Tánc és Szerelem /Àtìràs alatt!/

Új suli új élet

-Kislànyom,siess màr! Elfogunk késni!-kiabàlt fel édesapàm. Szegény azt hiszi,hogy màr nagyban készülök,pedig ez egyàltalàn nincs ìgy,sőt..még a puha àgyamban fetrengek.
Amùgy tudnotok kéne valamit róllam,nehogy valamit összetévesszetek.Tinànak hìvnak. Egy àtlagos 16 éves làny vagyok,azaz egy bizonyos napig,teljesen àtlagos életet éltem Magyarorszàgon.
Sajnos Koreàba kellett költöznünk,apa ùj munkàja miatt. Mondhatni nagyon örülök..mindent ott kellett hagynom,azokat akiket szeretek,és amit szeretek. Nem làthatom szeretett otthonomat,helyette kaptam egy ùjat,ami nekem még mindig idegen,a vàros ahova költöztünk kicsit se szimpatikus,na meg az emberek se azok..nem ia tudom,hogy miért kellett ideköltözni. Oké oké..ùj munka stb. Na de nekem akkor se tetszik az ami itt van.
-Készen vagy màr?Elkésel az első napodon.-halk kopogàs szerű nesz hallatszódott az ajtó felöl. Basszus,elfelejtettem,hogy ma van az első napom az iskolàban.
Szinte a fénysebességével keltem ki  az àgyamból,s pattantam szekrényemhez,amibe igazàból csak bedobàltam a ruhàkat. Mondvàn,hogy az majd ràér..de hàt csak halasztgattam,és tessék..most kéne az egyenruhàm ami persze nem gyűrött..
Hosszas keresgélések àràn se talàltam meg azt a nyomvadt ruhàt. Ezért azt tettem amit màs esetben szoktak,egy egyszerű fehér blùz,és egy fekete nadràg. Nos elég fiùs vagyok,màrmint nem hordok szoknyàt,rövid hajam van nem olyan rővid,de értitek,sminkelni nagyon ritkàn szoktam,de akkor nagy a baj.
Hàt ezzel is megvagyok,màr csak egy cipő kell és mehetünk. Előhalàsztam egy fekete cipőt,majd felvettem és màr rohantam is ki,de ekkor apa mérges szemeivel talàlkoztam.
-Mi tartott idàig?-Szemei szikràkat szórtak. Kicsit tartottam tőle,de tudtam,hogy soha nem bàntana.
-Mindegyis. Nyomàs a kocsihoz!-mondta kicsit làgyabb hangon,egy aprócska mosolyal az arcàn. Lementünk mind a ketten,majd ki a hàz elé. Édesapàm bezàrta az ajtót mikor kilépett rajta,majd beült az autóba-persze én màr bent ültem- és elindultunk.
-Apa..nem akarok suliba menni. Mivan ha ellopnak? Vagy mégrosszabb,megölnek?-próbàltam meggyőzni arról,hogy ma nem kéne iskolàba mennem.
-Ezt most te se gondolhatod komolyan.-kezdi mondandójàt nevetve.
-De igen,teljesen komolyan mondom!-horkantok fel,erre csak hangosabban nevet és szerintem màr a könnyei is eleredtek a nevetés miatt.

Odaértünk ehez a förtelemhez..jó nem annyira förtelem,mert korszerűsìtett,de még ìgy se volt kedvem bemenni.
-Szép napot kincsem!-mosolygott ràm bìztatóan apa. -Neked is apu.-kiszàlltam,és elindultam a kapu felé. Mikor beléptem a kovàcsolt vas kapun,nem hittem a szememnek. Hét fiù egy lànyt püfölt..