Revenge [Bosszú] - Mitch Rapp fanfiction (HUN)

7.

A nap hátralévő részében egyedül voltam a házban. Egyedül, a gondolataimmal. Mitch eltűnt, a fiúk még oda voltak gyakorolni. Át kellett gondolnom mindent amit mondtam Mitch-nek. Ő mindent megtesz azért hogy a legjobb kiképzést kapjuk tőle én pedig durván neki estem. Már sötétedett odakint mikor kimentem a ház elé és le ültem a lépcsőre. Csend volt, csak pár szúnyog zümmögött körülöttem. Teltek a percek, de minden perc egy órának tűnt. Végre egy autó fénye törte meg a sötétséget. Fel pattantam gyorsan és vártam hátha ő lesz az. Az autó megállt és nyílt az ajtó. Mitch volt az. Az autó elhajtott. Tettem pár lépést felé.

- Mitch... - kezdtem bele a mondanivalómba de elakadt a szavam.

- Mit akarsz Kath? Akarsz még a fejemhez vágni pár dolgot vagy hagyod hogy bemenjek és tegyem a dolgom? - kérdezte komor hangon.

- Én csak szeretnék bocsánatot kérni azért amit mondtam ma. Nem akartam ennyire durva lenni. Igazad van ez nem gyerekjáték hanem egy komoly kiképzés. És valóban semmi mást nem szeretnék csak kideríteni hogy ki tette azt a szeretteimmel amit tett és megölni. - sütöttem le a szemem.

- Akkor mire volt jó ez az egész? - kérdezte.

- Csak én úgy érzem készen állok és szeretném végre a való életben bebizonyítani hogy képes vagyok megvédeni magam és kiállni a rossz emberek ellen.

- Pár nap után ilyen biztos vagy ebben?

- Igen 100%-ig biztos.

- Akkor gyere be mutatok valamit.

Elindultam befelé utána, leültünk a kanapéra és Mitch kirakott egy mappát az asztalra.

- Ez mi? - kérdeztem.

- 3 napja merényletet követtek el egy amerikai cég fejese ellen. A cég számlájáról 4 millió dollár lett átutalva egy ismeretlen bankszámlára, azonban a cég erről semmit sem tud. Azt állítják a főnök öngyilkos lett, azonban a golyó áthatolt az ablakon, tehát valaki a szemközti épületről lőhette le. - mondta Mitch miközben lapozgatta a mappát. - Ez 2 napja történt. - mutatta a képet amin egy étterem volt teljesen kiégve. - Valaki felrobbantotta ezt a helyet, utóbb kiderült szintén ugyanennek a cégnek egy embere tartózkodott ott. Tegnap pedig egy raktárból rengeteg robbanóanyag tűnt el, valószínűleg újabb bombát akar valaki készíteni. - lapozgatta tovább. - Az a személy és társai akik mindezt megcsinálták jelenleg egy hotelben tartózkodnak a város keleti részén. - mondta.

- Miért mondod el ezt nekem Mitch? - kérdeztem.

- Mert azt a megbízást kaptam, hogy vigyek magammal valakit innen aki alkalmasnak tűnik a feladatra. - válaszolt.

- És te rám gondoltál? - csodálkoztam.

- Igen, mert bebizonyítottad hogy benned több van mint a többiekben. Csak ezeket a kirohanásaidat kellene kordában tartanod. Viszont ma is te voltál aki a legtovább bírta, hiába adtad fel, a többiek már az első 1-2 percben kidőltek. - mondta.

- Komolyan? Pedig mindenki piszkál mert én csak egy lány vagyok, és néha már ebből van elegem. Hogy miért kell különbséget tenni?

- Én nem tettem. Én úgy kezeltelek mint a többieket.

- Legalább te. Na és akkor mi lesz a többiekkel amíg én veled megyek erre a küldetésre? - érdeklődtem.

- Ők maradnak és kapnak addig egy másik kiképzőt. Mi pedig holnap reggel indulunk. Szedd össze a cuccaidat, legyél készen 7-re.

- Már megyek is pakolni. - mosolyogtam és felpattantam.

Mégsem alakult rosszul ez a mai nap aztán. El sem hittem hogy Mitch valóban engem visz magával. Végre bebizonyíthatom mit tudok, vagyis inkább mit tanultam. Össze szedtem a cuccaimat, azt a keveset ami volt. Végre megszabadulhattam a melegítő cuccoktól és végre újra láthatom a várost. Annyira nem hiányzott, itt minden olyan nyugodt volt. Igaz csak pár nap telt el de akkor is. Városban születtem, ott nőttem fel és ott is szeretném leélni az életem, bármi is történt vagy fog történni. Már jóval elmúlt este 9 óra mikor egy autó gurult be a ház elé, a fiúk hangja már messziről meg törte a csendet. Lementem hozzájuk, jó kedvük volt, úgy látom őket nem viselte meg annyira ez az egész, mint engem. Mitch ült a kanapén és intett hogy menjünk oda hozzá. Leültünk szembe vele.

- Szóval srácok, hallom jól ment a VR, jól teljesítettetek. Úgy alakult hogy nekem el kell mennem, kaptam egy megbízást, és Katherine pedig velem jön.

A fiúk morogni kezdtek. Egyértelmű volt hogy miért.

- Érdekes hogy az első napon azt mondtad nem teszel különbséget köztünk erre most pont az ellenkezőjét teszed. - szólalt meg az egyik srác.

- Nem tettem most sem különbséget, nem csak az én döntésem volt ez hanem az egész CIA döntése. Őt találtak a legmegbízhatóbbnek erre a feladatra, így ő jön velem. Ti pedig holnaptól új kiképzőt kaptok, a neve Stan Hurley és sokkal jobban meg fog benneteket izzasztani, mint én.

A fiúk tovább morogtak, én pedig csak mosolyogtam, mert végre elkezdődik az amire vágytam. Miután a fiúk fel mentek, én és Mitch át beszéltük mégegyszer az egészet. Aztán én is felmentem, letusoltam és ágyba bújtam. Már csak a holnapnak kellett eljönnie.