Örökké tartó vonzódás

~8.~

Nincs hozzáfűzni valóm.. Szuperek vagytok!!❤❤❤

Amennyire nem vártam olyan hamar elérkezett a szilveszter este. Miután Beka rám bízta, hogy melyik buliba menjünk és bár nem mondta ki, pontosan tudtam, hogy melyikbe szeretne menni, így természetesen kiválasztottam azt.
Attól, hogy nekem nem volt kedvem sehova menni nem akartam elrontani az ő szilveszterét, noha ott volt a kockázat, hogy azon a bulin megjelenik Dávid is. Ugyanis, a sors fintora ként Beka mindig is oda volt Dávid egyik haverjáért, Micuért, aki most felfigyelt rá és már egy-két randin túl vannak.
Nem törtem magam nagyon a kiöltözéssel, felvettem egy szürke meleg és hosszú ruhát, amit feldobva egy övvel már rögtön jobban is festett.A hajamat kivasaltam, majd kifestettem magam, éppen a tükör előtt álltam, és a rám tapadó ruhát simítottam le, mikoris Beka trappolt be mellém és végig mért.
-Nem hiszem el, hogy ilyen jól nézel ki ebben az egyszerű ruhában.
-Beka!- forgattam meg a szemem és le néztem rá, ő velem szemben begöndörítette a haját és szűk fekete bőr szoknya volt rajta egy hosszú ujjú vörös felső- Te is kurva jól nézel ki, ne aggódj!- ölelgettem meg.
-Aha,persze- morogta mellettem, de azért vissza ölelt.
Ezekután még gyorsan selfie-ztünk párat, majd el is indultunk,hogy biztos oda érjünk.
Hamar oda értünk, de Beka ezt egy cseppet sem bánta hisz azonnal megtalálta Micut, én pedig kéz tördelve figyeltem a többieket. Tényleg nem ismertem sok embert, sőt.. mondhatni ha azt mondanám 5 embert ismertem lehet még az is erős túlzás lett volna. Viszont jól elvoltam az ismeretlenekkel, miután ittunk pár kört feloldódtunk és tök jól elvoltam velük végül. Azonban a jó kedvem hamar leapadt, mikor szembe találtam magam Zsomborral.
-Te mit keresel itt?- bukott ki a számon azonnal.
-Én is örülök neked,Alexa.-túrt a hajába zavartan.
-Hát, én nem épp ezt mondtam- motyogtam halkan, mert már eléggé bevoltam csiccsentve.
-A haverjaim itt vannak és elrángattak magunkkal- vont vállat lazán.
-Csodálatos- nevettem fel kínomba.
-És te mit keresel itt?- mért végig szemtelenül.
-Én..-kezdtem volna, mikoris meghallottam mögülem a hangját.
-Cica! Jössz vissza táncolni?- karolta át a derekam Dávid és próbáltam nem meglepettnek lenni, miközben igazából fogalmam sem volt arról, hogy hogy is került oda.
-Mindent értek.- nézett Dávidra Zsombor.
-Cső- nyújtott kezet Dávid Zsombornak, aki hezitálva, de elfogadta a fele nyújtott kezet. Én pedig hozzábújtam Dávidhoz, mert felfogtam, hogy mi is történik épp illetve a piától is kezdtem rosszul lenni.
-Kérlek, menjünk- suttogtam Dávid mellkasába és én is meglepődtem, hogy meghallotta.
-Ha megharagszol is Zsombor mi most vissza megyünk- jelezte gyönyörűen Dávid, hogy pontosan tisztában van vele, hogy kivel is áll szembe. Én pedig, hogy ne keltsem azt az érzést, mint aki rosszul van Dávidhoz hajolva adtam neki egy puszit.
-Szia,Zsombor- intettem neki és Dáviddal együtt vissza mentünk a zsongásba, ahol rengeteg ember volt.
