Másodpercek

Búcsúzni kell

Mint jól olvassátok, ez egy angstosabb rész lesz. Pepivel egyszer belegondoltunk, hogy a fiúk is egyszer meg fognak öregedni. Ebből a kis fejezetből ki lehet következtetni, hogy végül mi is lesz velük. Nagyjából tizenöt-húsz évvel később van ez, mint amit megszokhattatok.

Szóval... Nem is mondok semmit. Jó olvasást! (és bocsánat)

1.

A Vörös Sárkány töretlen népszerűségnek örvendett már több, mint tizenöt éve. Azóta rengeteg dolog történt és sok ember megfordult, a mára megkopott, falak között. Azonban a zenegép még mindig ugyan olyan energiával ontotta magából a slágereket, mint régen. Most is, ahogy Ádám ellépett a géptől, felcsendült egy ismerős dallam. Na, nem azért, mert olyan régi volt, hanem mivel éjjel-nappal ezt adták minden rádióban. Akaratlanul is az ember fejében ragadt.

- Komolyan ez? - Lépett ki a pult mögül Dezső, hogy kivigye az egyik távolabbi asztalhoz a rendelést.

- A fiam imádja. - Vont vállat és beleborzolt a mellette lévő széken ülő fiúcska hajába.

- Szerintem tök jó. - Vont vállat Feri és már keverte is a következő kört a rendelésre.

Valóban fülbemászó volt és leginkább ahhoz lehetett hasonlítani, mikor serceg a tojás a sütőben.

- Apa! - Ráncigálta meg a kisfiú Ádám pólójának ujját, aztán egy szendvicsre mutatott a pulton belül.

Feri mosolyogva adta át a zsíros kenyeret a négy éves gyereknek.

- Mit kell mondani? - Nézett rá az apja.

- Köszönöm. - Csámcsogta teli szájjal.

Évek teltek el, de az emberek nem változtak. Pont így volt a jó.

2.

Kolnay elég sokszor maradt bent a kórházban túlóra miatt. Ma is ez történt és az időt elfelejtve dolgozott. Mióta Barabással szétmentek, csak a munka éltette, más nem is érdekelte. Az asztala fölé görnyedve töltötte ki a jövőheti beosztást. A Gergő azt mondta neki, hogy a jövőhéten csak este jó neki, akkor Julit rakja be nappalra. Ehhez hasonló gondolatok forogtak a fejében, mikor kopogtattak.

- Igen? - Szólt ki, fel se nézve.

- Már megint túlóra? - Szólalt meg az érkező, mire Pali azonnal reagált.

Barabás volt az. Félszegen ácsorgott a küszöbön.

- Gyere be. - Intette közelebb és felkelt, hogy össze-öklözhessenek.

- Nem maradok sokáig, csak hoztam neked egy kis vacsit. - Emelte fel az étel hordót. - Panna csinálta és eszembe jutott, hogy valószínűleg még úgyse kajáltál és úgyis jöttem volna fel...

Megállt a magyarázkodásban, majd az asztalra tette a rakományt. Kolnay beleszagolt a paprikás krumpliba.

- Ugye nem tettél bele túl sok erős pistát?

- Az asszony nem engedte. - Morgott a másik, mint egy medve.

- Köszönöm. - Látott hozzá a kései vacsorának. - Szóval, pontosan mi járatban?

Kende egy darabig még hintázott a lábán, majd átadta a borítékot.

- Szeretném, ha te lennél a tanú az esküvőn. - Nyögte végre ki az okot, amiért jött.

Kolnay torkán akadt a falat, de volt benne annyi, hogy ne kezdjen el fuldokolni.

- Úgy gondoltam, hogy mivel úgyis barátságban váltunk el, miért ne? Panna is örülne neki. - Jutott el a mondat végére.