Másodpercek

Halloween

Régen írtam velük és kellett egy kis valami... Tessék, a VALAMI! :D

Bolnay/Cselnakos/Boréb

Jó olvasást!

Kolnay szerette az őszt, viszont sosem ünnepelte a Halloweent. Most azonban már csak a Barabás ellen tervezett bosszúból is, de eldöntötte, hogy el fog menni arra a bulira, amire hetekkel ezelőtt facebookon meghívták. Az egész halloweent megcsavarták a szervezők azzal, hogy nem valami ijesztő, vagy klisés dolognak kellett beöltözniük az embereknek, hanem az előző exednek. Ezek alapján bárkinek volt még kérdése, hogy Kolnay miért nem akarta kihagyni ezt az eseményt? Természetesen kipakolta a szekrényét és azokat a ruhákat, amiket Barabás nála hagyott, megpróbálta először felvenni, a nagyja annyira lógott rajta, hogy inkább viszahajtogatta a polcra őket. Végül egy egész passzos csőfarmer és egy egyszerű fekete színű Pull&Bear pólónál maradt. Belenézve a tükörbe még összekócolta a haját és feltolt a fejére egy napszemüveget. Teljesen elégedett volt a látvánnyal. Fogta az iratait, a pénztárcáját és a telefonját, majd elindult az adott címre. Út közben, fülében az aktuális AK26 számmal azon gondolkodott, hogy vajon a másik eljön-e? Hiszen eredetileg azt beszélték meg, hogy együtt jönnek, de aztán a tegnap előtti veszekedésük után, mikor kimondták a szakítást (már ki tudja hanyadszorra), abban sem volt biztos, hogy menni akar. Mondjuk Csónakos megígérte, hogy elmennek ők is Cselével. Aztán végül úgy döntött, hogy ez lesz a lehető legjobb bosszú. Az ő ruháiban eljönni, miközben jól szórakozni. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy a ruhán még mindig érződött az illata, amit nem tudott kiverni a fejéből, bármennyire is próbálkozott. Vagyis hazudta magának, hogy próbálkozott.

A célhoz érve egy egyszerű kis szórakozóhelyet fedezett fel. Az ajtóban két pasas állta útját, akik miután jó alaposan végig néztek rajta, elkérték a személyiét is.

- Elmúltam már tizennyolc. - Vigyorgott az őrökre, majd ahogy levették előtte az ajtóról a láncot, felsőbbrendű mosollyal besétált mellettük.

A hely zsúfolásig volt tömve emberekkel, akik közül leginkább a női ruhában táncoló férfiak tűntek ki legjobban. Kolnay úgy döntött, hogy egy ital oldaná a hangulatát, előbb a bárpulthoz megy, hátha még társasága is akad.

- Egy vodkát kérnék! - Kiabálta túl a hangzavart és a nőre mosolygott.

A tárcájáért nyúlt, de egy kéz a háta mögül pénzt dobott az asztalra.

- Én állom. - Hangzott fel a legszebb mondat a világon.

Kolnay lehúzta a töményet és csak azután fordult meg, hogy megnézze ki is volt olyan kedves, hogy rá szánta a pénzét. Azonban aki előtte állt, pont az a személy volt, akit a legszívesebben elkerült volna még egy darabig. Végig nézett exén, aki az Ő ruháiban volt, ami azért valljuk be viccesen hatott, lévén, hogy legalább egy fejjel magasabb a másik nála. A rövidnadrág, ami éppen küzdött, hogy a helyén maradjon, talán az egyetlen dolog volt, ami ráment, de mikor feljebb vándorolt a tekintete, meglátta kedvenc alvós pólóját, amin a "Nem dughatok meg minden nőt a világon, de erősen próbálkozom" mondat virított.

- Látom nagyon odatetted magad. - Vigyorodott el.

- Ha tudom, hogy te vagy, még azt is hagyom, hogy az enyémet is kifizesd. - Emelte Barabás magasabbra a pohár sört, amibe épphogy beleivott.

- Nem tehetek róla, hogy még akkor is szimpatikus vagyok neked, mikor épp utálsz. - Vont vállat Kolnay.

- Szopj le! - Forgatta meg a másik a szemét és hátat fordítva neki, elsétált a mosdók felé.