-Hogy te mindig nyomorékokat fogsz ki- jegyezte meg Dávid és elengedett, mire én megbotlottam, de épp elkapott.
-Igen, tudom- néztem fel rá.- Azt hiszem veled is ezért voltam együtt.- paskoltam meg az arcát, ő pedig elkapta a kezem.
-Mennyit ittál?- engedte el a kezem és az állam alá nyúlva felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek.
-Nem sokat..- hunytam le a szemem.
-Cica.. nézz rám!- parancsolt rám, én pedig azonnal kinyitottam a szemem.
-Nem..nem tudom- mondtam, szégyelve magam.
-Az isten szerelmére,Alexa!- engedte el az állam.- Megvárjuk az éjfélt és haza viszlek.
-Bekával kell maradnom!- tiltakoztam azonnal.
-Beka miatt ne aggódj, valószinűleg már Micuval dugnak valahol, vagy jobb esetben valamelyiküknél, mert egy jó ideje már nem láttam őket.
-Mi..mióta vagy itt?- kezdtem el szédülni, így belé kapaszkodtam.
-1,5 órája jöttem és te már akkoris szép állapotban voltál.- szidott le.
-Nem vagy az apám!-csaptam a mellkasára.
-Nem, de ettől függetlenül figyelek rád.
-Kapd be!- duzzogtam.
-Haza viszlek.- fogta meg a kezem és elkezdett húzni kifelé.
-Miért? Én itt akarok maradni!
Megállt előttem így neki ütköztem.
-Ugyan minek?- fordult felém ingerülten.
-Bulizni akarok!
-Ahogy láttam kibuliztad magad!- fogta át a derekam és vonszolt maga után.
-Dávid! Kérlek. Legalább Zsombor előtt ne.- nyögtem ki.
-Kurvára örülök neked- morogta, majd le lassított és megfogta a kezem és megszorítva azt mentünk lassan ki.
Majd beszálltunk a kocsijába, azaz mondhatni beültetett a kocsiba és bekötött, majd beült ő is.
-Te nem ittál semmit?
-De, de tudod, hogy ez engem nem állít meg.- indította be az autót és elindult.
-Dáviid!- rivaltam rá, de a kezemet a szám elé tettem mert még inkább imbolyogni kezdett velem a világ.
-Vicceltem.- meredt az útra Dávid- Lehetőleg ne hányd telibe az autót.-
Nem szóltam semmit, csak próbáltam nem hányni. Hamar hozzám értünk és Dávid kisegített a kocsiból, majd elő keresve a kulcsaimat bementünk, azaz én ácsorogtam Dávid mellett, míg ő mindent megcsinált. Én pedig csak néztem őt és mosolyogtam azon, hogy mennyire otthonosan mozog a lakásban és ahj.. mennyire hiányzott ez az utóbbi hónapokban.
-Lemegyek sörért a boltba, ha már nem ittam semmit. Próbálj meg nem lehányni semmit- ültetett le a kanapéra és nyomott egy puszit a fejemre.
-Itt maradsz?- néztem fel rá meglepődötten szédülve.
-Sakál részeg vagy. Nem foglak itt hagyni egyedül, csak míg elmegyek a boltba.
-Jó..- bólogattam- Köszönöm.- néztem rá, majd figyeltem, ahogy kimegy. Elgondolkodva dőltem el a kanapén, azonban ez nem volt jó ötlet, mert rám jött a hányás. Szerintem ilyen gyorsan még nem futottam abban a rohadt magassarkúban, amit felvettem, mint akkor. Rendkívül nőiesen hánytam tele a wct, és a földre kuporodva támasztottam magam. Ügyes voltál Alexa!Gratulálok! Gondoltam magamba és hálát adtam az égnek, hogy Dávid pont elment. Nem tudtam, hogy mennyi ideig kuporogtam ott, de elég sok ideig lehettem-vagy csak Dávid sietett vissza hozzám-  mert arra ébredtem fel, hogy Dávid felemel a wc padlójáról.
