Másodpercek

Egypercek

 Amikor Geréb és Boka szakítottak, Csónakos felajánlotta barátjának, hogy költözzenek össze. Nem csak hogy olcsóbb lett volna a lakbér, de legalább nem is unatkozott volna annyira. Így már János másnap összepakolt és búcsút intett eddigi életének, ami teljesen felborult három nap alatt. Nem elég, hogy azzal a tudattal kell élnie, hogy megcsalta Dezsőt, de még a nyakába szakadt a valóság is. Túl szép is lett volna, ha az élet egyszerű lenne. Ami könnyen jött, az könnyen is ment. Persze Dezső nem volt mérges és miután elmagyarázta, hogy ő is érzi a végét a kapcsolatuknak, nem érezte magát annyira ramatyul.

- Még jó, hogy két szobás a lakás. - Vezette körbe Bandi az új lakót vidáman.

Egy hét se kellett ahhoz, hogy Jani jobban érezze magát barátjánál, mint előző lakhelyén.

***

Se Boka, se Csónakos nem volt az a nagy rendszerető ember. Mikor egyszer Csele hazajött Kaposvárról, majdnem egész hétvégén csak takarított. Bandi nem csak azért nem örült ennek, mert utána semmit nem találtak a lakásban, hanem mert így nem jutott elég idő a fontosabb dolgokra. Például arra, hogy kibasszanak Bokával és extra hangosan dugjanak egyet, amit nem is kellett nagyon erőltetni a papírvékonyságú falak miatt. Persze Csele tiltakozni akart, de hamar elszállt minden ellenállása. Másnap pedig már nem volt képe bocsánatot kérni a fáradt Bokától, aki megjegyezte, hogy máskor inkább szóljanak és a látogatós hétvégéket inkább majd máshol tölti.

***

Öt évet szenvedett végig az Eltén, mire végre kezébe vehette a diplomáját. Tizedikben döntötte el, hogy matek-fizika tanár szeretne lenni, hogy végre úgy tudja elmagyarázni a kisebbeknek az anyagot, ahogy neki soha nem tették. Ott volt az osztón az összes barátja, és a szülei is. Még Geréb is eljött, pedig félt, hogy nem fog. Nem értette, de még mindig feszengett mellette. Pedig ezerszer megbeszélték már és egyetértettek, hogy így lesz mindkettőjüknek a legjobb.

***

Boka kiült az erkélyre, amin egyetlen széknek volt hely. Hűvös volt már kint, de őt ez nem zavarta. Paplanba bugyolálva, könyvvel a kezében foglalta el a trónt. Csak ki akart kapcsolódni, mielőtt visszamegy dolgozatokat javítani. Jó volt egy kis magány. Egészen addig tartott, míg hirtelen a látóterébe nem kúszott egy bögre. Illatról ítélve kávé volt benne.

- Köszi. - Vette el Banditól és magához húzta, hogy felmelegítse az ujjait.

Csónakos a korlátra támaszkodott és elővette a cigisdobozt. Szó nélkül gyújtott rá a szálra, aminek füstjét próbálta nem Boka képébe fújni. Közben lassú kortyokban itt ő is a kávét. Most mindkettőjüknek csend kellett.

***

Bandinak egyszer nem kellett bemennie a munkahelyére, mert az előző este majdnem levágta a saját ujját egy szeletelésnél és azonnal ügyeletre kellett menni összevarrni a sebet. Persze ő ezt úgy fogta fel mások előtt, mintha egy kis karcolás lenne, ami minden nap megesik a szakácsokkal, viszont, mikor csak Jani látta, akkor még egy pohár vízért sem tudott volna felkelni az ágyból. Boka pedig volt olyan jó barát, hogy megtette, amit Csónakos kért. Legalábbis általában.

- Nem! - Mondta, mikor már az ajtóban állt.

- Jajj, ne csináld, Papuskám! - Vágott nagyon szenvedő arcot a másik. - Csak erre a napra mennék be.

- Ma éppen nincs családi nap az iskolába. - Ironizált Boka. - Nem vihetem a fiamat.

Csónakos azonban nem adta fel és olyan dolgokat is megígért, amikre fél perc múlva már nem is emlékezett. Ő csak nem akart unatkozni egyedül a lakásban. Nem tudja felidézni, hogy melyik hazugsága miatt adta be végül a derekát a másik, csak arra, hogy a lelkére kötötte, rendesen fog viselkedni. Aztán természetesen volt egy kisebb vita abból is, hogy hogyan illik iskolába menni az embernek. Mivel Boka minden napra tartogatott egy egyszerű farmer és fehér ing kombinációt, így felajánlotta Bandinak az egyik "szett"-jét. Ő viszont majdhogynem megsértődött. Még, hogy ő meg az elegáns öltözet? Elég neki a szakács ruha, ami annyira egyszerű volt, hogy azt már büntetni kéne. Helyette egy fekete System of a Down-os pólót és enyhén szakadt farmert vett fel az acélbetétes bakancsához.

