Másodpercek

Minden kell

 Csele Csaba nagyjából egy évig tudta titkolni a szülei elől, hogy romlik a szeme. Aztán egyszer meglátták, hogy milyen távol tartja a könyvet és azonnal kitört a pánik. Az anyja úgy gondolta, hogy ha a fia szemüveges lesz, akkor elrontja azt a szép arcát, míg az apja pont ennek örült volna. Szerinte ugyanis túl csinos vonásai voltak egy férfihoz képest. Így egészen addig ment a vita a szülők között, hogy akkor egy szem fiúknak legyen-e szemüvege, vagy sem, míg Csenge, a nővére, el nem vitte szemészhez. Fel is írt neki egy plusz hármasat, és jól leteremtette, hogy miért nem jött el hamarabb, mert így egyre csak rosszabb lett. Szegény Csele fejében viszont csak az járt, hogy mennyire fogják megszívatni az iskolában ezért. Mindig szeretett adni a külsejére, ezért biztosra vette, hogy most ő lesz a nevetség tárgya és a maradék másfél évben azt fogja hallgatni, hogy "bezzeg, mikor a Csele még nem volt szemüveges". Titkolta még a legjobb barátai elől is, miközben várta a hetet, mikor kötelezően fel kellett vennie a szemüveget. Nem állandóra írták ki neki, de az olvasáshoz, meg a feladatok megoldásához egyszerűen muszáj volt felvennie. Így is rosszak voltak a dolgozat jegyei, mivel nehezen vette ki a betűket olyan közelről. Na, meg a diszlexia sem könnyítette meg a helyzetét. Inkább otthon tanult órákon keresztül, hogy aztán egy feleléssel kijavítsa a rossz dolgozatokat. Most viszont fel kell majd vennie és az eddig felépített imidzse darabokra hullik. Nem bírta volna elviselni. Próbált otthon maradni, de tudta, hogy aznap írnak egy összefoglaló témazárót matekból és mindenképp bent szeretett volna lenni rajta. Két szék között a pad alatt. Ez a közmondás teljesen jól leírta mit érzett abban a pillanatban, mikor belépett a terembe. Mázsás súlyként húzta a vállát a táska, aminek az alján ott lapult kis tokban a piros-fekete, vékony keretes szemüveg. Az első pár órát megúszta a felvétele nélkül, de aztán következett a dupla matek és ezzel együtt a lelepleződés is. A tanár kiosztotta a papír lapokat és ő amilyen óvatosan csak tudott, benyúlt a táskájába és kivéve a tokot, előszedte az okulárét. Utolsó padban ült, kívül és reménykedett, hogy senki nem fog hátrafordulni kilencven percig, amíg le nem megy a két óra. Azonban ez a reménye azonnal darabokra is tört, mikor Máté bá pillantása megakadt rajta és érdeklődve tette fel a kérdést.

- Csele, te mióta vagy szemüveges? - Nézett rá csodálkozva.

Az osztály szinte egy emberként fordult az említett felé és egy pillanatnyi csend után Kolnay hangja vágta át a csendet.

- Na, a csinos Cselénk mától nem is olyan csinos. - Nevetett fel.

Nem bunkón akarta mondani, Csaba mégis úgy érezte, hogy gúnyolódik rajta. Hiszen ő mindig csak viccesen közölte a tényeket.

- Szerintem épp ideje volt. - Mondta Boka és visszafordult a táblához. - Már alig láttál valamit.

Ennyi volt, itt volt a pillanat, mikor Csele legszívesebben eltűnt volna a föld alá, hogy aztán soha többé ne kelljen előbújnia onnan. Még, ha Boka is csak kedves akart lenni, nem sikerült éppen a legjobb mondatot kitalálnia most. Ez épp a szidás és a "hagyjátok őt békén" hangnem között volt, pedig Cselének valójában nyugtatásra volt szüksége.

- Tegnap óta. - Motyogta válaszként, mire az óra ment tovább, mintha mi sem történt volna.

Pont ki akart kéredzkedni mosdóba, hogy összekaparja azt a maradék önbecsülését, mikor az előtte ülő Geréb egy cetlit nyújtott át a háta mögött. Csele óvatosan, észrevétlenül átvette a kockás papírdarabot és kibontotta. Rajta Csónakos macskakaparásával állt egy kis szöveg.

"Úgy nézel ki, mint nagymamád... Ne értsd félre, de szerintem szexi a nagyid ;)"

Csele majdnem hangosan felnevetett és hálásan nézett Bandi hátára. Valahogy már nem is érezte annyira szörnyűnek ezt a szemüveget.