Örökké tartó vonzódás

~11.~

Idegesítő, sőt mi több dühítő, mikor nem tudod elfelejteni és ,,kiiktatni"azt a személyt az életedből, aki többet árt neked, mint azt felfogod, beismered.
Mégis, bármikor elhatározod, hogy ennyi, kész vége ugyanúgy nála kötsz ki,s a gondolataid körülötte forognak.
Próbálsz a rosszra gondolni:
hogy mennyit bántott,
miket kellett végig hallgatnod miatta,
miket kellett kiállnod azért, mert őt szereted.
Amiért ő olyan, amilyen és te mégis képes vagy szeretni, őszinte szívvel, mindenével, ami hozzá tartozik, hisz ez ő maga.

Azt hiszem, ebből lehet tudni, hogy tényleg szerelmes voltál belé.

Mikor felcsendül egy szám és savanyú mosoly ül ki a képedre, mert ő jut eszedbe róla és azaz időszak, mikor azt együtt hallgattátok és igenis boldog voltál, te hülye picsa!
Rájössz, hogy rohadtul hiányzik, hogy a mostani énednek ő egy nagyon fontos motívuma. Sőt, ha nem lenne, lett volna az életed része azt sem tudnád, hogy milyen is igazán élni.
A felismerés szörnyű, elvesztetted az életed egy biztos pontját, hisz hiába van ott neked a szakítás után. Felajánlva magát ,,dugópajtinak" mégsem a ,,tiéd".
Mégsem vagytok együtt és bármennyire is fáj bevallanod, hisz szereted, hogyne szeretnéd:

Az ex nem hiába ex.

Gondolj csak bele.

Mi rontotta el rég a dolgot?
Nem az, hogy megcsalt.
Nem az, hogy mást szeret.
Hanem az, hogy rohadtul különböztök.
Persze,persze.. a mondás úgy tartja, az ellentétek vonzzák egymást.
Igen, viszont ha nincs miről beszélni és mindketten mást akartok az élettől.. mond, mégis mire számítottál?
Mit vártál?
Majd megváltozik érted?
Ha ezt akartad miért nem jöttél össze a "tökéletessel".
Jha.. hogy számodra ő az?
Akkor miért akarod megváltoztatni?
Vagy esetleg ő miért akar téged megváltoztatni?
Ha igaz, amit állít, hogy ,,Szeret" ,,Fél, hogy elveszít" és te is ugyanígy gondolod. Áruld el, miért akarjátok folyton folyvást megváltoztatni a másikat?
Fáj beismerni, de néha az, hogy szeretitek egymást rohadtul nem elég.
Küzdhettek egymásért, kettőtökért, viszont előbb vagy utóbb az egyikőtök bele fog fáradni ebbe és szét mentek, mind hiába a sok közös boldog emlék és az, hogy mennyire rohadtul szeretitek egymást..
Fájdalmas, de hiába szereted te teljes szívedből, ha ő nem.. ha ő ettől megijed és inkább ,,elfut". Ugyanakkor ez fordítva is igaz.
Te is folyton menekülsz, hogy egyszer majd úgy megbántanak, hogy nagyon. Viszont eközben gondold végig... te hány embert bántottál meg azért, mert féltetted magad?
Így pedig teljesen érhető, hogy ő miért menekül(t) el.
Sajnos az egyikőtöknek előbb-utóbb befog kattanni valami és vége, a (te)örökké(d)❤-nek annyi...

Ezzel én sem voltam másképp, teljesen össze zavarodva és egyáltalán nem tiszta fejjel láttam a dolgokat kettőnk között, de szükségem volt rá..
A közelségére, hogy ott legyen nekem, vagy legalábbis mellettem.

Hónapokkal később

A karján feküdve lihegtem szex után és a mellkasát cirógattam. Nem is számoltam már, hogy mióta csináljunk ezt. Igen, a pontos kifejezés erre az egészre, ami most kettőnk között van az kimerül annyiban, hogy "ez" a valami.
Hónapok teltek el... Júliusban szakítottunk tavaly és most Április van és mégis itt fekszik mellettem, pár perce meg még bennem volt.
Fogalmam sincs, hogy hogy telt el ennyi idő.. Én.. tényleg nem tudom. Illetve, hogy mi van kettőnk között? Néha úgy viselkedünk, mint a szerelmesek, néha pedig mint az idegenek, máskor mint a dugókomák, aztán megint úgy, mint a szerelmesek. Egyetlen egy kivétellel. Ő még mindig nem csak velem van, míg én lévén, hogy nem akarok kurvának tűnni, vagy az lenne csak vele. Mondhatni hűséges vagyok egy hűségtelenhez. Nem tudom, hogy ez hová vezet, de megint egyre többet sírok.
-Min agyalsz ennyire?- simogatta meg az arcom Dávid én pedig rámosolyogtam.
-Semmin- bújtam hozzá még jobban.
-Cica..!
-Csak- ráztam meg a fejem.- Mindegy.
-Olyan nincs.
-Hát..- gondolkodtam el, hogy mit is hazudhatnék, aztán eszembe jutott az, amit már rég meg akartam kérdezni, de nem mertem.- Szóval- magasodtam fel egy kicsit, mire Dávid tekintete azonnal a mellemre tévedt és vigyorogva felhúzta rám a takarót.
-Na így már tudok figyelni. Hallgatlak- kacsintott rám.
-Hülye- forgattam meg a szemem majd magamra húztam a takarót.- Arra gondoltam..-sóhajtottam fel- Szóval tudom, hogy szeretsz horgászni és unokabátyámnak van nyaralója a legközelebbi tóparton, Brezonál és szóval arra gondoltam, hogy lemehetnénk egy hétvégére vagy valami ilyesmi- néztem rá, ahogy befejeztem a mondandómat.
-Hmm.. igazán?- vigyorgott rám és elkezdett a hajammal játszani.
-Ha van kedved- bólintottam és az ajkamba haraptam.
-Még nem tudom- húzott magához és ránk húzta a takarót.- Megbeszéljük, de reggel meló és nyűgös leszel, ha még tovább fent leszünk.
Az órára néztem és elmosolyodtam hajnali 2 volt. Az sem biztos, hogy bemegyek reggel, de ezt inkább Dávidnak meg sem említettem, már aludt is, így egy darabig hallgatva a szuszogását aludtam el én is.