Revenge [Bosszú] - Mitch Rapp fanfiction (HUN)

9.

Körülbelül 3 órás kocsikázás után érkeztünk meg a célunkhoz. Egy hatalmas épület volt, ahol én már jártam korábban. Mitch lehajtott a mélygarázsba, és beparkolt a lift mellé. Felmentünk, de most nem ugyanabba a terembe ahol először voltam, hanem egy irodába vezetett. Kopogott, majd egy „tessék” után beléptünk, ahol ugyanaz a hölgy várt ránk, aki beszervezett engem ebbe az egészbe, Irene.

- Üljenek le! - mutatott a két székre az íróasztalával szemben, leültünk. - Tudniuk kell, hogy ez egy nagyon veszélyes akció lesz. Kathrine, Mitch elmondta miről van szó? - mosolyogott rám.

- Igen, említette hogy megöltek egy főnököt egy cégnél és felrobbantottak egy éttermet, ahol szintén ennek a cégnek az emberei tartózkodtak valamint nagy mennyiségű robbanóanyag tűnt el, feltehetően bomba készítéséhez szánják.

- Pontosan, azóta nem kaptunk hírt semmilyen robbantásról, azonban megtalálták azt az embert aki a főnököt lelőtte, feltehetően képzett lövész ugyanis a szemközti épület tetejéről lőtt, ami elég távol van a cég épületétől. Az ujjlenyomatok alapján amit a tetőn találtak elvezetett egy személyhez, a neve Richard Walker. Ügynökeink elfogták tegnap este, és a tőle kapott információk szerint hatalmas nagy bűnbanda áll a fejese mögött, Frank Sanders mögött. Az ő tartózkodási helye ismeretlen, az Önök feladata lesz kideríteni. Pár embere egy hotelben tartózkodik a város keleti részén. Menjenek oda és derítsenek ki minden információt amit tudnak, de vigyázzanak mert sejtik, hogy a CIA a nyomukban van. Kapnak fegyvereket és egy autót is. Házaspárként fognak a szállodába bejelentkezni, kérjék az 507-es szobát. Sok sikert kívánok és tájékoztassanak mindenről.

- Rendben, köszönjük. - felálltunk és elindultunk az ajtó felé.

- És Mitch.. - szólt Irene utánunk. - vigyázzon Kathrine-re.

- Vigyázni fogok. - és kiléptünk az ajtón.

Át mentünk egy másik terembe, ahol megkaptuk a fegyvereket. Mitch kapott kettő pisztolyt, egy nagyobbat, amit az övtartójába rakott el, és egy kisebbet, azt viszont nem láttam hová. Én kaptam egy kisebb fegyvert amit szintén az övtartómba raktam és egy kést, amit a csizmám szárába rejtettem el. Nem sokkal később már a garázsban az autó mellett vártuk hogy indulhassunk. Egy fekete Opelt kaptunk, amire nagyon kellett vigyáznunk. Mitch vezetett.

- Szerinted sikerülni fog? - kérdeztem tőle.

- Információt kiszedni belőlük? Simán. Ez a könnyebb része az akciónak, de valószínűleg nekünk kell megölnünk azt a szemétládát is, az már egy kicsit nehezebb lesz. - mosolygott.

- Te nem izgulsz? - csodálkoztam, Mitch csak fura pillantással nézett rám.

- Én már elvesztettem a szüzességem. - kacsintott rám.

- Mi van? - kérdeztem meglepetten.

- Úgy értem nem ez az első akcióm, nekem már nincs miért izgulnom, megszoktam már. - válaszolt egyhangúan.

- Ja. - már megint azok a kétértelmű megjegyzései, én meg azokat szokhattam volna már meg.

- Megértem, hogy ideges vagy, de oldódni fog ez majd később, szinte már természetes lesz. - mondta komoly hangon.

Hamarosan megérkeztünk a hotelhez. A parkoló a hotel mögött volt, ahol le raktuk az autót és megkerülve újra az épületet a főbejáraton keresztül mentünk be. A recepcióhoz érve a pult mögött egy középkorú agyon sminkelt nő ült. Hosszú szőke haja mögül ránk nézett, nem köszönt.

- Jó napot kívánok, a feleségemmel szeretnénk egy szobát kivenni. - hadarta el Mitch.

A nő nem szólt, csak tetőtől talpig végignézett rajtunk. Azt hittem gyanús lesz neki ez az egész és idegességemben átkaroltam Mitch derekát. Nem szólt egy szót sem, én viszont éreztem magamon hogy fülig elvörösödök. A nő elkapta a tekintetét rólunk és a monitorra szegezte.