-Én úgy utállak!- kezdtem el sírni a mellkasán és rácsaptam.- Minden,minden miattad van! Utálom, hogy ennyire szeretlek és, hogy mennyire magányos vagyok nélküled! Rühellek!- sírtam a karjaiba, ő pedig letett a fürdőben a kád szélére.
-Cica..- sóhajtott fel a szemembe nézve és letörölte a könnyeim.-Ezt beszéljük meg holnap, rendben? Részeg vagy.
-Nem.. engem nem érdekel!- ráztam a fejem- Józanul nem merem elmondani. Úgyhogy elmondom most!- erősködtem.- Haragszom rád! Rohadtul haragszom, mert elhagytál és tudtad pontosan, hogy mennyit jelentessz nekem és igen, tudom, hogy neked én nem jelentettem annyit, mert téged össze törtek még régebben és azóta sem vagy képes lányt igazán szeretni. Viszont könyörgöm! Nézz már rám. Mindent feladtam érted, mindent érted tettem és te.. te ezt telibe szartad! Úgy utállak!- kezdtem el újra sírni.- Úgy utálom, hogy nem tudlak utálni és még mindig szeretlek!- zokogtam nagyon, Dávid pedig felállított és magához szorított.
-Nem tudom megadni neked azt, amit szeretnél,Alexa- simogatta a hajam erősen tartva- Képtelen vagyok rá. Szeretlek, tényleg, de mindketten tudjuk, hogy milyen vagyok és neked ennél többre van szükséged. Engem a környezetedben mindenki utál és én túl rossz vagyok hozzád. Mások a terveink és a céljaink.
-Ez nem igaz- sírtam a mellkasához bújva.-Fogd már fel, hogy nekem csak rád van szükségem! Nem érdekel semmi,Dávid... Jobban szeretlek mint bárki mást.
-Shhh!- cirógatta a hátamat
-Nem, nem maradok csendbe én ezeket elakarom mondani!
-Fürödjünk le, bűzlesz!- tolt elmagától, majd elkezdett levetkőztetni én pedig hagytam neki.
-Dávid..
-Igen?
-Tényleg szeretsz?
-Ha nem szeretnélek szerinted itt lennék?- húzta le a fehérneműmet és egy csókot nyomott a hasamra.
-Nem... nem tudom- motyogtam és lenyúlva hozzá végig simítottam az arcán.-Szeretlek- suttogtam halkan és újabb könny csordult végig az arcomon.
-Ne sírj már folyton, te lány!- állt fel és megpuszilta az arcom.
-Fürödj velem!
-Ez volt a terv.- kacsintott rám, én pedig újból bele szerettem. Levetkőzött és én végig mértem. Fogyott, mióta nem láttam meztenelül.
-Jól nézel ki- bukott ki az ajkamon, mire ő felnevetett.
-Te is, cicám- húzott be a zuhany alá és megnyitotta a meleg vizet, majd a kezébe nyomva a tusfürdőt elkezdett bekenni vele.
-Ugye tudod, hogy nem vagyok olyan részeg, hogy ne tudnék egyedül fürdeni ugye?
-Tudom- simította a kezét a lábam közé, közben hátulról átfogott.- De nem hibáztathatsz, amiért nem tudok ellen állni csókolt a nyakamba, én pedig felnyögtem, ahogy elkezdte mozgatni a kezét és amint megéreztem a fenekemnél az álló farkát.
-Dávid!- nyögtem fel, de ő nem állt le, kezét tovább mozgatva bennem csókolgatott, én pedig hamar az extázis állapotába kerültem. Régóta nem szexeltem, masztizni meg utáltam, így nem volt nehéz dolga, hamar remegve dőltem teljesen a karjaiba.
Vigyorogva húzta felém a zuhanyrózsát és leáztatta rólam a tusfürdőt és átnyúlva felettem szintén vigyorogva emelte fel a férfi tusfürdőt.
