Stay With Me | BEFEJEZETT |Dramione Fanfiction • Hungary|

∆Ron Weasley∆

(Tudom, úgy volt, hogy majd szilveszterkor teszem ki az új részt, de hála nektek, 3000re növekedett az olvasások száma, és 56. a könyvem a Fanfiction kategóriában❤. Úgyhogy megérdemlitek, hogy most tegyem fel ezt a részt, és a Hermionéről szólót pedig megkapjátok szilveszterkor❤)

Miután Harry leült, tapsolni kezdett az összes jelenlévő a teremben. Ron felállt, megköszörülte a torkát és beszélni kezdett. Hermione még kicsit könnyezett, de hamar abbahagyta.

- Jó napot, sziasztok! A nevem Ron Weasley, nem tudom ki ismer és ki nem. Öt báttyal, és egy húggal nőttem fel, viszont mostanra már csak négy bátyám van. Egy kicsit szeretnék beszélni arról, hogy hogyan ismerkedtem meg Harryvel és Hermionével, utána rátérek arra is, hogy hogyan dolgoztam fel Fred halálát. Nos, amikor elkezdtem a Roxforti tanulmányaimat, és a vonat állomáson voltunk, akkor találkoztam Harryvel, akiről eleinte nem tudtam, hogy kicsoda, azt csak a vonaton tudtam meg. Igazából nagyon jó érzés volt, hogy az első barátom a Roxfortból, Harry Potter. Azt is neki köszönhetem, hogy hatodikban én voltam a kviddics királya. Ha Harry nincs, talán nem sikerül. Hermionét a vonaton ismertem meg, és bevallom, nem igazán kedveltem az első két-három hónapban. Néha kicsit irritált - ennél a mondatnál Hermionével egymásra mosolyogtak -, de ezt azóta már megbeszéltük, és úgy gondolom, hogy jó a kapcsolatunk annak ellenére, amit tettem vele az elmúlt hónapokban. De ebbe nem szeretnék belemenni. Szóval miután már kedveltem Hermionét is, vele és Harryvel együtt, hárman mentünk mindenhova. A legtöbbször azt hiszem Hagrid kunyhójában voltunk - erre Ron, Harry és Hermione elmosolyodtak. - Viszont rengetegszer küzdöttem velük együtt például a halálfalók és Voldemort ellen, akár a minisztériumban, vagy a Roxforti csatában két éve. De most... Térjünk át a bátyám halálához - sóhajtott, majd ismét beszélni kezdett. - Nehéz erről beszélni. Elég sok mindent megtanultam a bátyáimtól életem során, de a legtöbbet talán Fredtől és Georgetól tanultam. Persze ez azért is volt, mert a testvéreim közül velük töltöttem a legtöbb időt otthon is, és a Roxfortban is. Amikor elvesztettem Fredet, nagyon összetörtem belül. Nem tudtam elhinni, hogy ilyen megtörténhet. De nem gondoltam arra, hogy Georgenak mennyire nehéz lehet. Mert ők tényleg együtt voltak mindig. Nagyon kevés eset volt, amikor külön voltak. Mindig csak együtt lehetett őket látni mindenhol. Ráadásul ugyanazt csinálták mindig. Persze sokszor sírtam én is, mint az egész család Fred halála után, George is teljesen máshogy viselkedett. A hangulat sem volt ugyanolyan. Mindenki szomorú volt, Ginny és George nagyon sokat sírtak. Fred képe volt mindenhova kiragasztva, és azokat néztük állandóan... Kivéve George, aki a tükörbe is képtelen volt belenézni, mert könnyezni kezdett. Borzalmas időszak volt, és néha még most is kísért ez az egész, mikor hazamegyek pár napra a szüleimhez. Nem mondom, hogy könnyebb ha a testvéredet veszíted el, mintha az ikertestvéredet veszítenéd el, de talán mégis más egy kicsit.

Ron meséjének ''hála'', ismét szinte mindenki könnyezett. De most Ginny sírt a legjobban. Ami érthető volt, hisz' az ő bátyáról volt szó az elmúlt percekben. Érthető, hogy ezt váltotta ki belőle ez az egész. Hermionével egymás kezét fogták, és próbáltak megnyugodni. Idő közben Luna is megfogta Ginny kezét, aki szintén könnyezett egy kicsit.

______________________________________

Hello, hello mindenki. Kicsit hamarabb hoztam ezt a részt, mint ahogy ígértem, de hogy ennek mi az oka, azt fent elolvashattátok. A lényeg, hogy köszönöm, hogy ennyien olvastok, és velem vagytok, fantasztikus érzés❤.  Boldog karácsonyt mindenkinek előre is🎄, vigyázzatok magatokra, legyetek jók, én pedig 2018.01.01-én hozom az új részt🎆❤.