Örökké tartó vonzódás

~17.~

Teljesen felébredve kimásztam a fürdőbe, ahol összeszedtem magam, hogy úgy nézzek ki, mint egy ember. Majd lemásztam a partra, ahol a többiek voltak.
-Jó reggelt!- ültem le közéjük.
-Jó reggelt!-köszönt Barbi és Botond egyszerre, Dávid pedig rám kacsintott.
-Mi a helyzet álomszuszék?- bökött oldalba Barbi én pedig csak vállat vontam.
-Semmi, csak fáradt voltam.
-Fáradt? Mitől? Hisz nem is dolgozol.-mondta Barbi, majd ahogy rájött, mit mondott azonnal befogta, de már késő volt.
-Hogy mi?- nézett fel Dávid rám értetlenül.
-Semmi- vágtam rá azonnal, ami így rohadt feltűnő volt, így csak sóhajtottam egy nagyot- Majd elmondom.
-Mosoly szünet a paradicsomban- jegyezte meg kínosan Botond én pedig rámorogtam.
-Nem mintha a ti kapcsolatotok jobb lenne.- mosolyogtam rá gúnyosan Barbira.
-Mi legalább együtt vagyunk.-jegyezte meg Barbi hasonló hangnemben.
-Mert ti nem vagytok együtt?- lepődött meg Botond, én pedig köpni-nyelni nem tudtam hirtelen.
-Nem vagyunk.- válaszolta nyugodtan Dávid, nekem pedig elszorult a torkom és úgy éreztem egyből elbőgöm magam, noha ez volt az igazság.
-Hű.- tudta le ennyivel Botond a hallottakat és a társaságunkra kínos csönd telepedett. Hosszú percekig mindenki csak hallgatott, a fiúk csinálták tovább, amit addig, én pedig meredten bámultam a vizet uralkodva magamon, hogy ne bőgjem el magam azonnal. Barbi pedig.. nem is tudom mit csinált, igazából nem is érdekelt. A beállt csendet Dávid törte meg.
-Be kell etetni- állt fel és a csónokhoz ment.
-Jövök veled- pattant fel Botond, de Dávid azonnal leállította.
-Alexával megyek.- közölte határozottan és Botond vissza is ült a helyére, én pedig felálltam.- Hozd a piros vödröt ott van valahol az asztalnál. Tele van etető anyaggal, felfogod ismerni.- mondta nekem monoton hangon én pedig megkeresve azt megálltam a part szélén, ahol még nem ért a víz és figyeltem, ahogy Dávid kiköti a csónokat.- Mi van?- nézett rám mogorván, ahogy csak álltam ott.- Tegnap még ebben a vízben voltál nyakig, ne mond, hogy most nem mersz bele jönni.- figyelt engem.
-Csak megvártam, hogy abba hagyd a szarakodást, bocs- néztem rá forgatva a szememet és próbáltam nem elárulni magam, hogy sírás és üvöltözés közti hangulatban vagyok.
-Abba hagytam- jött ki hozzám és a mozgásából teljesen lejött számomra, hogy dühös rám, de én már csak azért sem adtam meg magam és tartottam a szemkontaktust.- Esetleg bevigyelek a kezembe?- célzott arra, hogy még mindig egy helyben állok. Barbi és Botond síri csendben hallgatott minket és szerintem nem nem akartak, hanem nem mertek ebbe a beszélgetésbe bele szólni.
-Esetleg kapd be a faszom- nyomtam a kezébe a vödört, ami mivel egy ideje már tartottam kezdett nehéz lenni és megindulva a csónok felé beültem abba. Hallottam, hogy morog mögöttem valamit, de érteni nem értettem. Bedobta mellém a vödröt a csónokba, majd beljebb lökte azt, hogy a víz már a térde fölè érjen bepattant ő is a csónokba, majd az evezőkkel még beljebb tolt minket, míg nem betette az evezőt a csónakba és a motort beindítva elkezdtünk a bója felé menni.
-Elárulnád, hogy mi a fene bajod van?- figyeltem őt, miközben irányította a csónokat.
-Mikor akartad elmondani nekem, hogy nem dolgozol?- nézett rám mogorván.
-Miért mondtam volna el?
-Mert tudnom kell az ilyenekről.
-Ugyan minek? Hisz mi "nem vagyunk" együtt- utánoztam a hangját.
-Komolyan ez a bajod?- meredt rám úgy, mint egy idiótára.
-Nem, rohadtul nincs bajom ezzel, azzal van a bajom, hogy kiakadtál egy olyan dolgon amihez alapvetően semmi közöd- fakadtam ki- és ha tudni akarod, hétfőn már kezdek máshol, szóval ennyi.
-Tehát kirúgtak.
-Gratulálok, nagyon okos vagy- jegyeztem megironikusan.
-Miért nem mondtad el?- nézett rám őszintén.
-Mert te sem mondassz el nekem mindent, így nekem sem kötelességem- vontam vállat dühösen.
-Szóval így játszunk?- vonta fel az egyik szemöldökét.
-Nem én vagyok az, aki játszik valahogy is.- fontam keresztbe a karom magam előtt és inkább oldalra néztem.
-Mire célozgatsz?-állította le a motort.
-Nem célozgatok én már semmire..- ráztam meg a fejem és továbbra sem néztem rá.
-Nem, a faszt nem.- vágta hozzám hanyagan.- Ha belekezdtél most már mondjad.- bámult az arcomba.
-Nem célozgatok semmire,oké?- néztem rá mérgesen könnyes szemmel.
-Az istenit. Most meg mi a faszért bőgsz?- dőlt hátra nagyot sóhajtva.
-Ezért mert ilyen gyökér vagy,baszd meg! Azért!- mondtam hangosabban a kelleténél, hisz visszahangzott az egész tó, én pedig meglepődve tettem a számra a kezem, amin Dávid elkezdett nevetni.
-Igen? Mesélj, miért is?- vigyorgott a képembe totál nyugodtan.
-Argh- morogtam és inkább nem mondtam semmit.
-Rendben. Ennek így rohadtul semmi értelme.- nevetett fel keserűen.- Együtt se vagyunk és úgy veszekszünk, mint a házasok.
-A házasok legalább szeretik egymást..- szugeráltam a vödört, mintha annyira érdekes lett volna.
-Mi a fasz bajod van mostanában komolyan?- nézett rám értetlenül.
-Semmi. Én ezt nem akarom.. fejezzük be. Ennek így semmi értelme- nyögtem ki a szavakat halkan, hosszú szünetekkel köztük.
-Jól van.- válaszolta nyugodtan.- Bár nem tudom kinek volt az a fenomenális ötlete, hogy töltsünk együtt egy hétvégét úgy, mintha együtt lennénk.
-Miért vagy ekkora gyökér?- néztem rá vérig sértetten. Ő pedig elnevette magát.
-Alexa. ÉN MINDIG ILYEN VOLTAM!- nézett rám lenézően.
-Menjünk ki.- válaszoltam feldúltan.
-Menjünk.- válaszolta és ki sem borította az etető anyagot. Tudta, hogy nem maradunk. Elindította a motort és megindultunk a part felé, síri csendben.