Örökké tartó vonzódás

~14.~

Még vasárnap van! Időben hoztam az új részt!!😉 Fenomenálisak vagytok! KÖSZÖNÖM! MILLIÓ PUSZI ❤❤❤

Fáradtan érkeztem vissza a nyaralóhoz a pár óra hosszás séta után, de ezt igazából észre sem vettem, addig, míg be nem léptem a házba.

-Merre voltál?- jött oda azonnal hozzám Barbi, ahogy meghallotta az ajtó csapódást.
-Sétálni, de mondtam- szólaltam meg csendesen és elsétáltam mellette.
-Igen, de én azt hittem, hogy csak pár percre mész! Erre eltűntél 2 órára!- követett Barbi én pedig sóhajtottam egy hangosat és felé fordultam.
-Gondolkoztam és különben is. Sétálhatnékom volt.- dobtam le magam a kanapéra.- Kész lett a kaja?
-Persze- bólintott és inkább abba is hagyta a másik témát.- A fiúk már ettek is.
-Csodás- mosolyogtam rá halványan, majd kinéztem a tó felé, ahonnan éppen Dávid sétált fel és rám mosolyogott, ahogy észrevett, én pedig vissza mosolyogtam rá.
-Merre voltál?- lépett be az ajtón és azonnal megindult felém.
-Sétálni- néztem fel rá a térdemet átkarolva.
-Jól vagy?- ült le mellém és hozzám hajolva megcsókolt. Éreztem a sör ízét az ajkán, de nem érdekelt, mosolyogva vissza csókoltam.
-Most már sokkal jobban- suttogtam halkan és neki dőltem picit.
Felnéztem egy pillanatra és láttam, hogy Barbi kiment Botondhoz, így bátran rá simítva a kezemet Dávid tarkójára még inkább magamhoz húzva megcsókoltam. Benne volt ebbe a csókba minden. A kérdéseim, a fájdalom amit érzek, mikor vele vagyok, a hála, a düh és minden.
Számomra ő jelentette a nyugalmat és a dühöt egyben. Sosem tudtam kiigazodni azon, hogy most mi is van. Vagy gyűlölve szerettem, vagy pedig simán csak szerettem. Nem volt olyan, hogy nem és ez zavarba ejtett.
A csókunk egyre szenvedélyesebb lett, éreztem rajta, hogy ő sem tud választ a kérdéseimre, ő sincs tisztában azzal, hogy mi is van kettőnk között- a testi vágyon kívül- . Az ölébe húzott és a derekamba markolva nyomott magához teljesen. Felnyögtem, ahogy megéreztem a nyomást az ágyékomnál, ő is pont annyira kívánt, mint ahogy én őt.
-Dáviiid!- hallottuk lentről Barbi visítását- Kapás vaaan!- így kelletlenül elhúzódtam Dávidtól és kiszálltam az öléből, aki elég bódult állapotban állt fel már a kanapéról is.
-Vissza jövök.- indult meg nagy léptekben a part felé, én pedig utána nézve végig simítottam az ajkamon.
-Ajánlom is- suttogtam mosolyogva és megfordulva a konyha felé vettem az irányt, enni valamit, mert elég éhes lettem. Lekaptam egy szelet pizzát a tálcáról és kb. kettőt haraptam mikor már meg is hallottam az ajtó nyílását.
-Ez gyors volt!- szóltam ki, mert azt hittem Dávid jött be.
-Dávid bele borult a vízbe!-üvöltött Barbi.
-Hogy mi?-tettem le a pizzát meghökkenten, miközben Barbi be rohant a fürdőbe és két törölközővel futott le, én pedig utána rohantam. Nos, elég vicces jelenet fogadott oda kint. Ugyanis Dávid éppen átadta a halat, ami a kezében volt konkrétan nyakig a vízben és már nem a horgon, Botond kezébe, aki pedig a mólón állt.
-Jól vagy?- torpantam meg a mólón Botond mellett.
-Igen! Mekkora hal- válaszolt nekem Botond, a halat bámulva.
-Nem tőled kérdeztem, te idióta!- mordultam rá Botondra és nyújtottam Dávid felé a kezemet, aki szintén idiótán nézett fel Botondra.
-Igen.- rám vigyorgott, majd mielőtt leesett volna nekem, hogy miért vigyorog így már benne is voltam a vízbe, hisz bele rántott. Hangosat sikítottam és bele kapaszkodtam Dávidba, majd fel jöve a víz alól morcosan néztem rá.-Te- csaptam meg a mellkasát- Szemét- ütlegeltem minden szónál- disznó!- legyintettem tarkón végül, de ő csak szórakozott vigyorral markolt bele a fenekembe.
