Másodpercek

Életképek

 Boka remegő kézzel írta alá a jelenléti ívet és már csak szomorúan bólintott a vizsgabiztos kijelentésére.

- Egy ponton múlt. - Csóválta a fejét úgy, mintha János nem tudná.

Pedig ő nagyon is tisztában volt vele, hogy már másodszorra húzták meg a kresz vizsgán. Legszívesebben rákiabált volna a férfira, hogy mégse illik ilyenkor felhozni ezt. Nem tudta, hogy mérges legyen inkább, vagy csalódott, de az biztos, hogy jobban viselte, mint az elsőt. Valójában kísérője reakciójától tartott a leginkább, akitől már csak pár lépcsőfok választotta el. Mikor pedig végre kiért a szabad levegőre, már látta, hogy Csónakos a falnak dőlve fújta ki a füstöt. Mikor meglátta legjobb barátját, elmosolyodott.

- Na, hogy sikerült, Papuskám? - Kérdezte Bandi és próbálta leplezni az izgatottságát.

- Egy ponton múlt. - Fújtat és érezte, hogy ha ő mondja ki, akkor még szánalmasabban hangzik.

- Akkor ma is villamossal kell mennünk. - Nyomta el a csikket Csónakos.

Bokának már ott volt a nyelve hegyén, hogy a kreszvizsga nem ad automatikusan jogosítványt, főleg úgy, hogy még életében nem vezetett autót, azonban András vigyorát elnézve, ő is pontosan tisztában volt ezzel a ténnyel. Csak jó volt szívni valamivel a "mindig tökéletes" János vérét.

- Akkor most? - Indultak el a megálló felé.

Boka megvonta a vállát, miközben a vállára kapta a táskát.

- Nézzünk meg egy filmet a Sugárban? - Dobta fel az ötletet.

- Hogy addig is sajnálhasd magad? - Horkant fel a másik. - Azt már nem! Menjünk inkább inni a Grundba. Kell egy kis búfellejtő neked.

János nem vallotta volna be, de a másiknak nagyon is igaza volt. Szóval így történt, hogy este Csele és Csónakos felavatta a Grund msdóját, míg Boka, Ernő vállásn sírta el, hogy Gerébnek már régóta van jogosítványa, ő pedig még mindig egy utolsó idióta. Barabás ezen túl jól szórakozott és messengeren közvetítette, a még mindig beteg Kolnaynak, a történteket. Egy átlagos szerda volt a Grundon.

~~0~~

- András ugye nem képzeled, hogy egy koszos mosdóban fogok dugni? Akkor sem ha veled, szó sem lehet róla.

Csónakos nem válaszolt, csak közelebb tolta az ágyékát Cselé-éhez. Csaba torkán akadtak a szavak és egy halk nyögést tudott kiadni magából. Csónakos elvigyorodott és a másik szájára tapadt, forrón csókolta. Lassan jutottak el a férfi mosdóig és zárták magukra az ajtaját.

- Boka biztos... nem fog hiányolni? Mármint miatta jöttünk... - Két zihálás között, akadozva jutott a mondandója végére.

- Ott van vele Ernő, de te hogy tudsz még most is máson kattogni? - Csónakos gyorsított a tempón, és Csele sem jutott már el a válasz adásig.

Andris vigyorogva nyitotta ki a mosdó ajtaját, büszkén nézett hátra a barátjára.

- És nem szakítottuk le a mosdókagylót! - Csaba unottan pillantott fel rá, miközben előhalászta a zsebéből a kézfertőtlenítőt.

- Hát erre valóban nagyon büszke lehetsz. - Már visszafele tartottak az asztalukhoz és erre a mondatra Csónakos hirtelen Csele felé fordult, a csípőjénél kapta el a másikat és úgy húzta közelebb magához.

- Tudod mire vagyok kurva büszke? Hogy egy ilyen rohadt kecses pasim van, akinek a súlya alatt még akkor se szakadna le egy mosdó, hogyha direkt az lenne a célja.

Csónakos szemében rengeteg érzelem kavargott és Csaba hirtelen azt se tudta, hogy mit reagáljon erre.

- Andris? Szeretlek. - A csókjuk valahogy édesebb volt, mint máskor.

~~0~~

Boka tényleg örült annak, hogy Kolnay hazament. Nem azért, mert terhére lett volna, hanem inkább már csak hiányzott neki a magánélet. Miután egyik este beszólt nekik, Nemecsek inkább kerülte vele az otthon lévő közös pillanatokat. Kényelmetlenül érezte magát, hogy más is láthatta őket akkor. Szóval, már már fellélegeztek, mikor egyedül maradtak végre. Nem akartak mást, csak egy közös estét. Csak kettesben. Így történt, hogy a frissen húzott ágyukba befeküdtek, és míg szorosan összebújtak, addig elindult a laptopon a film, amit bekapcsoltak.

- Egyszerűen nem értem miért kellett megölni. - Szipogott Nemecsek, miközben a képernyőn lévő oroszlánt nézte.

- Mert, ha nem így lenne, akkor a végén Simba egy elkényeztetett király lett volna, aki semmiképp sem tud uralkodni. - Mondta el Boka ezredjére is a teóriáját.

Együtt, disney meséket nézve, nekik ez volt a tökéletes este egy hosszú nap után.

~~0~~

Pásztor Ádám a Vörös sárkányban ült, és arra készült, hogy leissza magát. Nagyon jól haladt a tervvel, egészen addig, míg meg nem szólalt a zenegépben egy ismerős dal.

- "Ádám keresi Évát, ő meg a falnak dőlve a prédát várja..." - Körülnézett és mikor rájött, hogy minedenki az ő reakciójára vár, felsóhajtott.

- Dávid! - Dörrent a hangja, mire egy eléggé ittas fiú lépett elé.

- Jelen! - Vigyorgott és próbált talpon maradni.

- Elárultad nekik? - Háborodott fel. - Te paraszt!

Mindenki őket nézte, hogy most ebből verekedés lesz, vagy a fiatalabb testvér hamarabb dobja ki a taccsot.

- Nem paraszt - oktatta ki akadozó nyelvvel a bátyját. -, hanem Pásztor. Még a saját nevedet se tudod.

Úgy nézett rá, mintha komolyan gondolná.

- Most mi a baj? - Lépett Ádám mellé Szebenics. - Egyáltalán miért titkoltad, hogy összeszedtél egy kislányt?

Pontosan ezért. Gondolta Ádám, de inkább lehúzott még egy rövidet, amit Feri rakott elé valamikor. Nem akarta velük kitárgyalni a szerelmi életét. Már, ha annak lehet ezt nevezni. Hiszen miközben arra gondolt, hogy Éva most biztosan otthon nézi az egyik esti mesét, addig ő itt iszik és róla ábrándozik. Az sem segített, hogy a dal még mindig ordítva szólt a hangfalakból.

- Mennyi idős pontosan? - Nézett rá Áts és az ő hangja úgyis eljutott hozzá, hogy elég távol voltak egymástól.

Ádám feladta. Már nincs mit titkolni.

- Tizenhat. - Ült vissza a helyére és eldöntötte, hogy majd csak azután veri laposra az öccsét, hogy az kijózanodott.

Nehogy véletlenül elfelejtse ki verte meg.