Másodpercek

Életpercek

 Csónakos gyakran tette meg, hogy Boka elé ment a munka helyére. Nem volt távol a Duna part attól az iskolától, ahol barátja részmunkaidőben tanított. Megvárta a csengőt, amitől ismét gyereknek érezte magát és miközben rágyújtott egy újabb cigarettára, lehunyta a szemét. Szerette felidézni a régi emlékeket, most mégis az egyik kedvence lebegett a szeme elé. Akkor történt, mikor Boka felvállalta nyíltan, hogy a saját neméhez vonzódik. Sajnos nem mindenki volt a barátja. Addig a pillanatig teljesen átlagosan bántak vele. El lehetett kérni a háziját, hiszen neki mindig kész volt, és természetesen ő szívesen oda is adta bárkinek, csak előtte a lelkére kötötte, hogy legközelebb megcsinálja. A legfurcsább nem a naivitása volt, hanem, hogy valóban megtették, amit kért tőlük. Viszont, ahogy kiderült a kis "mássága", azonnal megváltozott körülötte a világ. A lányok hirtelen próbáltak a barátai lenni, mert "jajj, mennyire menci, ha egy meleg a BFF-em". Csónakost még a hideg is kirázta az ilyenektől. Aztán ott voltak a Pál utcai fiú, akik megfogadták, hogy mindig ott lesznek neki és ezt be is tartották többnyire. Egyetlen egy alkalommal nem volt Bokának senki, és ezt hiába nem vallja be, de valamilyen szinten megváltoztatta az élethez való hozzáállását. Lehet mondani, hogy jó irányba, de nem így kellett volna történnie.

"Andris úgy emlékszik, hogy tizedikben történt. Ő beteg volt és így nem tudott elmenni az osztály kirándulásra, amit a Velencei tavon tartottak. Csak egy napos volt az egész, de így is hatalmas szó volt, az előző pár évihez képest. Ő egész nap szidta magát, meg az orvosokat, mert azt mondták, hogy szigorú ágy nyugalom kell neki, különben baj lesz. Nem értette, hogy minek éppen kiránduláskor kellett kivenni a manduláját? Legalább halasztották volna el egy héttel későbbre, de sajnos az időpont kötött volt és a szülei ragaszkodtak hozzá. Így kénytelen volt kihagyni azt a pillanatot, mikor beül a csónakba és elkiáltja magát, hogy ő most már igazi csónakos. Egész évben erre a poénra gyúrt, erre teljesen keresztül húzták a számításait. Az egész világra mérges volt, de lehet, hogy jobb is az, hogy végül nem ment. Bár, lehet, hogy ha ott van, akkor nem történik meg. Ugyanis ő csak másfél héttel később tudta meg, mikor végre megint mehetett iskolába, hogy mi is történt. Ezt is egyetlen elszólásból, mikor az egyik osztálytársuk elment mellettük és megkérdezte Bokától, hogy milyen volt a fürdés? Csónakos nem értette és kérdőre vonta legjobb barátját, mire az feszengve, de elárulta, hogy a kiránduláson belelökték őt a tóba, mikor a közepe felé eveztek.

- Miért? - Kérdezte Bandi visszafojtott dühvel.

- Azt mondták, hogy inkább maradjak lent a víz alatt addig, míg nem leszek újra hetero. - Mondta, miközben a cipőjét bámulta meredten.

Becsengettek, de ők még mindig a folyosón álltak egymással szemben. Csónakos meg akarta verni az egész osztályt. Tehetetlennek érezte magát és dühös volt. Ha ott lett volna, biztosan nem merik ezt tenni. Saját magát hibáztatta. Nem szabadott volna megtörténnie.

- Melyik volt az? - Lenyelte a felkívánkozó sértéseket.

- Nem tökmindegy? - Vont vállat nem törődöm módon János és el akart indulni a terem felé.

- Hát, kurvára nem mindegy! - Kelt ki magából András. - Rohadtul nem oké, hogy ennyire faszszopó az osztály. Elmehetnek a kurva anyjukba, de komolyan, hogy lehetnek ennyire... Ennyire....

- Homofóbok? - Nézett rá János és vörösek voltak a szemei.

- Rohadékokat akartam mondani. - Szorította ökölbe a kezét.

Boka megígértette vele, hogy nem fog szólni senkinek és nem tesz semmit. Szóval Csónakos nem is tett semmi egyebet azon kívül, hogy kiderítette, melyik volt az a bizonyos "rohadék", majd kölcsönösen betörték egymás orrát. Mert senki nem baszakodhat a legjobb barátjával!"