-Még mindig te süllyedsz el, ha elengedlek, szóval én nem csapkodnám azt aki tart- vigyorgott rám, miközben elkezdte cirógatni a fenekemet.
-Galambkáim- szólalt meg Botond a mólóról.- Nem fagytok meg?- nézett le ránk és közben megérkezett vissza Barbi is, aki hozott le nekem is törölközőt, ahelyett,hogy leszidta volna Dávidot.
-Fázol?-nézett a szemembe Dávid pajkos mosollyal, nekem pedig elkerekedett egy pillanatra a szemem, ahogy megéreztem a kezét a lábaim között.
-A fejéből ítélve igen, úgyhogy jobb lenne, ha kivennéd a vízből, ha már ilyen szépen őt is lehúztad magaddal.- jegyezte meg Barbi a mólón állva karba tett kézzel minket nézve.
Hála az égnek, hogy a tavakat nem azért szeretik, mert tiszták,és átlátszóak, így Botond és Barbi se érzékelt semmit abból, hogy Dávid jó formán majdnem megujjazott a víz alatt, gatyán keresztül.
-Botond!- sipított rá Barbi a barátjára.- Segíts már Dávidnak kiszedni Alexát a vízből.- parancsolt rá szegény faszira Barbi, aki már nyújtotta is a kezét, hogy segítsen nekem, én pedig rá bámultam Dávidra, aki megemelt, már a fenekemnél fogva.
-Köszi- fogadtam el Botond felém nyújtott kezét, és már kint is voltam a mólón, törölközővel magam körül. Egyébként nem volt hideg annyira a víz, ítélve, hogy május volt,de azért mégse szívesen lebzseltem volna benne órákon át. Hipp-hopp Dávid is kimászott a vízből, majd arra hivatkozva, hogy megfogunk fázni, felmentünk a hálóba.
-Gyere fürdeni- húzott be Dávid a fürdőbe.
-Aljas volt ám, amit a vízben csináltál.- nyúltam a pólójához és már félig fel is tűrtem neki, mikor leállított.
- Baj van?-fogta le a kezem.
-Nincs, miért?- mosolyogtam miközben a hasát fixíroztam. Megint elkezdett edzeni és ez látszódott is rajta.
-Mert konkrétan Barbi azt mondta, hogy elrohantál.
-Ez nem így volt.-ráztam meg a fejem és levettem róla a pólót.-Olyan jól nézel ki- haraptam az ajkamba.
-Ne terelj- húzta le rólam a pólót és a nadrágot is. Így melltartóban és bugyiban álltam előtte.
-Nem terelek, de nem tudok mit mondani..- mondtam halkan.
-Cica- húzta meg a melltartóm pántját, mire csípős érzés futott végig rajtam, ahol csattan a melltartóm pántja.
-Hmm?- néztem fel rá, az arcán pedig kaján vigyor ült, miközben a nyakamba csókolt, én pedig jólesően felsóhajtottam.- Ha azt csinálod maximum nyügést tudsz belőlem kicsikarni, nem a választ.
-Úgysem válaszolnál,nem?- harapott finoman a nyakamba, én pedig a derekába markolva toltam lejebb a nadrágját.
-Igaz.- sóhajtottam hangosan.- Komolyan úgy akarjuk itt csinálni, hogy Barbiék közben kint vannak?
-Zavart valaha minket az, hogy láthatnak minket? Vagy hallhatnak?- bújtatott ki a melltartómból és azonnal a mellemre tette a kezét és megdörzsölte a bimbómat.
-Nem- nyögtem fel halkan és miután kilépett a nadragjából a boxeréhez nyúltam.
-Na ugye- vigyorgott, miközben beakasztotta az ujját a bugyimba és letolta rólam. Imádtam azt a mosolyt, amivel végigmért, egyszerűen már attól teljesen kész voltam.
-Jól van- kuncogtam és lehúztam róla a boxert, majd mivel nem bírtam magammal finoman végig simítottam a már duzzadó farkán.

-Ne kezd el- durmugta a fülembe és a fülembe harapott.

-Én ne kezdjem, de neked szabad?- biccentettem oldalra a fejemet kaján vigyorral az arcomon.

-Pontosan- bólintott vigyorogva, majd a derekamhoz nyúlva magához rántott.- Akkor biztos minden rendben van?- simított végig az oldalamon az egyik kezével.

