Revenge [Bosszú] - Mitch Rapp fanfiction (HUN)

8.

6:30 perckor már a konyhában töltöttem magamnak a kávét, cuccaim a nappaliban összekészítve várták az utat. Mitch járkált kint a teraszon, telefonált valakivel, valószínűleg az egyik felettesével. Leültem a kanapéra és csak követtem a szememmel, ahogy mászkál fel-alá, már szinte belefájdult a szemem, mikor végre letette, bejött és leült mellém.

- Készen állsz Kath? - kérdezte.

- Igen. Kivel beszéltél? - érdeklődtem.

- Stan hívott, hamarosan megérkezik és átveszi a fiúk kiképzését tőlem. - válaszolt.

- Ki az a Stan? - csodálkoztam.

- Ne mondd már Kath, hogy nem tudod! Ő hozott téged ide, ő volt bent nálad a kórházban vagy egy millió alkalommal, rajtam kívül.

Rengeteg emlék futott át az agyamon.

- A mogorva kopaszos fickó Stan? Sosem mutatkozott be nekem, és mindig is olyan kimért volt velem, egyáltalán nem volt szimpatikus sosem. - fejtettem ki véleményem.

- Ohh, szóval akkor már világos, és valóban mogorva tud lenni, de egy nagyon rendes ember csak nem szereti kimutatni. - mosolyodott el Mitch.

-Várjunk csak! - kiáltottam fel. - akkor már tudom, hogy miért voltál annyira ismerős nekem amikor először megláttalak, hát a kórházból. - nevettem.

- Végre mostmár eszedbe jutott. Nem akartam rákérdezni eddig, hogy emlékszel-e rám, de mostmár egyértelmű a válasz. - nevetett ő is.

Pedig egyáltalán nem volt semmi nevetséges abban, hogy egy kórházban láttam őt először, sőt az sem, hogy ilyen módon kellett megismernünk egymást, de a sors így hozta, ezen nem lehet változtatni.

- Mi lesz a fiúkkal ha Stan átveszi őket? Lesz valami változás a kiképzésükben? - kérdeztem és belekortyoltam a kavémba.

- Stan nem fogja őket annyira elengedni, nem lesz 1-2 órás pihenés, csak egész nap kőkemény edzés és tanulás, este már könyörögni fognak azért hogy végre lefekhessenek aludni.

- Már előre sajnálom őket. - húztam picit a számat.

- De te szerencsésen megúszod ezt, azonban mostmár nagyon komolyan kell venned mindent, amit mondok neked. Nem lehetnek már ilyen apró bakik, mint amilyen például tegnap volt. Egy valódi akció során, nem lehet megsértődni. Oda kell figyelned mindenre, bárhonnan jöhet a támadás és bármikor célponttá válhatsz. Ezeket az embereket nem érdekli semmi, csak az hogy megszerezzék amit akarnak és megölnek bárkit aki az útjukba áll még az ártatlan civil embereket is, akik csak rosszkor voltak rossz helyen.

- Tisztában vagyok vele, Mitch. Az akció után én vissza kerülök ide? - kérdeztem.

- Nem, ha megfelelsz, maradsz a CIA-nál, ha nem, akkor pakolhatsz és mehetsz haza, számodra ott véget ér, szóval Kath, nálad ez lesz a perdöntő most. Azonban először elmegyünk a felettesemhez aki elmond majd mindent, amit tudnunk kell.

- Rendben.

Hatalmas fekete terepjáró gurult be a ház elé. Stan kiszállt és elindult befelé.

- Jó reggelt Rapp, Williams! Készen állnak? - kérdezte megszokott morgó hangján.

- Igen uram! - válaszoltunk szinte egyszerre.

- Nagyon jó! Irene már várja magukat!

Fel szedtük a cuccainkat és elindultunk az autó felé, amivel Stan érkezett. A fiúk jöttek kifelé utánunk még az álmosságtól félig csukott szemmel. Mike volt az egyetlen aki oda jött hozzám és megölelt.

- Vigyázz magadra csajszi, örülök hogy találkoztunk. - mosolygott.

- Jajj Mike vigyázni fogok ígérem. - szomorodtam el egy picit. - ügyes legyél, csak jót halljak aztán rólad.

- Úgy lesz, szia Katherine! - és futva indult tovább, a többi fiú pedig követte őt.

Ismét az anyósülésen találtam magam, mondjuk nekem nem volt jogosítványom, ezért nem is vezethettem volna. Miután Mitch bepakolta a cuccokat hátra, ő is beült, Stan pedig az ablakra támaszkodott.

- Williams, innentől be lesz avatva mindenbe, maga lesz Rapp jobb keze, és kérem ne hátráltassa őt. Itt dől el majd, hogy mennyit tanult eddig.

- Jól fog teljesíteni uram. - szólt közbe Mitch.

- Majd látjuk, Rapp. Hamarosan jelentkezni fogok. - és elindult vissza a ház felé.

Én és Mitch pedig elindultunk a CIA központja felé. Hosszú út lesz ismét. Kicsit hiányozni fog ez a biztonságos hely. Izgultam nagyon, mostmár mindenről tudni fogok, hogyan dolgoznak ők, hogyan nyomoznak valaki után, hogyan kezelik a bajos ügyeket. Mitch csendben volt az út nagy részében, csak néha nézett rám, ellenőrizte hogy nem alszok-e. Nem volt beszédes kedvében úgy tűnik.