△A repülő út△

2.2K 118 23
                                    

Egy hét telt el az előadás óta. A volt roxforti diákok már pár órája elmentek, és csak Hermione és Draco maradtak. Ma van az a bizonyos nap Andromedánál, a családi összejövetel, ahova Draco Hermionével fog menni.

- Készen állsz? - kérdezte Draco a tükör előtt álló Hermionétől.

- Igen... Azt hiszem indulhatunk - mondta, majd megigazította a haját, felvette a kabátját, és Dracoval  kézenfogva elindultak az iskolából. 

Mivel most az utazás miatt kimaradnak az iskolából, levélben kapják majd meg az anyagot, amit be kell pótolniuk.

A varázslótaxi már az iskola előtt állt, és várta a fiatal párt. A csomagokat már Draco korábban lehozta, ezért azzal nem kellett bajlódniuk. Beszálltak az autóba, és elindultak a mugli repülőtérre. Mivel muglik között voltak, úgy is kellett öltözniük, mint ők. Két óra múlva felszálltak a gépre, és elindultak.

- Félsz? - kérdezte Draco Hermionétől, miután megszorította a kezét felszállás után.

- Azt hiszem... Egy kicsit, igen - mondta kisebb kétségbeesett mosollyal az arcán.

- Nem kell félned. Vigyázok rád -mondta Draco, majd megpuszilta Hermione homlokát.

- Tudom - felelte halkan Hermione, majd Draco vállára dőlt, és negyed óra múlva el is aludt. Fél órával később Draco Hermione fejére döntötte a fejét, és úgy aludt el. Így utaztak tovább az egész úton. Kéz a kézben, fej a fejen.

- Hermione - suttogta valaki a lány fülébe. - Mindjárt leszállunk - Hermione nem felelt semmit, csak morgott egyet, majd lassan felült.

- Jó reggelt! - mondta Hermione kisebb mosollyal az arcán.

- Jó reggelt! - felelte Draco, majd vissza mosolygott a barátnőjére.

- Mennyit aludtam?

- Eleget ahhoz, hogy ne legyél fáradt.

- Nos, ez esetben ami neked elég, az nekem korántsem az.
  
- Később aludtam el és előbb keltem, mint te.

- Csakhogy te aludtál otthon.

- Nem kellett volna idegeskedned az út miatt.

- Azért vagyok ideges, mert izgulok a családi összejövetel miatt.

- De nem kell, Mione! - szólt gyengéden Draco, majd megfogta barátnője kezét, mire hirtelen arra lettek figyelmesek, hogy valami baj van a géppel.

- Kérjük mindenki maradjon nyugton a helyén! Nincs semmi baj, egy pillanat és minden rendben lesz! - mondta be a pilóta a hangosbemondón.

- Draco... - mondta Hermione a levegőt kapkodva.

- Nincs semmi baj, ne aggódj! - mondta Draco, majd szoros ölelésbe fogta barátnőjét.

- Mi lesz, ha...
  
- Erre ne is gondolj!

Hermione jól érzete, hogy mi fog történni. Hirtelen mindenki arra lett figyelmes, hogy gyorsabban zuhan a gép. Gyermekek sírása, felnőttek üvöltése a félelemtől... Ezek voltak azok a hangok, amiket a repülőn jelenleg hallani lehetett. Hermione könnyekben tört ki. Bele se mert gondolni mi lesz ezután. Draco próbálta nyugtatni, de nem sok sikerrel járt. Főleg azért, mert valószínűleg ez volt életük utolsó közös pillanata.

-Ne! Nem! Kérlek, ne! Kérlek, maradj velem - ordította egy hang sírva, mikor meglátta a mellette fekvő holttestet.

______________________________________

Sziasztoook. Tudom, szemét vagyok két okból is. Az egyik, hogy így hagyom abba a történetet, hogy valaki meghal, a másik, hogy elég kevés részt írtam. DE! még lesz egy Epilógus is, amiben kiderül ki halt meg, és a temetéséről is lesz szó, illetve a jövőben történő dolgokról azzal a személlyel kapcsolatban, aki túlélte a repülőzuhanást. Azt még nem tudom, hogy mennyit kell rá várni, de próbálok vele sietni, mert mégiscsak utolsó rész lesz, és nem szeretnélek titeket várakoztatni vele. De addig is legyetek jók, és vigyázzatok magatokra♥

Stay With Me | BEFEJEZETT |Dramione Fanfiction • Hungary|Where stories live. Discover now