-Minden- bólintottam mosolyogva, majd lábujjhegyre emelkedve apró csókot nyomtam a szájára, miközben a hajába túrtam. Imádtam a haját! De komolyan nem tudom, hogy ez milyen fétisem lehetett, de imádtam a hajába túrni, meghúzni és mindent. Na jó igazából mindenét imádtam.

Ezután gyorsan megfürödtünk. Uralkodva magunkon csak kibírtuk, hogy ne szexeljünk a zuhany alatt, pedig igazán nagy volt a kísértés. Hisz komolyan... már 1 hete nem szexeltünk. Uhh, na jó ez nagyon durván hangozhatott, de tényleg. Nem bírtam ki nélküle egy hetet sem és ezt bevallani is kicsit ciki volt,na. Megnyugtatott azért, hogy ő is hasonlóképpen van velem, hisz amint a szobába értünk- hiába minden pizsama/fehérnemű volt rajtunk rám mászott- és csoda, hogy az ajtót betudtuk zárni magunk után a nagy hévben. A harmadik menet után fáradtan dőltem Dávid mellé, viszont én nem bírtam elaludni, így hallgattam egy ideig, amíg szuszogott mellettem, de még ezek után is azon gondolkodtam, amit Barbi mondott nekem a délután.

Rohadt rosszul esett, noha egyik részem tudja,hogy igaza van, de a másik nem akarja bevallani ezt. És sajnos a szívem az, aki nem akarja bevallni, míg az eszem tudja, hogy nem nem és nem. Nem kéne ezt folytatni, bele se kellett volna menni az egészbe, mégis úgy vagyok vele, mint  nem is tudom... Dávid olyan számomra.. azaz olyan volt számomra mint egy drog. Kis időre letudtam mondani róla, de amint megjelent párhuzamosan hozta magával a kísértést és gyenge voltam ahhoz, hogy ellenálljak. Gyenge voltam és őrülten szerelmes. Egy rossz fiúba, aki talán nem is szeret, vagy szeretett soha.. Illetve azt hiszem, hogy még skizofrén is...

A nagy gondolkodásomból az ébresztett fel, hogy megéreztem Dávid kezét a hasamon.

-Miért nem alszol?- kérdezte dörmögő hangon, én pedig felé fordultam, ügyelve rá, hogy a karja le ne csússzon rólam.

-Honnan tudtad, hogy nem alszom?- néztem őt, aki még mindig csukott szemmel feküdt, így nem bírtam ki, hogy ne simítsak végig az arcán.

-Ismerem, hogy milyen mikor alszol, mindig édesen szuszogsz, vagy motyogsz, ha egyiket sem hallom, akkor tudom, hogy nem alszol, hanem gondolkozol.- nyitotta ki a szemét és a szemembe nézett.- Szóval mi a baj?

-Nincsen semmi- mosolyogtam rá halványan és a nyakára simítottam a kezemet.

-Ne hazudj már, Alexa.- nézett rám morcosan.

-Nem hazudok, csak eltitkolok dolgokat.- néztem rá.- Mert igenis nem mindenről kell tudnod.

-Ne kezd a hisztit!- sóhajtott mélyet.

-Nem hisztizek, ezek tények, Dávid. Nem vagyunk együtt, ergó nem vagy a pasim, a barátom sem vagy és a rokonom sem, szóval..- csuklott el a hangom- szóval nem kötelességem elmondani neked, hogy mire is gondolok.

-Nem, nem kötelességed, de arra gondoltam ,hogy neked is könnyebb lesz és én is megnyugszom, ha tudom, hogy neked könnyebb.

-Tudod, hogy néha tényleg úgy viselkedsz, mint egy skizofrén?

-Alexa. Mi a baj?- nézett a szemembe- nem kérdezem többször.

-Nem tudom.

-Mit nem tudsz?- nézett értetlenül rám.

-Hogy mi a bajom.. Én csak, el vagyok bizonytalanodva, teljesen...

-Milyen téren?- piszkálta a hajamat.

-Minden téren.

-Az gáz.- húzott magára, én pedig elfeküdtem a mellkasán.

-Segítesz nekem? Bármit is teszek?- kérdeztem halkan, miközben ő a hátamat cirógatta.

-Azt nem ígérem meg, hogy bármiben. Viszont itt vagyok neked, igen.

-Ígéred?-suttogtam halkan.

-Ígérem.- mondta halkan és megcsókolt, majd szorosan magához ölelt és így már hamar elszenderültem, a karjaiban....♥