Másodpercek

Elsők

 Geréb próbálta elmagyarázni a többieknek, hogy végül miért lép ki a Grund személyzetéből, de nem kezdhette úgy, hogy "Mától a Vörös sárkányban fogok dolgozni, amúgy sziasztok!"

Nem, ezt semmiképpen nem lehetett így, és hiába beszélte meg Nemecsekkel, aki természetesen megértette őt, akkor is kellemetlen volt a többiek szemébe nézni.

Persze az is eléggé frusztráló volt, ha csak belegondolt, hogy a Sárkányba se fogják mindannyian örömmel fogadni. Nem számított sokat még az sem, hogy maga Áts Feri bólintott rá a jövetelére. Így is izgult az új munkahely miatt. Mikor délután elindult, végre, már ezredjére is megbánta a döntését. Nem segített az sem, hogy Bandi megjelölte őt instán egy közös képen és alá taggelte, hogy "áruló". Msnak nem is igazán tűnt volna fel, de neki igazán rosszul esett. Bár az is kitellik tőle, hogy csak viccnek szánta, de tudta, hogy nem érdemes Csónakossal rosszban lenni. Nem egyszer törte össze magát, csak azért, mert nem bírta elviseleni, ha valaki igazságtalan vele, vagy a barátaival. Most pedig ez történt. Még ő maga is érezte, hogy ez egy eléggé szemét lépés volt.

Beérve az új munkahelyre, kiosztottak neki egy vörös inget és egy fehér kötényt. Azonnal a mélyvízbe dobták és a legforgalmasabb napon majdhogynem egyedül kellett elvinnie a forgalmat. Nagyon fáradtnak érezte magát mire véget ért hajnalban a munkaidő, de mikor kiért a friss levegőre, hirtelen felélénkült. Telefonján bekapcsolta a Jet-től az Are you gonna be my girl?-t és a fülesét a fejére rakva, max hangerőn zenélni kezdett. Egy fél utcányit sem tett meg, mikor majdnem szívrohamot kapott. Nem csoda, hogy megijedt, mikor hirtelen valaki a vállát érintette.

- Hé, nem megölni jöttelek! - Emelte magasba Feri a kezét és fáradtan mosolygott.

- Mit szeretnél? - Kérdezte Dezső.

- Erre lakok. - Biccentett egy alig láthatóat, majd elindult abba az irányba.

Geréb követte. Nyakába akasztotta a fülest, ami egy halk háttérzajt adott a sétáló párosnak.

- Jó voltál ma. - Szólalt meg ismét Feri. - Nem bánom, hogy felvettünk.

Dezső elmosolyodott. Boldog volt, hogy Áts megdícsérte, hiszen ezt nem mindenki mondhatja el magáról. Büszke volt, hogy elért valamit az életben.

- Köszi. - Motyogta és nem mutatta ki, hogy mennyire jól estek neki a másik szavai.

~~0~~

Pásztor Ádám nem volt egy beszédes ember, de mindig vannak kivételek. Például, ha este elmegy a Duna partra füvezni. Olyankor hangosan motyog és nem érdekli, ha más is hallja őt. Aznap este is így történt és csak kifeküdt a kavicsos, homokos partra.

- Anyás, mennyi csillag! - Tátotta el a száját és felnyúlt, hogy megfogjon egyet magának.

Kellemesen ellazította a fű és olyan dolgokat tett, amiket amúgy nem biztos, hogy mert volna.

- Szabad a hely? - Lépett ekkor mellé egy lány és választ sem várva, lefeküdt mellé.

Ádám még egyet szívott a cigiből, majd lassan fújta ki a füstöt.

- Kaphatok? - Nézett rá szemüvege mögül a vendég.

Az idősebb Pásztor gyanakodva mérte végig. Vállig érő, csapzott haja és ferdén álló szemüvege nem mondott róla túl sokat. Majdnem egy magasak voltak, és csak azután nyújtotta át a füstölnivalót, miután meglátta a lányon a Depresszió zenekaros pólót. Ezután visszadőlt és ökölbe szorított kezét kiengedte, ezzel szabadjára engedve a csillagot, amit az előbb olyan nehezen szerzett meg.