Örökké tartó vonzódás

~2.~

I hope u like it.💋❤

Másnap reggel

Nem akarok rá gondolni, mégis kisírt szemmel kelek fel.
Élettelenül lépkedek a fürdőbe, leveszem a pizsim és belépek a zuhany alá. Megnyitom a vizet, ami perzselően égeti a bőrömet, viszont nem érdekel a kezembe nyomok egy kis tusfürdőt és alaposan megmosakszom, már piros a bőröm a forrá víztől, így inkább kiszállok. A tükör képemet nézem, nagy tükör van a fürdőben, így magammal szemezve a hasamra simítom a kezem és csak bámulom magamat a tükörbe.
-Ugye nem?- suttogom halkan és a hasamat nézem. Nem is tudom, miben reménykedem jobban, abban, hogy terhes leszek vagy abban, hogy nem. Melyiknek örülnék jobban. Nem, nem azért amire gondolsz, hogy akkor megtudnám tartani Dávidot. Tudom, hogy őt ez nem érdekelné, hanem mert akkor nem lennék egyedül, igenis lenne aki mellettem állna, ha az a kisbabám is, viszont fiatal vagyok még ahhoz.
Felocsúdtam a gondolataimból, mikor kopogtatnak az ajtón.
-Alexa! Jól vagy? Már 20 perce bent vagy, úgy, hogy nem csobog a víz.- szól be halkan hozzám Beka.
-Persze, egy pillanat!- szólok ki. Már félig megszáradtam, magamra csavarok egy törölközőt majd fogat mosok és kimegyek a fürdőből, hamis mosollyal az ajkamon.- Bocsi, csak epiláltam- vonok vállat mosolyogva, tudom, hogy Beka nem hiszi el, de jelenleg elég volt az, ha békén hagy.
-Még mindig nem jött meg?- hallottam a hangját mögülem épp az előtt mielőtt bementem volna a szobámba.
-Nem- sóhajtok és bemegyek a szobámba magamra zárva az ajtót.
Nos, bár Beka nem szerette Dávidot szörnyen utálta azt is amilyen utána lettem.. Szerintem ezen a héten 100x vissza sírta a volt barátomat.
Monoton csináltam mindent, ugyanúgy, mindennap egészen a buliig.

