∆A próféta∆

3.7K 214 14
                                    

Reggeli után Hermione és Elizabeth a könyvtárba mentek és kerestek pár régi reggeli-prófétát, hátha valamelyikben írnak a Roxforti háborúról, eközben Malfoy pedig Helenával felment a szobájába.

- Azt hittem, egyedül laksz a különszobában - mondta Helena mikor látta, hogy három ajtó van.

- Az egyik fürdőszoba. A másik pedig... nos, az új lány szobája. Shallbots professzor egy szobába tett be minket - magyarázta Draco. - De tök mindegy, úgyse beszélünk egymással meg csak a saját szobánkban töltjük a napot.

- Szóval...akkor ez a lány nem akadályoz meg semmit, igaz? - kérdezte ravaszan Helena.

- Nem, nem igazán - Draco egy félmosolyra húzta a száját, és közelebb lépett a lányhoz.

- Ennek örülök, mert van egy pár ötletem amit csinálhatnánk - mondta Helena mosollyal az arcán.

- Ravasz vagy... - mondta Draco.

Tudom - Helena ezt már Draco fülébe suttogta, majd átkarolta a nyakát és mélyen a szemeibe nézett.

Draco hezitált a lány szeme és szája közt. Az orruk már teljesen összeért. Helena beleharapott az alsó ajkába, mire Draco szíve egyre jobban kezdett dobogni.

- Draco Malfoy ez nem te vagy! Nem teheted ezt, meg kell szabadulnod a régi énedtől! - gondolta magában Draco.

Helena már hajolt közelebb Dracohoz, de Draco félre tolta magától a lányt.

- Sajnálom Helena, nekem ez... ez nem megy. A régi Draco Malfoy nem csak megcsókolt volna téged, de az a Draco Malfoy szörnyű ember volt. Sajnálom... - hallatszott a fiú hangján, hogy tényleg komolyan gondolja amit mondott. És bármennyire megakarta csókolni Helenát, nem tehette, mert megakart változni.

-A régi Draco Malfoy szerintem jobb srác volt, ha megcsókolt volna - Helena teljesen hasonlított Pansy Parkinsonhoz, miközben kimondta ezt a mondatot. Pansy is folyamatosan Dracoval akart lenni.

A lány idegesen ment ki a szobából, az ajtót kicsapva.

- Ömm... szia! - mondta Hermione az ideges lánynak.

- Ő Helena... -mondta Draco Hermionének, miközben belépett az ajtón.

- És... pontosan mit akart? - kérdezte összeráncolt homlokkal Hermione.

- Csak azt, amit Pansy. Azt hittem megszabadulhatok tőle, erre még itt is van egy ugyanolyan lány - mondta Draco feszülten, majd leült a kanapéra.

- Van legalább száz Marde... Vampuszmacskás diák, találsz másik barátot magadnak. De most nem ez a fontos, itt van az órarended - mondta Hermione, majd leült Draco mellé.

- Láttam, hogy majdnem sírtál mikor beszéltél a szőke lánnyal... Mi volt a bajod? - kérdezte Draco zavartan, nem foglalkozva Hermione mondatával.

- Miért érdekel, hogy sírtam? Inkább nézd meg az órarended - mondta Hermione kerülve a témát.

- Fred miatt, igaz? -kérdezte Draco a fejét lógatva.

- ...Igen, miatta, de ez most nem fontos. Nem szeretnék róla beszélni - mondta Hermione, majd felhúzta a térdeit a mellkasához.

- Ugyanazokra az órákra fogunk járni? -kérdezte Draco, miközben a két órarendet vizsgálta.

- Te mondtad, hogy nincs kivel beszélned rajtam kívül. Gondoltam.., talán jobb, ha együtt vagyunk az órákon... Így nem unatkozik egyikünk se. De ha szeretnéd, még változtathatsz az óráidon - magyarázta Hermione.

- Nem, nem kell. Jó ez így. Kösz - mondta Draco egy félmosollyal az arcán.

- Nincs mit - Hermione viszonozta a fiú mosolyát.

- Mi van a kezedben? - kérdezte Draco, mikor észrevette az újságot a lány másik kezében.

- Lizzel kerestünk pár régi prófétát amiben szó van a... A Roxforti háborúról - mondta Hermione kicsit zavartan. Tudta, hogy Draco nem igazán akar hallani semmit a háborúról.

- Legalább arról is írnak, hogy egy idióta gyerek az apja hatására majdnem megölte a Roxfort igazgatóját? - kérdezte Draco kissé idegesen.

- Nem tudom, még... Biztos nem írnak ilyet! Mindenki tudja, hogy te és az anyukád nem akartatok halálfalók lenni! - Hermione próbálta nyugtatni Dracot.

- Mindegy, majd szólj ha olvasol valamit rólam vagy a családomról - mondta Draco, majd felállt és a szobájába sétált.

- Rendben - mondta Hermione, még mielőtt a fiú becsukta volna az ajtót.

Hermione a kanapén kinyújtott lábbal ült, és elkezdte olvasni a két éves prófétát.

Háború a Roxfortban

 Négy nappal ezelőtt Voldemort és serege. az úgynevezett ,,halálfalók", a vérfarkasokkal és a trollokkal egyetemben megtámadták a Roxfortot. Nagyon sok sebesült, illetve halott varázslót találtak a helyszínen a csata után. Voldemortot végül a híres Harry Potternek sikerült elpusztítania barátai segítségével.
 Harry Potter még az egykori Roxfort igazgatóval, Albus Dumbledore-ral gyűjtőtte a horcruxokat, amikben tudomásunk szerint Voldemort lelkének egy darabja volt. Sikerült az összeset elpusztítani a professzor halála után is, így a háború végén könnyebb volt Voldemortot megölni.   Az összes halálfalót, akit megtaláltak az Azkabanba zártak, és nem sokkal később dementorcsókra ítélték őket. Sokan megmenekültek, köztük Draco és Narcissa Malfoy (akik a minisztérium szerint Lucius Malfoy kényszerítésére mentek bele ebbe az egészbe, ezáltal nem számítanak bűnösnek, holott Draco Malfoy majdnem megölte a Roxfort egykori igazgatóját), Sarah Blackbrigts, Eric Burn, David Hostberg, Ellie Starnberg és még sokan mások. Egyelőre nem tudni merre bújkálnak az említett személyek, de ha megtalálják őket, biztosan az Azkabanba zárják mindannyiukat.

Hermione mikor a végére ért az egésznek, nem tudta hogy szóljon-e Draconak vagy ne, de inkább elrakta a fiókjába az újságot, és csendben maradt. Végülis ha azt írták nem bűnösek, nincs miért aggódniuk, nem igaz?

Stay With Me | BEFEJEZETT |Dramione Fanfiction • Hungary|Where stories live. Discover now