Overdose

Tizedik rész

Sziasztok!

Először is boldog új évet mindenkinek!

Másodszor pedig; olyan történt, amit én is alig hiszek el! Új rész az Overdose-ban!
Nincs mentségem, és nem is akarok keresni, egyszerűen kialudt a sztori az agyamban, elkopott és jól elbújt, egyetlen betű sem akart segíteni egyetlen értelmes mondat összehozásában, de a tegnap éjszaka folyamán aztán valami oknál fogva csak úgy püföltem a billentyűzetet és voala~

Ha van még olyan, aki érdekel a sztori, akkor itt egy rövidke összefoglaló az eddig mocskosan régen történt eseményekből:

Elérkezik végre a nap, amit tulajdonképpen senki nem várt: Yoongi elhagyhatja a kórházat, innentől ismét szabad és azt csinál amit akar. Ám a férfinak semmi teendője, most se, mint soha máskor, így már azon gondolkodik, mikor kerül vissza, ahelyett, hogy azon agyalna, hogyan is élhetne normális életet - ismét minden a káros szenvedélyei körül fognak forogni. Így hát hazaindul, oda, amiről nem is tudja, hamu már az egész, tulajdonképpen nincs is hova hazamennie és ennek a súlyát tartja vállán az orvos, az a bolond, aki ott áll a parkolóban, ott ül kocsijában és nézi, hogy eddig betege, most már csak ismert személy mikor lép ki.

Mégis melyik épeszű ember játszik taxist és furikázza azt, aki melegebb éghajlatra kívánja és ezt nem is titkolja? Ráadásul miért viszi oda, ami nincs is? Hiszen csak Jimin tudja kettejük közül, hogy a tűz csak a lángok martalékát hagyta maga után. Mégis arra fele haladnak.

Nappeun negyed. Nem véletlenül hívják így, elég pár percet ott tölteni, kis idő múltán az orvos kevesebb lesz egy drága autóval, több néhány horzsolással, és csak onnan tudja, még él, hogy a szíve olyan őrült módon dobog, hogy tán ki is ugrik mellkasából. Gyorsan történik minden, majdnem olyan gyorsan, mint mindkettejük ereiben a buzgón futó vér, ami csak idő kérdése, mikor fogja a földet vörösre festeni.
Erről Yoongi régi, ellenséggé vált barátai fognak gondoskodni, és Kim Namjoon egy pillanatig nem fogja tagadni.

Jimin csak ült ott és nézett. Előre, semerre, csak előre. Üresnek érezte magát, tehetetlennek, tanácstalannak, olyasvalakinek, aki nem ura a helyzetnek, amit magának köszönhet. Ő csinálta, ő a felelős mindenért, kapaszkodott a forró vasba, melynek nyomai egészen szívéig, lelkéig hatoltak, nem kezén hagytak izzó, fájdalmas nyomot, egész lényét porig égette a hő, a hév, az esztelen döntések magas lángjai. Minden gondolat, minden érzés visszatért megint, mintha megint csak a társasjáték startján állna, annak ellenére, hogy lassacskán haladt az első szerencsekerék táblácskához, most megint ott áll a kezdetnek pontján, a súlyos dobókocka meg nem fordul semerre, egyet mutat, a mező pedig megköveteli, hogy álljon vissza a legelsőre. Nem volt új számára ez az egész, de mégis, mintha most lenne ebben a helyzetben először. Csak annyi más, hogy már vissza tud emlékezni közös élményekre. Élményekre? Nem volt sok és nem is élmény. Inkább csak esemény, rossz, és meghatározó esemény, amiről nem is tudja, tán elfelejteni akarja vagy pontosan emlékezni rá, hogy ne kövessen el semmit még egyszer, hogy ne essen megint seggre a sötét kút végén, amiben lassan haladt felfele ülve a kicsiny vödörben.

Nem vett nagy levegőt, mégis tüdeje mintha vasláncokkal lenne körülölelve, úgy érezte, tele van levegővel, vagy épp, hogy egy szemernyi oxigén nem jut szervébe, mindenesetre kezét mellkasára vezetve simított végig puha, selymes bőrén, mely kilátszott tiszta, hófehér pólójából. Ám még mindig nem nézett semerre, csakis előre. A fekete ajtót bámulta, olyan volt, mintha azon bármi is futna, szöveg, vagy képsorok, de nem, a valóságban sötét volt - pont, mint maga a valóság. Jimin látta benne a világát, látta, hogy nem lát benne semmit, csak folytonos ürességet, feketeséget. Az ajtó kerete, mi körbevette azt, fehér volt, de nem volt elég ahhoz, hogy ne olyan zord, ne olyan pokoli legyen - le kell festetnie, határozta el az orvos. Hirtelenjében meg akart szabadulni minden sötéttől, elég van az életében így is, nem kell, hogy az ajtaja, az irodai széke, a kanapéja az legyen. Ha ő nem, legalább környezete legyen színben úszó, ízléses, szép színekbe burkolózottak.