The day of the party

-Mégis miiit vegyek feel?- üvöltöttem ki Bekának, fél óra állás után a gardróbom előtt.
-Ezt- hozott be nekem egy fekete bőrszoknyát és egy sárga toppot.- A topp megy a szemed színéhez.
-Akkor libafos színűt kellett volna hoznod- válaszoltam reflexből.
-Hülye fasz! Gyönyörű szemed van és megmondtam már, hogy inkább arany színe van, mint libafos- grimaszolt egyet a hangsúlyt utánozva, ahogy én mondtam.
-Jójó! Ezt veszem fel.- egyeztem bele jobb ötlet híján, elmentem még sminkelni és megcsináltam a hajamat is, majd beálltam Beka elé.
-Mit gondolsz?- fordultam körbe előtte.
-Nos, azonnal megdugnálak.-válaszolta reflexből.
-Kösz.- nevettem fel őszintén.- Biztos nem jössz?- kérdeztem, mert felfogtam, hogy ott lesz Dávid.
-Biztos- bólintott.- Azért próbáld magad jól érezni- ölelgetett a barátnőm.
-Szeretlek.-öleltem vissza és hatalmasat sóhajtottam, majd kiléptem az ajtón. Azonnal megcsapott a szél, de elviselhető volt.
Csak álldogáltam a ház előtt, ahogy megérkeztem, nem készültem fel rá, hogy újra lássam.
-Lexiii!- üvöltött mögülem egy ismerős hang, mire megfordultam és szembe találtam magam Dávid egyik haverjával.
-Alexa.- javítottam ki, újra ötszázadjára.
-Nem gondoltam, hogy te is itt leszel- szarta le jóformán, amit mondtam.
-Meg vagyok hívva.
-Igen, de így, hogy te és Dávid nem vagytok együtt..
-És akkor mi van?- vágtam oda csípősen, meg sem várva a mondat végét inkább benyitottam a házba, ahol özönlöttek az emberek, magam mögött hagyva Gábort.
Elfecsegtem egy darabig mindenkivel és amelyik srác tudott róla, hogy szétmentünk Dáviddal és volt elég töke hozzá hozzám is szólt.
-Csá, Alexa.
-Bence.- biccentettem neki egy vodkával a kezembe.
-Nagyon jól nézel ki- mért végig szemtelenül és elém lépett- mi a helyzet veled?
-Kösz- mosolyogtam rá kedvesen- minden rendben van.
-Ennek örülök- bólogatott.- és figyelj, van már más pasi az életedben?
-Ehhez semmi közöd- jött a válasz mögülem, mire én lefagytam.
-Dávid!- kezelt le vele Bence azonnal.- Ne haragudj haver, azt hittem, hogy ti szétmentetek- hebegte Bence össze-vissza majd amilyen gyorsan megjelent olyan gyorsan el is tűnt, én pedig megfordultam.
-Szia.
-Szia.- néztem fel rá és végig mértem az arcát,hmmm.. borostásan még jobban néz ki.
-Tudom, hogy nem kedveled, úgyhogy remélem nem gond, hogy elhajtottam.-ivott egy kortyot a söréből Dávid.
-Ami azt illeti nagyon jól elbeszélgettünk- ironizáltam.
-Bocs, akkor vissza hívom- fordult abba az irányba Dávid, amerre elment Bence.
-Ne!- mondtam talán túl hirtelen, hisz Dávid azonnal elkezdett vigyorogni.
-Szép vagy.- mért végig elég feltűnően.
-Köszönöm- túrtam a fülem mögé a hajamat.-Te is, elég jól festessz.- mosolyogtam halványan.
-Tudom- vigyorgott magabiztosan.
-Én, most megyek..- kerültem ki, mert kezdtem magam kellemetlenül érezni.
-Várj.-fogta meg a kezem, az érintése nyomán pedig bizsergés fogott el, még mindig.
-Mégis mire?- szóltam vissza, nem nézve rá.
-Gyere fel velem.
-Nem.- ráztam meg a fejem felé nézve.- Táncolok.- hagytam ott Dávidot, aki meglepetten meredt utánam.
Így is tettem, táncoltam a többiekkel, azaz nagyrészt csak lányokkal, hisz a fiúk valahogy kerültek. Mondjuk, Dáviddal nem sokan mertek szembe szállni, ezért is volt sok barátja, sokkal jobb volt barátnak, mint ellenségnek.
Kicsit rosszul lettem, így abba hagytam a táncot és megindultam be egy kis csendre volt szükségem, így kerestem egy szobát, ami elég messze volt a hangszóróktól és bementem, becsuktam az ajtót és felkapcsolva a lámpát leültem az ágyra.
Egy vendégszobában voltam, nagyon szép volt, mondjuk az egész ház, de azért ígyis meglepett a szoba szépsége.
Nyílt az ajtó, arra kaptam a fejem és Dávid lépett be rajta. Megsem lepődtem.