- Legalább megtudják, hogy nem csak unalmas barátaid vannak. - Vont vállat, miközben maga mögött hagyta Janit.

Egész úton sajnáltatta magát, hogy egy neki most mennyire szörnyű, aztán mikor beléptek az iskolába, hirtelen mintha kicserélték volna. Csendben sétált Boka után és mindenre csodálkozva nézett. Mikor pedig beléptek a terembe, ő azonnal elfoglalta azt a helyet, ahol még ő ült gimnáziumban. Közel az ajtóhoz, utolsó pad.

- Ugye nem ül itt senki? - Nézett fel barátjára.

Jani bólintott, hogy ez pont egy üres hely, majd leült a tanári asztalhoz és kipakolta a matekhoz való tankönyveket. Megvárta a becsengő után, hogy mindenki bejöjjön és bemutatta az "újoncot".

- Ő itt Csónakos András, mára bejött megnézni az óráimat. Szóljatok, ha zavar, mert akkor nagyon szívesen kiküldöm őt. - Mosolyodott el Boka a mondat végére nyájasan.

Azonban nem jött össze a terve, ugyanis az osztály csak még rosszabb lett, mint volt. Isten rá a tanú, hogy Boka megpróbálta elmagyarázni az algebra alapjait, de miután a feje mellett szállt el egy papírrepülő, inkább letette a krétát.

- Bandi. - Fordult hátra mérgesen.

- Igen, Papuskám? - Vigyorgott teli szájjal. - Baj van?

Boka csak leült az első padra és feltéve a lábát a székre, körülnézett. Az osztály mintha megbolondult volna.

- Ennyire nem érdekel titeket a matek? - Tette fel a kérdést, mire hirtelen csend lett.

Mindenki tudta, hogy ez egy fő tantárgy, így nem lehet a válaszuk nemleges. Az osztályt most Csónakos hangja mentette meg.

- Jani, hidd el, hogy mindenkit érdekel. - Váltott hirtelen komolyra a hangja. - Csak senki nem érti. Nem mintha ez a te hibád lenne, de gondolj csak Máté bá'ra. A legjobb matektanár volt a suliban és négyes voltam nála, aztán kettesre érettségiztem. Előbb azt tanítsd meg nekik, hogy hogyan tanuljanak. Ennyi.

A teremben csend lett. Boka igazat adott Bandinak, még akkor is, ha nem tetszett neki.

- Akkor azt mondja meg az osztály, hogy most miért nem tudtok figyelni? - Nézett végig a megszeppent fejeken. - Eddig ti voltatok a legnyugisabb osztály. Az a baj, hogy bent van András?

Egy kéz emelkedett a levegőbe.

- Megígérjük, hogy következő órán nagyon figyelünk. - Ajánlotta fel a merész diák. - Csak kérem tanár úr, most inkább beszéljenek arról, hogy önöknek milyen volt a gimnázium és hogyan ismerkedtek össze.

Az egész terem egyetértően morajlott fel. Bandi pedig boldogan felpattant és szinte szökdécselve ment Boka mellé, hogy aztán a vállán átvethesse a kezét.

- Jani mindig is a legjobb barátom volt. - Kezdte el a történetet és a kicsengőig szinte csak ő beszélt.

***

Boka nem akarta elárulni Bandinak, de az egész osztály beleszeretett. A lányok a macsó srácot látták benne, míg a fiúk a példaképet. Amit részben megértett, de nem akarta már most letörni őket, hogy András bizony meleg, mint a Nap. Az is rátett Csónakos önbizalmára, mikor a tanáriba mentek és hirtelen minden tanárnő nagyon érdekesnek tartotta, hogy valamit kérdezzen Janitól, hogy aztán szóba hozhassa az "idegent". Elég volt neki egyetlen nap Csónakossan az iskolában, hogy ismét ő is gimnazistaként érezze magát és ne csak munkaként nézzen az egészre. Voltak napok, mikor szabadsága volt Bandinak és ismét bement vele, ami csak mégjobban erősítette az osztályok közötti barátságot. Mindenki a "Boka tanár úr jófej haverjáról" beszélt. Jani igazán hálás volt érte, mert ha egyszer-kétszer nem tudott hatni az osztályra, akkor következő alkalommal Bandival mentek be és elmesélték, hogy nekik milyen volt ennyi idősen. Meglepően javultak az osztályátlagok a fizika és matek tantárgyakból. Boka végre megértette, hogy előbb fel kellett fognia, hogy ő is volt egyszer diák, így sokkal könnyebb volt tanítani és tanulni. Bandi pedig bármikor örömmel vele tartott egy-egy órára.

- Papuskám, ha nekünk lett volna ilyen tanárunk! - Nevetett néha Csónakos és megveregette Boka hátát.

Na igen, van ami sose változik.