Stay With Me | BEFEJEZETT |Dramione Fanfiction • Hungary|

∆Harry Potter∆

Az előadás azzal kezdődött, hogy Hermione és Draco felálltak, ahogy megbeszélték, és köszöntötték az egész iskolát.

- Sziasztok, üdvözlök mindenkit! A nevem Hermione Granger, ő pedig a barátom, Draco Malfoy. A végzősök közül páran már ismerhettek minket az órákról, de vannak akikkel nagyon jó kapcsolatban vagyunk, és mindössze pár hét alatt nagyon jó barátok lettünk.

- Igen, öhm... - köszörülte meg torkát - Én is üdvözlök mindenkit! - szólalt meg Draco. - Draco Malfoy vagyok, mint ahogy hallottátok. Nos, azt hiszem nem kell bemutatnom az asztalnál ülő személyeket, szinte mindenki híres valamiért, de a legfőbb ok talán az, hogy mind Harry barátai, és vele együtt harcoltak még annó a... Halálfalók ellen - Draconak nehéz volt ezt kimondania anélkül, hogy ne gondolt volna az apjára. - De nem húzom tovább a szót, hallgassátok meg Harryt - mondta Draco, majd a hangos tapsviharban leült a helyére. Elég fura volt a keresztnevén szólítaniuk egymást, de muszáj volt ezt tenniük Hermione kedvéért.

- Köszönöm! - mondta miután lecsendesedett a taps zaja. - Nem tudom hányan ismertek, de Harry vagyok, Harry Potter, akit csak úgy emlegetnek, hogy a kis túlélő. Nos, az a vicces, hogy tizenegy évesen mikor megtudtam ki vagyok, illetve mi vagyok, úgy éreztem, hogy meg vagyok bolondulva. Hiszen miért törne rád egy félóriás az éjszaka közepén, és mondaná azt, hogy varázsló vagy. Szóval... Elég furcsa volt ez az egész helyzet számomra. De amiről beszélni szeretnék főleg, az az, hogy... Milyen az, ha szülők nélkül nősz fel. Nos, mint tudjátok... Vagy nem tudjátok, de én tizenegy éves koromig abban a hitben éltem, hogy a szüleim autóbalesetben haltak meg. De nem. Egyáltalán nem így történt. A szüleimet meggyilkolták. Voldemort gyilkolta meg őket, és ha azon az estén az anyukám nem áll elém, és nem véd meg, talán nem élnék - mikor ezt kimondta, felnézett a plafonra, összerakta a két kezét, majd egy puszit dobott felfelé. - De talán nem ez volt a legnehezebb. Sokkal nehezebb volt az, hogy mindenki, aki védeni próbált, meghalt miattam. Sirius Black, a keresztapám. Úgy gondolom ő volt az egyik azon kevés emberek közül, akik igazán szerettek és óvtak mindentől, de meghaltak... Miattam. Remus Lupin és Nyphadora Tonks is az életüket kockázatták értem, és a gyermekük, Teddy ugyanarra a sorsra jutott, mint én. De ott van Cedric Diggory, aki igaz, hogy nem védett, nem óvott, de ennyi év után is úgy érzem, hogy miattam halt meg. De ne felejtsük el Albus Dumbledoret sem, aki születésem óta ismert, a szüleimet is ő tanította, és mindig megvédett, mindig megbeszélt velem mindent, megbízott bennem, hitt bennem. Dobby... Az egyetlen házimanó, akit tényleg szerettem, és barátomnak tartottam. Rengeteg dolgot köszönhetek neki is, nagyon sokszor próbált megvédeni, és utolsó alkalommal sajnos meghalt. Perselus Piton... Senki nem gondolta volna soha, de ő az az ember, aki feláldozta volna magát értem. Persze talán csak azért, mert egykor... Érzelmeket táplált egy hozzám közel álló személyhez, és nem akart neki rosszat. De Dumbledorenak is rengeteget segített, nem csak nekem. És végül a legjobb barátom egyik bátyja, Fred Weasley. Azt hiszem ő az az ember, aki akár az ikertestvérével, akár egyedül volt, de mindig meg tudott nevettetni. Egy elég vidám srácként ismerte meg őt, és George Weasleyt a Roxfort. Mondhatni a legmenőbb fiúk voltak, amikor árulták a különböző termékeiket. Belegondolni is rossz, hogy milyen egy testvért elveszíteni, főleg ha ikrek vagytok, és az egész életeteket együtt éltétek le. Biztos vagyok benne, hogy Georgenak rettentő nehéz még két év után is felfognia, hogy Fred nincs vele, és nem tudja ugyanazokat a dolgokat csinálni, mint régen. Szóval... Nagyon nehéz, ha végig kell nézned, ahogy az emberek sorban halnak meg azért, mert téged szeretnének megvédeni.

Mikor Harry befejezte a beszédét, csönd volt az egész teremben. Hermione, Ginny, de még Luna is meghatódott a szövegtől. A tanárok közt is voltak páran akik könnyeztek, illetve az Ilvermoeny diákjai között is a lányok. Hermione egyből észrevette Lizt, aki Eric mellett ült, törölgette a szemét. Hermionével egymásra mosolyogtak, de ettől valamiért mindketten csak jobban könnyeztek.

______________________________________

Sziasztooook! Itt az előadás első része, amit természetesen Harryvel kezdtem. Azt tervezem, hogy mindegyik karakternek adok egy külön részt, mert úgy talán jobban lehet tudni, hogy kiről szól, amit épp olvastok. Szóval remélem, hogy várjátok a többi emberről szóló részt, és kíváncsiak vagytok, hogy mit fognak majd mondani. Viszont azt hiszem, ezzel zárom ezt a (valakinek) csodás évet, és kívánom, hogy minden kívánságotok teljesüljön, és legyetek boldogok, pihenjetek sokat. Előre is nagyon boldog karácsonyt és boldog új évet Nektek, köszönöm, hogy ennyien támogattok és szeretitek amit írok. Megígérem, hogy egy jó darabig még írom ezt a könyvet tovább, amíg csak tudom. 

És ha minden jól megy, 2018.01.01-én új résszel kezdem az évet, remélhetőleg pontosan éjfélkor, úgyhogy (igaz, addig még van egy kis idő) figyeljetek majd nagyon, hogy mikor jön a folytatás.
Nagyon boldog karácsonyt és boldog új évet előre is, legyetek jók❤🎄.