomta, hogy a golyót ki feszítse belőle. Akkor már nem tudtam a hangomat vissza folytani.

- Pssssszt Kath, mindjárt vége ígérem. - próbált nyugtatni.

Körülbelül fél percig durkált a sebben mire végre kiszedte a golyót belőle. Egy rendes 9 mm-es pisztoly golyó volt. Ömlött a vér a vállamból de már nem feszítette a golyó.

- Most össze kell varrnom. - mondta.

Befűzte a fekete cérnát a tűbe és remegő kézzel szúrta át a bőrömön. Annyira nem fájt de mégis azt kívántam bárcsak ne éreznék semmit sem. Vagy hatszor szúrta át a bőrömön a tűt mire végre készen lett. Már nem vérzett. Elégedetten néztem a munkájára, majd rá mosolyogtam.

- Köszönöm. - mondtam.

- Semmiség, nem ez volt az első esetem. - válaszolta mosolyogva.

Újra végig nézett a testemen, majd közelebb hajolt és a fülembe suttogott.

- Annyira gyönyörű vagy. - libabőrös lettem ahogy megéreztem a lehelletét a nyakamon.

Hosszú ujjaival végig simította a hasamat, én pedig oda kaptam a tekintetem. Ajkaival a nyakamat kezdte csókolgatni, én pedig halkan fel nyögtem. Be nyúltam a pólója alá és végig simítottam a felsőtestén. A következő pillanatban már ajkaink össze értek és vadul csókolóztunk. Hirtelen el távolodtam tőle, de ő nem akart engedni.

- Mitch, Mitch állj le azt hiszem hallottam valamit. - suttogtam.

Fel állt és elővette a fegyverét majd a bejárati ajtóhoz lépett. Léptek hangja közeledett. Próbáltam minél gyorsabban vissza venni a felsőmet, amennyire a fájdalom engedte. Le oltottam az éjjeli lámpát és csak az utcáról beszűrődő fény világította meg Mitch halvány alakját. A léptek távolodtak, de Mitch nem mozdult az ajtóból. Teltek a percek én csak ültem az ágyon, már a fegyverrel a kezemben amit az éjjeli szekrényről vettem el. Mikor úgy tűnt, hogy elmentek Mitch vissza rohant hozzám.

- Kath, mennünk kell. - mondta halkan.

- De hát hová? - kérdeztem.

- A repülőtérre. Vissza viszlek Stan-hez.

Nem hittem a fülemnek. Szavai úgy visszhangoztak a fülemben mint a sikoly a kihalt utcákon.

- Mi? - kérdeztem elhalóan. - ezt most nem mondod komolyan ugye?

- Kath, nem vagy biztonságban. Amíg te vagy a célpontjuk addig nem tudunk előrébb jutni. Mindenhol veszélyben vagy. - jelentette ki durván.

- Tudok vigyázni magamra, már bebizonyítottam szerintem. - emeltem fel a hangom és fel álltam az ágyról.

- Nem érted úgy látom. - nézett rám komolyan. - belehalnék ha elveszítenélek. - fejezte be halkan.

- Mitch nem fogsz elveszíteni. - léptem közelebb hozzá.

- Nem kockáztathatom. - tett egy lépést távolabb tőlem.

- Nem teheted ezt velem, nem veheted el a bosszút tőlem. Ezek a rohadékok ölték meg a szüleimet vagyis anyát és Tinát biztosan. Azért kezdtem ebbe bele mert én akarom megölni Sanderst.

- Kath, amikor el jön az ideje, te magad fogod meghúzni a ravaszt és kivégezni Sanderst. Csak adj nekem időt, hogy az embereit lecsillapítsam. - könyörgött.

- Lecsillapítani? És ha veled történik valami? Szerinted én csak úgy túltenném magam rajta? Nem veszíthetek el több embert a szeretteim közül... téged már nem.. - könnyek csordultak végig az arcomon.

- Nem fogsz, megígérem. -suttogta és átölelt.