Másodpercek

Életképekkel később

 - Kell ott fent egy ország, amit sosem rontunk el. - Énekelte minden egyes lefekvésnél Marika mama, mikor Csele kicsi volt, és az ő gondjaira bízták.

Mivel Csabi szülei sokat voltak külföldön, így ez elég sűrűn fordult elő, de ő nem bánta. Annyi édességet ehetett, amennyit akart és addig maradhatott fent, amíg szeretett volna. Legalábbis így emlékszik rá, de ha jobban belegondolt, akkor Marika mama mindig álomba ringatta kilenc előtt az énekével és a süteményeit is csak ebéd után kóstolhatta meg. Mégis úgy érezte, hogy az 59-es szám alatt álló ház a világ. Most mégis, ahogy egyre csak közeledik, már nem így érzi. Hiába van ott vele Bandi.

- Nyugi, a mamád szerintem nagyon szeret engem. - Vigyorgott rá András a barátjára.

Csele jobban izgult bemutatni párját Marika mamának, mint a szüleinek. Ma ide jönnek látogatóba, holnap pedig az egész családdal fognak ebédelni.

- Persze, hogy szeret. Ő mindenkit szeret. - Forgatja meg Csaba a szemét.

Izgatottan csenget be a kis házba, ami elég távol van a belváros zajától.

- Ki az? - Hallja meg a hangját és a lépteit.

- Csabi! - Kiabál vissza.

Bentről csak a motyogás hallatszódik és a lánc csörgés. Aztán nyílik az ajtó és egy mosolygós, kendővel keretezett arc bukkan fel.

- Végre, hogy ideértetek! - Lépett arrébb. - Azt hittem, már megijedt a kis barátod.

Marika mama végig mérte Bandit, aki illedelmesen bemutatkozott. A nap további részében beszélgettek és mikor kiderült, hogy Csónakos vidékről jött, Marika mama azonnal ki is használta az alkalmat és amit csak tudott, megjavíttatott a fiúval.

- Derék legény. - Bólogatott Cselének mosolyogva a mama, ahogy az egy pohár vizet vitt a kertben lévő padhoz. - Csak szegénykém, milyen vékony!

- Mama, ne kezd. - Nevetett Csele.

- Jajj, Csabikám, hát ez sem eszik rendesen! - Suttogta kiabálva.

A srác csak nevetve bement még egy pohár vízért a konyhába, hogy Bandinak is vigyen ki, aki éppen a sufni ajtaját olajozta.

- Tessék. - Nyújtotta át a vizet.

- Köszi. - Vette el hálásan a másik és egy húzással megitta. - Ez az utolsó ajtó, ami nem nyílik rendesen, ugye?

András hangjából sütött a fáradtság, de nem panaszkodott. Csabi egy gyors csókra odahajolt párjához, aztán elvette a poharat és visszament a konyhába.

A másnap esedékes családi összejövetelről persze elkéstek, mivel Bandi elfáradt az egész napos munkában, és kellett neki a minimum tíz óra szépítő alvás. Szerencsére a család is egész jól fogadta őket, de Csónakos éveken keresztül imádott látogatóba menni Marika mamához.

A telefon hirtelen jött. Még az ágyban feküdt Bandi, és félkómásan sétált ki a zaj forrásához.

- Igen? - Szólt bele fáradtan.

- Bandi fiam, a Marika mama vagyok. - Hallotta az idő asszony hangját, amitől azonnal kiszökött az álom a szeméből.

- Baj van? Ugye jól tetszik lenni? - Tette fel a kérdést és feszülten várt.

- Igazából nem akartam Csabikát hívni, mert tudom, hogy nehezen jönne ide az egyetemről. - Mesélte. - De tegnap elestem és nagyon fáj a lábam.

- Indulok. Sietek, ahogy tudok. - Mondta azonnal és már a kezébe is vette a földre dobált ruháiból a farmerjét.

Felöltözött és Bokának hagyott egy cetlit, hogy mikor megy munkába, szóljon már be az ő munkahelyére, hogy beteg és nem tud ma menni. Pedig Csónakos nem szokott se beteg lenni, se a munkából hiányozni. Valószínűleg ezért nem rúgták ki azonnal. Neki viszont csak az járt a fejében, hogy minél hamarabb elérjen Marika mamához. Az évek megtanították arra, hogy ilyenkor nem szabad riasztani Cselét, mert képes ott hagyni mindent és ideutazni azonnal. Inkább futva tette meg a buszmegállótól a házig tartó utat és miután meggyőződött róla, hogy a gang ajtó nyitva, bemászott a kerítésen.

- Szép napot! - Köszönt jó hangosan, hogy ne ijessze meg az asszonyt.

- Bandikám, hát már itt is vagy? - Ült a nappali foteljében. - Miért nem csengettél?

- Hogy aztán fel kelljen állnia és kinyitni az ajtót? - Csóválta meg a fejét. - Mit tudok csinálni? Főzzek, vagy takarítsak?

Csónakos nem szeretett takarítani, de ha Marika mama kérte meg, akkor nem tudott nemet mondani. Szóval ilyen sorrendben kezdte, miközben hallgatta a hölgy dúdolását.

"Kell ott fent egy ország..."

Csele csak akkor tudta meg, hogy a mamája elesett, mikor következőnek mentek látogatóba.

- Nagyon rendes fiút fogtál magadnak. Ő akkor is itt lesz, mikor én már nem. - Motyogta és szinkronban nézték Bandit, aki a konyhában már otthonosan mozgott. - És még a segge is jó.

- Mama! - Vörösödött el Csele.

Nem tudta mit kezdhetne ezzel a ténnyel, hiszen ezt ő eddig is tudta.

- Melyik fűszert használjam a leveshez? - Szólt ki Bandi a tűzhely mellől.

- A köményt! - Kiabált vissza Marika mama, majd már csak Cselének suttogott. - Mindig tanul valamit az ember...

Így történt, hogy Csónakos évek múlva is elő tudta hozni azokat az ízeket, amiket Csele kiskorában kóstolt és imádott. Marika mamát mindenki szerette.

- Ez nekem nem fog menni. - Zokogta Csabi, ahogy az autó megállt.

- Itt leszek. - Szorította meg a kezét Bandi.

Most pedig, hogy itt állnak a koporsója mellett, egyszerre szeretne sírni és támaszt nyújtani Cselének, aki viszont nem bírta olyan jól a ceremóniát, mint saját magáról hitte. Senki nem nézett rá furcsán, hogy sírva fakadt már a temető kapujában és kivételesen nem tartotta a "közönség" miatt azt a távolságot Banditól, mint szokta. Teljesen az oldalához húzódott és az ingét áztatva adta ki magából a fájdalmat. Csónakos pedig megpróbált eleget tenni az évekkel korábban tett ígéretének, hogy ő itt lesz akkor is, mikor Marika mama már nem...