Ginny mosolyogva állt fel a helyéről, és boldogan kezdte el a beszédét. De mielőtt beszélni kezdett volna, körülnézett a teremben.
- Hűha..! - mosolygott. - Még a Roxfortban sem kaptam ennyi figyelmet, pedig ott azért valamennyire híres voltam. De most nem ez a lényeg. Sokan kérdezik tőlem, hogy ,,milyen érzés Harry Potter barátnőjének lenni?". Erre én általában röviden azt válaszolom, hogy ,,csodás". Ami igaz is, de ezt csak azért mondom, hogy gyorsan lerázhassam magamról ezeket az embereket. Tudom, bunkó vagyok, de nem igazán szeretem, ha ezt kérdezik tőlem, vagy hasonló dolgokkal tartanak fel. A Roxfortban már sokan tudják, hogy mindig rajongtam Harryért, és nagy álmom volt, hogy vele lehessek, és ez szerencsére meg is valósult. Bizonyára ezért kérdezik ezt, mert tudni akarják, hogy milyen érzés azzal az emberrel együtt élni, akiről mindig álmodtam. Pedig szerintem nagyon sokan azzal élik az életüket, akikről álmodtak, és az ilyen emberek is megkérdezik ezt, miközben ők már tudják milyen érzés. Emlékszek, egyszer megállított egy házaspár engem és Harryt egy boltban - mesélte mosolyogva -, mert gratulálni akartak a gyerekünkhöz... Csakhogy rosszul értesülhettek, mert még csak össze se házasodtunk, terhes nem vagyok, gyerekünk meg főleg nincs - nevetett. - Szóval csak néztem rájuk, mintha nem tudnám hol vagyok, és próbáltam nem nevetni.
A teremben mindenki nevetett Ginny történetén, volt pár fiú aki sípolt is neki indokolatlan okokból.
- De ez most nem lényeges. Szóval tényleg nagyon jó, hogy Harryvel élhetek, és lehetek együtt, még ha nem is mindig van otthon a munkája miatt. De most... A másik témáról szeretnék beszélni. Lehet, hogy először kellett volna a szomorút, aztán a boldogat elmesélni, de mostmár mindegy - nevetett halkan. - Nos, már az előttem lévő emberek is meséltek a bátyám haláláról. Talán nekem egy kicsit nehezebb volt ezt feldolgozni, mint Ronnak, de nyilván neki sem volt könnyű. Mondjuk kinek könnyű elvesztenie a testvérét a Black családon kívül? Fred halála... Borzalmas volt. Csak álltam ott sírva és néztem Fred holttestét. George sírt a legjobban, ami érthető is volt. Az összes jó emléke Freddel volt, de ő meghalt. És emiatt patrónust sem tud már idézni, mert nem tud úgy gondolni egy nagyon jó emlékre, hogy ne gondolna arra, hogy Fred meghalt. George és én rengeteget sírtunk. Fred és George voltak a kedvenc testvéreim mindig. Tudom, furán hangzik, hogy "kedvenc testvér", de... Fredék nagyon sok dolgot tanítottak nekem, és mindig tudtam, hogy bennük tényleg megbízhatok. Fred nélkül George olyan, mint... Nem tudok jó példát mondani rá. Borzalmasan néz ki, még két év után is minden este kimegy az erkélyre és csak nézi az eget. Van, hogy én is kimegyek vele, és együtt beszélünk Fredhez. Mindig próbáljuk Charlieval felvidítani Georgeot, de egyszereűen képtelenség. Pedig már volt, hogy az egész család hülyét csinált magából azért, hogy George boldog legyen. De nem megy. A viccelődéshez csak Fred és George értett mindig. De már Fred nincs. Viszont soha nem felejtjük el őt - Ginny felnézett a plafonra, összetette a két kezét, Ron pedig követte Ginnyt és ugyanezt csinálta.
Már kevesebb embernek könnyezett a szeme, mint az előző történeteknél, de Hermione szemei ismét eléggé bepárásodtak. Draco késztetést érzett, hogy felálljon és megölelje, de tudta, hogy nem teheti. Főleg azért nem, mert Ron egyből neki menne.
______________________________________
Sziasztok👋. Hogy telt a szilveszter?🎉 Remélem jól kezdődött mindenkinek az éve és jól vagytok. Itt van az új rész, és bízok benne, hogy nem lett unalmas. Már csak kettő mesélős rész lesz (Luna, Draco), remélem nem lesznek túl unalmasak. Sietek a következő résszel, vigyázzatok magatokra❤💋.
Meglett a 4000 olvasás, köszönöm szépen Nektek, szuperek vagyok❤❤.
ESTÁS LEYENDO
Stay With Me | BEFEJEZETT |Dramione Fanfiction • Hungary|
FanficEgy korszak lezárult. A háborúnak Voldemorttal együtt vége. Viszont a gyűlölet két ember közt még nem igazán múlt el. A háború után két évvel később vagyunk. Draco Malfoy és Hermione Granger amerikában folytatják tanulmányaikat, ám arra kicsit sem s...