Örökké tartó vonzódás

~19.~

Na mizu? Mivel itthon fekszem betegen tudtam alkotni nektek!
Boldog Mikut mindenkinek!😆😊🎅🎅❤

Nyúzottan ébredtem fel másnap reggel az ágyban, egyedül -ismét-. Egy levéllel magam mellett.

"Cica. Nem bírtam elmondani mindent, amit akartam, este hamar kiütötted magad és elaludtál a karamon. Egy darabig néztelek, de aztán kénytelen voltam itt hagyni téged, igazad van, ha maradok az neked fáj. Viszont bármennyire fasznak tűnök, a magam módján tényleg szeretlek. Tudod,mikor megismertelek azonnal láttam, hogy más vagy, mint a többi és igazából aznap este fogalmam sem volt, hogy miért mondtál igent a randira, szerintem te sem tudtad. Aztán folyamatosan rájöttem, hogy te látod bennem azt, aki igazán vagyok és nem csak azt, amit mutatni akartam. A vicces, hogy valahogy mindig "lelkizésbe" fullott a beszélgetésünk. Pedig én rohadtul nem akartam beszélni magamról,az életemről meg pláne nem. Hisz ismersz, tudod, hogy milyen vagyok és milyen voltam.
Teljes botrányt kavartunk azzal, hogy elkezdtünk randizni, azzal pedig, hogy összejöttünk pláne. Aki ismerte az egyikünket meglepődött, aki pedig netalántán mindkettőnket az el sem hitte, míg nem látott minket együtt. Sosem értettelek meg, viszont egy valamire rájöttem és ez volt az indok, amiért szakítottam.
Én tettelek tönkre, igen, sajnálom, de miattam vagy ilyen, azaz miattam lettél és rohadtul sajnálom. Miattam érzed úgy, hogy képtelen vagy fenntartani egy normális kapcsolatot és, hogy képtelen vagy mást szeretni és azt is pontosan tudom, hogy nem a szakítással tettem ezt veled, hanem ahogy veled bántam. Mindig kiálltál mellettem, akár igazam volt, akár nem és ezért kibaszott hálás vagyok. Viszont hidd el nekem, bármilyen kilátástalan a helyzeted, mindig lesz rosszabb, tehát próbáld meg kiélvezni a dolgokat, még ha szarok is. Itt hagytalak Barbiékkal, Botond megígérte, hogy épségben haza visz. A hétvégén elmegyek hozzátok a maradék cuccomért.Élvezd az életet nélkülem is,D."

