Revenge [Bosszú] - Mitch Rapp fanfiction (HUN)

1.

Lassan nyitottam ki szemeim, egy éles fény hirtelen elvakított. Pislogtam. Egyhangú pittyegést hallottam amely a jobb fülemnél hangosabb volt mint a balnál. Egész testembe hirtelen fájdalom nyilallt amitől felnyögtem. Nem tudtam hol vagyok és nem emlékeztem semmire sem.

- Hogy érzed magad kedvesem? - egy lágy női hang szűrődött felém.

- Fáj. - válaszoltam halkan.

- Emlékszel bármire is?

- Nem, hol vagyok? - próbáltam felülni de amikor megmozdultam, a fájdalom erősödött.

- Pihenj! Később vissza jövök, hátha addig eszedbe jut pár dolog a történtekkel kapcsolatban. - hallottam távolodó lépteit.

Forgattam a fejem a párnán, majd rájöttemm kórházban vagyok. Próbáltam vissza emlékezni hogy mi történhetett. Arra tisztán emlékszem, hogy a szüleimmel és Tinával a legjobb barátnőmmel a nyaralni voltunk. Aztán fel villantak képek lövésekről, sikításról, vérről. Majd összeraktam a képet, valaki megtámadott minket. Elnéztem az ajtó felé és 3 bőrdzsekis fickót láttam meg. Az egyikük aki pont az ajtóval szemben állt rövid fekete hajú volt úgy kb. 35 körül lehetett és az arcán egy jól látható sebhely látszott. Mellette jobb kéz felől egy idősebb pasi állt, ő 40 körüli lehetett, kopasz volt. De a harmadikat nem láttam, ő pont háttal állt nekemm csak a kócos barna haját láttam. A nővérrel beszélgettek, valószínű amelyik az előbb nálam járt.

Pár perc múlva belépett a szobába a kopasz fickó, köszönt majd leült mellém a székre.

- Hogy érzi magát Miss Williams? - kérdezte komor mély hangján.

- Őszintén? Össze vagyok zavarodva teljesen! Elmondaná mi történt? Hol vannak a szüleim? Hol van Tina? - kérdeztem kétségbeesetten.

- Miss Williams, mindenek előtt tudnia kell, hogy maga szerencsésen túlélt egy nagyon veszélyes támadást, de mivel ezeket a kérdeseket tette fel nekem, gyanítom emlékszik pár dologra.

- Igen gondoltam, hogy valami ilyesmi történt. De akkor is hol vannak? Ők jól vannak? Miért nem jöttek be hozzám? - kezdtem egyre idegesebb lenni.

- Sajnálom, a szülei nem élték túl a támadást. - nézett rám komolyan.

Nem akartam elhinni amit a fickó mondott. Egyszerűen nem lehetett igaz egy szava sem.

- Ne hazudjon nekem, azonnal mondja el hol vannak a szüleim! - kiabáltam rá.

- Nyugodjon meg kérem, nincs okom hazudni Önnek. - válaszolta nyugodt hangon.

- Takarodjon innen, miért nem képes valaki elmondani az igazat? - ordítottam, mikor a nővér berohant hozzám és valami injekciót nyomott az infúziómba..

Utána csak arra emlékszem, hogy elhomályosul minden és két sötét árnyék távolodik tőlem...