Tánc és Szerelem /Àtìràs alatt!/

Gyere hozzám!

Annyira boldog vagyok,hogy Jungkook és Detti sinen vannak! Na meg mi is. De Jiminnek küzdenie kell.
-Szeretlek!-hallottam meg Jimin mély hangját.
-Én is...oppa.-megfogtam apró kezemmel a hatalmas kezét.
-Te vagy a mindenem Tina. Soha nem akarlak elengedni. Veled akarom leélni az életem és reméllem te is így gondolod.-ezen nem kell sokat gondolkozni persze,hogy vele akarom. Csak annyira megbántott ezzel,ezért haragudtam rá.
-Igen Jimin oppa veled akarom leélni az életem. Amúgy én inkább hazamegyek. Jössz?
-Megyek. De haza.-mikor az agyamhoz elért a mondat..kiakadtam.
-Miaz,hogy haza?! Gyere hozzánk!
-De nem akarok zavarni...
-Jimin nem zavarsz.
-Biztos?
-Igen!-mosolyodtam el halványan.
-Na gyere!-kezdett el húzni.
-Jimin! Lassabban!
-Jó na!-kicsit lassított,de nekem még mindig gyors volt.
Kicsik a lábaim ezért szinte futottam.
20percbe telt míg a házunkhoz értünk.
Alig kaptam levegőt. Nem tudom mitől lehet szinte kapkodom a levegőt,de nem elég.
Jimin ezt észrevette ezért gyorsan felkapott és rohant be a házba. Szerencse,hogy apa itthon van.
Nem hallottam semmit mivel ahogy beértünk a házba minden sötétedni kezdett.
*******
Miért fényes minden? Ez a menny? Nem az nem lehet.De akkor hol lehetek? Meleg kezeket éreztem meg a bal kézfejemnél. Kiakartam nyitni a szemem,de nem nagyon ment.
-Reméllem hallod amit mondok.-hallottam meg Jimin mély remegő hangját.
Igen Jimin hallom!
-Ha nem az se baj. Nagyon megijesztettél minket.Azt hittem meghalok amikor behoztak. Látni a testedet amire csomó gép van kötve. A nővér szerint nagyon gyenge vagy. Szerelmem! Ne menj el.-ha jól hallottam akkor itt már sírt.
Jajj Jimin ha tudnád mennyire szeretlek.Nem akarlak elhagyni,főleg nem meghalni.
Érzem,hogy lélegeztetőgépen vagyok,de így is nehezen kapok levegőt. Jimin segíts! Megint sötét minden..nem hallok semmit. Se Jimin nyugtató hangját se a gépek hangját.
Mi történik?! Valaki segítsen!

Jimin:
Nagyon rossz így látni Tinát. Gépekre van kötve. A porcelán teste mellett pihentettem fejemet mikor a gép másképp kezdett csipogni. 5 nővér azonnal berohant mellettük 3 orvossal köztük Tina apja. -Jimin menj ki kérlek!-tettem amit kért. Bízok bennük. Leültem a legközelebbi székre és felhívtam a többieket,hogy mi történt és most mivan. Azt mondták azonnal jönnek. Tinát pedig a szemem láttára tolták a műtőbe. Nem bírom tovább! Férfi vagyok,de nekem is vannak érzéseim. Sírni kezdtem. Suga ért be elsőnek és rohant hozzám.
-Jimin minden rendben lesz!-próbált nyugtatni kevés sikerrel.
Aztán a többiek is megérkeztek.
Kérdezgettek,hogy mivan, hol van most Tina, stb.
3 óra után kijött az egyik orvos. Én odarohantam és szólásra nyitottam a szám mikor megrázta a fejét.
Ott estem össze. Kijött Tina apja is. Ő már mosolygott.
-Jimin minden rendben.
-Biztos?-néztem rá könnyes szemmel.
-Igen!
-Mi volt a baj?-kérdezte meg a fontos kérdést Suga.