-Jól vagy,cica? -ült le mellém.
-Miért érdekel? Már úgy sem vagyunk együtt...
-Ne hisztizz!- szólt rám és igaza volt.
-Miért...?
-Mit miért?- nézett rám őszintén.
-Fogalmam sincs..- ráztam meg a fejem, ami nem volt jó ötlet, mert még inkább hány ingerem lett.
-Hé.- fogta meg az állam és kényszerített, hogy rá nézzek.- Jól vagy?-kérdezte őszintén.
-Nem igazán- válaszoltam és a gyomrom tényleg kavargott, a piától? vagy a közelségétől? az ismerős illattól? az érintésétől? tőle magától? fogjuk csak inkább a piára.- Kicsit..szóval sokat ittam és tudod, hogy nem szoktam.
-Tudom- engedett el és lágy mosollyal nézett rám.
-Szóval menj nyugodtan, nem kell engem istápolni. Biztos van valami jó nő odakint aki oda van érted meg minden, menj csak- intettem kifelé.
- Nem megyek sehova,Alexa.
-Miért nem?
-Mert..ezért- húzott magához a tarkómnál fogva és megcsókolt, az ajkain harcba kezdtek egymással és utat adtunk egymás nyelvének. Aww.
Nem bírtam ellenállni, beletúrtam a hajába és egy indítatástól vezérelve az ölébe ültem. Még hevesebben csókolt, hiányzott, baszottul hiányzott, a keze felcsúszott az oldalamon és már tolta is le a toppomat, birtokba véve a mellemet. Gyakorlott mozdulatokkal simogatott, hisz ismert, tudta mit szeretek és, hogy mitől indulok be. Ahogy én is ki ismertem őt. A hátamra fektetett és fölém tornyosult, én pedig végig simítottam a vállán és azonnal kibújtattam a pólóból.
-Zárd be az ajtót.- suttogtam az ajkára, azonnal le is szállt rólam és az ajtóhoz ment. Rögvest hiány érzetem támadt, viszont elmúlt, amint ismét fölöttem volt, ajka az ajkamon, keze pedig a ruhám alá simult.
-Dávid, mégis mit csinálunk?- nyögtem ki kéjes hangon, ahogy a nyakamat kezdte el csókolgatni.
-Nos, Alexa szivem- csókolgatott tovább, majd a mellemre tért át és azt kezdte el szivogatni és dögönyözni.- Ezt szeretkezésnek hívjak- suttogta a hasamba, ahogy elkezdte azt csókolgatni, én pedig nem álltam meg, hogy ne nevessek.
-Hülye!
-Az nem kifejezés- húzta le rólam a szoknyám és rendesen végig mérte a csipke bugyim.- Új darab?- akasztotta be az ujját a bugyimba és megszabadított tőle.
-Ühüüü- nyögtem halkan mire vigyorogva vissza tért a számhoz.
-Mit szeretnél?- simított végig az ajkával az ajkamon, alig érintve azt.
-Téged.- lihegtem alatta a szemébe nézve és közénk nyúlva elkezdtem simogatni a farkát.
-Itt vagyok- suttogta az ajkamra és szenvedélyesen elkezdte falni az ajkam, miközben én kiszabadítottam a farmeréből, és a boxerből is.- Kis heves.- nevetett a fülembe, és elkezdte azt harapdálni, én pedig a dereka köré fonva a lábam magamba vezettem a farkát.
-Csak..csak csináld!- lihegtem és még inkább magamra húztam, ő pedig nem habozott.
Azonnal belém csússzant, és elkezdett döfködni, ütemben,keményen, közben a csiklómat ingerelve, én pedig csak élveztem.
Tudtam, hogy nem szabad, hogy csak még jobban össze fog zavarni, de abban a pillanatban nem érdekelt, csak élveztem a pillanatot. Ő és én, ketten ismét. Eggyéválva.
Nyögve elélvez és istenem.. annyira egymásra hangolódtunk, hogy én is elmegyek, ez ritka.
Rám nehezedik. Együtt lihegünk extázisba esve, az előző élmény miatt, mellém dől, de átkarolva magához húz és megpuszilja a homlokom.
Már majdnem kimondom, hogy szeretem, de nem vagyunk együtt, nem mondok ilyet.
-Vissza kéne menni- jegyeztem meg halkan.
-Szard le őket. Nem együtt tűntünk el, senki nem gondolja, ne aggódj.
-Dávid.. együtt va..voltunk 2 évig és most rejtélyesen eltűnünk egyszerre?
-Shhh!- hajolt hozzám és megcsókolt, ezúttal lágyabban.- Mindenki sakál részeg.- simogatta a karom én pedig közelebb bújtam hozzá.
-Hiányoztál..
-Te is hiányoztál, cicám.- mondta halkan én meg mosolyogtam.

Boldog voltam, Dávid karjaiban pedig hamar elnyomott az álom....❤