-Ez még az enyém?- jelent meg az ajkán kaján vigyor.
-Lehetséges- haraptam az ajkamba bólintva egyet.
-Most megcsókolnálak, de tudom, hogy az előbb tele okádtad a wct.- nevetett rám, én pedig a mellkasára csaptam.
-Veled ez hányszor történt már meg?
-Sokszor- röhögött és magához húzott.- Nem segítessz rajtam?- tette a kezem a farkára,mire én elnevettem magam és megmarkoltam, majd elengedtem.
- Nem- adtam egy puszit az arcára.- A szobában leszek. Kérsz valamit enni?- léptem ki a zuhanyzóból.
-Semmit nem változtál- csóválta meg a fejét.- Moss fogat és menj a szobába.- nézett rám parancsolóan.-Semmi mást ne csinálj, ilyen állapotban!
-Jól vaaaan!- mostam gyorsan fogat, majd törölközőbe a szobámba mentem. Felkaptam az egyik hálóingemet, majd az ágyba bújtam. Vártam egy darabig Dávidra, így bekapcsoltam a TV-t, szóval tudatosult bennem, hogy szilveszter van. Megjelent Dávid  és bebújt mellém az ágyba, szokás szerint boxerben. Ahj.. ez annyira nem normális!
-Szia- bújtam oda hozzá, ő pedig átölelte a derekam és elkezdtem simogatni.
-Jobban vagy?- kezdett el játszani a hajammal.
-Sokkal- bólintottam a mellkasára dőlve.- Bocsi, hogy elrontottam a szilvesztered.
-Cica. Ne kezd el..- sóhajtott fel fáradtan Dávid és átkapcsolt focira, én pedig elmosolyodtam.
-Bocsánat- suttogtam halkan és elmosolyodtam.
-Utálom, mikor ennyiszer kérsz bocsánatot..- nevetett fel.
-Boc..-kezdtem volna, majd felnevettem.- Szóval semmi- hajoltam hozzá és megcsókoltam.
Hirtelen nem csókolt vissza, így meghökkenve elhúzódtam tőle, azonban az ajkamra hajolva ezúttal ő csókolt meg. Nem tudom, hogy hogy zavarhat össze ennyire egy csók, viszont teljesen kizökkentett. Azonban szerintem én is őt. Hisz próbáltam mindent bele adni, hogy megbántam amiket mondtam és ismét felajánlottam a szívem, hogy újra össze törje, hogy mennyire hiányzott mellőlem, az életemből. Mennyire haragszom rá, mennyire összetört és minden.. minden érzelmet ami bennem volt bele adtam ebbe a csókba. Szomorú mosollyal az arcán húzódott el tőlem.
-Ne agyalj!- simogatta az arcom.
-Én nemis..
-Nem vagyok hülye,Alexa.-szakított félbe- Jobban ismerlek, mint szeretnéd.
- Viszont legalább ez kölcsönös.- bújtam hozzá.
-Ez nem igaz.
-Ohh, dehogy nem- nevettem fel, majd ahogy hangos csattanások hallatszottak kintről az órára néztem.- Jobban ki ismertelek, mint azt bármelyikünk gondolta volna. Boldog Új Évet!- hajoltam az ajkához.

- Vagy valami olyasmit- csókolt meg újra, ezúttal gyengéden, majd ismét magához ölelt, mikoris a telefonja csörögni kezdett, így elnyúlt érte, majd felvette. Hallottam, hogy pasival beszél még hallgattam is egy darabig, de a pia, a hányás és a gyors józanodás megjátszása- ami természetesen nem volt igaz- kimerített. Így elaludtam, érzékeltem még ugyan, hogy Dávid kimegy, majd vissza jön, bebújik mellém immár sör szagot árasztva, de egy idő után már semmit sem.. teljesen elnyomott az álom, a szerelmemmel magam mellett.❤