Okéé újból rám jött a bőghetnék, így mint új hobbim mostanában elkezdtem sírni. Aztán, nagy szipogások közepette hangokat kezdtem hallani. Ohm.. pontosabban nyögést és lihegést. Jézusom! Mikor rájöttem, hogy mi is az a fejemre húztam a párnát, majd mikor az sem nyomta el a hangokat felpattantam és gyorsan magamra kapva az első ruhákat, amiket találtam kirohantam az udvarra a telefonnal és a fülhallgatóval a kezemben. Hála az égnek kintre nem hallotszott Botond és Barbi aktusának az alap zöreje így a fejemet fogva elnevettem magam és letöröltem a könnyeimet.
Igaza volt Dávidnak. Ideje elengednem, tényleg és, ha tényleg nem keres többet könnyű is lesz.. Ha nem keres többet. Bekapcsoltam a spotify-t és a saját lejátszási listára kattinva megindultam a tóparton. A zene ütemesébbé vált, én pedig elkezdtem futni, a gondolataimba és a zenébe merülve.
Abba kell ezt hagynom.
Egy bőgő géppé váltam, ráadásul egy olyan pasi miatt, aki 'a magam módján tényleg szeretlek' utánoztam gondolatban a hangját. Hát, nekem ennél többre volt szükségem. Többet akartam a helyzetnél, amibe bele sodortam magam miatta. Igen, az egész miatta volt és azért, mert a gyermeki ragaszkodásom képtelen volt elengedni.
Ennek vége! Kész. Döntöttem el magamban, teljesen határozottan. Igen, felállok és boldogan lépek ki ebből az egészből, ami köztem és Dávid között volt. Így van! Ezekkel a gondolatokkal futottam mosolyogva a tó mentén és észre sem vettem, hogy mennyit futottam már, csak az tűnt fel, hogy a tó másik felén voltam.
-A fenébe!- nevettem fel és kihúztam a fülest a fülemből, majd zsebre tettem a telefont és lehuppantam a fűbe. Még így is tökéletesen láttam a tavat és a mentén lévő házakat. Olyan szép volt és csendes. Ohh de imádtam én itt lenni!
Mosolyogtam nagyot és teljesen más szemmel láttam már mindent. Hogy hogy tudott megváltoztatni egy futás? Fogalmam sincs, de amennyire jól esett a testemnek a futás olyan jól éreztem magam lelkileg is. Felnevettem ezen és elkezdtem gondolkozni, hogy tuti vagy skizofrén vagyok, vagy depressziós és ezért vannak ilyen hangulatingadozásaim? Vagyis.. ahh nem, biztos, hogynem. Egy skizofrén nem gondolkodik azon, hogy skizofrén-e vagy sem. Legalábbis remélem. Különben is, a depresszió valószínűbb, az amin az előző hónapokban átmentem teljesen megviselt érzelmileg, így nem csoda a hangulatingadozás sem.
Felpattantam, tisztában voltam vele, hogy a túlzott gondolkodás nem vezet jóra. Sosem vezet jóra.
Vissza mentem Barbiékhoz a házba, ahol már nem szexeltek, hála a jó égnek! Bájcsevegtünk még egy darabig, majd mivel dolgok volt nekik és és nekem is hamar haza vittek.

Beka otthon volt és mivel látta, hogy Barbiékkal érkezem, ezért kifaggatott rendesen, hogy mi is történt a hétvégén.
-Tehát nem látjuk többet Rómeót?- kérdezte Beka fagyit majszolva, miután végig hallgatta a hétvège történetét.
-Nem.- forgattam a szemem- és ne nevezd így!- szóltam rá.
-Jól van.- szórakozott tovább a fagyival.- Oda adjam neki én a cuccait vagy húzzak el itthonról?- méregetett tovább Beka.
-Egyik sem szükséges- ráztam meg a fejem és megindultam a fürdőbe.- Igazából még örülnék is, ha itthon maradnál. Utána valószínűleg úgyis kelleni fogsz- vigyorogtam vissza rá.
-Édeshármas?- szólt utánam én pedig nevetve becsuktam az ajtót.
-Nem, igazából átkéne rendezni a szobám és kipakolni a vele kapcsolatos dolgokat.-válaszoltam, mert tudtam, hogy úgy is hallja.
-Nem egyszerűbb, ha azt most tesszük meg?- jött be és a kád szélére ült, mire én vigyorogva rá néztem.
-Én nekem nincs erőm rá.
-Akkor majd elpakolok én, míg te fürdessz.- pattant fel és hozzám lépve egy puszit nyomott a fejemre.
-Csak.. a képet szedd le- mosolyogtam rá és megszorítottam a kezét.- Köszönöm.-
Beka kiment, én pedig a zuhany alá állva mostam le magamról mindent. A csókokat, az emlékeket, az érintéseket, a hétvégét, mindent.

Megakartam változni és igen, erre végleg ma jöttem rá.
Rádöbbentem, hogy sosem fogom elfelejteni igazán Dávidot, viszont nem is kell. Mindig az életem része lesz, hiszen vele töltöttem 2 évet, sőt, ha az előtte lévő és az utána lévő huza-vonát nézzük 3 év is. Viszont, csak mint emlék, ki tudja... lehet 10-15 év múlva majd mosolyogva gondolok vissza erre az időszakra és rá is, de, hogy ez így legyen békén kell, hogy hagyjuk egymást. Ő már így is tovább lépett, hisz megmondtam nem szerelmes.
Szerintem már.. csak megszokások vagyunk egymás életében.

"Az élet megtör mindenkit, s utána a törés helyén sokan erősebbek lesznek"-A.H.