Revenge [Bosszú] - Mitch Rapp fanfiction (HUN)

15.

(+18-as tartalom, egyes részeket csak saját felelősségre olvasd!!!)

Feküdtem az ágyban és néztem a plafont. Egyedül maradtam, amit csak magamnak köszönhetek, azután amit Mike-al tettem. Nem ismertem rá önmagamra. Sosem voltam még ennyire őrült. Meg vertem egy ártatlan srácot, aki csak rosszkor volt rossz helyen, egy barátomat, aki csak jót akart nekem. Miután Stan le rángatott róla vele is össze vesztem. Azt mondta látott mindent. Szóval már csak idő kérdése és Mitch tudni fog a csókról, és arról amit én tettem.

2 nap telt el így csendben. Nem szóltam senkihez és valahogy senkinek nem volt bátorsága szólni hozzám. Olyan voltam szerintük mint egy időzített bomba. Az idegességem csak nőtt. Nem hallottam 5 napja semmit Mitch felől. Nem tudtam mi van vele, hol van, egyáltalán életben van-e még.

Késő este volt, épp a fürdőszobából léptem ki, mikor kopogtak az ajtón. Nem tekintettem neki nagy jelentőséget, mert tudtam hogy vagy Stan vagy pedig valamelyik srác akar velem fontos beszélgetést kezdeményezni. Kopogtak még egyszer, szintén semmi reakció, csak leültem az ágyra és törölgettem a hajam a törülközővel. Nem volt kedvem hozzájuk. Hirtelen kinyílt az ajtó, tekintetem oda kaptam és azt hittem a szívem meg áll.

- Mitch... - suttogtam.

- Kath, beszélnünk kell. - mondta komoly hangon és becsukta maga mögött az ajtót.

Tudtam miről van szó. Szinte éreztem a tekintetében a haragot. Fel álltam az ágyról.

- Miről akarsz beszélni? - kérdeztem mintha nem tudnék semmiről sem.

- Kath ne csinálj úgy mintha nem történt volna semmi, Stan elmondta.

- Akkor gondolom tudod az egész sztori. - piszkáltam a lábammal a szőnyeget.

- Stan csak annyit mondott, hogy csókolóztatok azzal a sráccal aztán meg el verted.

- És pontosan melyik miatt is haragszol most? - kérdeztem.

- Mindkettő miatt. - válaszolt durván. - mondd el hogy történt.

- Kint ültem reggel a teraszon mikor oda jött és megkérdezte nincs-e kedvem elmenni vele randizni és miután nemet mondtam utána megcsókolt..

- És te csak hagytad igaz? - vágott a szavamba.

- Féltékeny lett, de nem hagytam! - emeltem fel a hangom.

- Mégis mire? - kérdezte.

- Azt mondtam hogy együtt vagyunk. - sütöttem le a szemem.

- És azért csókolt meg? - folytatta.

- Igen Mitch azért, én pofon vágtam ő pedig okoskodott tovább és Kath-nek szólított. Azt pedig csak tőled fogadom el és ezért ugrottam neki. - hadartam el.

- Szóval mind miattam csináltad? - csodálkozott.

- Igen, mert nem voltál képes arra sem, hogy legalább egy sms-t küldj, hogy "Héé élek, ne aggódd halálra magad miattam." - már kiabáltam.

- Mert arra kellett koncentrálnom amiért oda mentem. - kiabált vissza.

- Legalább jutottál valamire? - engedtem egy tónust a hangomból.

- Igen segítséggel igaz, de Sanders jó pár emberét el tettük láb alól. Meg van az épület is ahol tartózkodnak, már csak a ő maradt hátra.

- Akkor mostmár veled mehetek? - kérdeztem mosolyogva.

- Igen, holnap indulunk. Addig én is itt maradok veled. - nézett rám boldogan. - ha már úgyis egy pár vagyunk. - mondta és rám kacsintott.