Tánc és Szerelem /Àtìràs alatt!/

Utállak!

Lement az óra hála az égnek..de Detti sehol..
Azt hiszem megyek megkeresni.
Szedtem össze a cuccaimat mikor valaki elvette a táskám és kirázta a tartalmát.
Kiesett belőlle egy dobozka ami nem az enyém de akkor kié?
Mielőtt felvehettem volna elvette előllem valaki..
-Nézzétek Tinácsak óvszert hozott a suliba!
-A-az nem az enyém!
-Persze lúzer...veled ki feküdne le?
-Menj a tudod hova!
Ezzel sarkon fordulva elakartam menni..de valaki vissza rántott.
-Kicsi deszka veled senki nem feküdne le veled ne próbálkozz!
Mindenki nevetni kezdett. Kirohantam a teremből egyenessen a női mosdó felé. Elő vettem a telefonom és felhívtam apát:
-Szia Tina! Mi a baj?
-A-apa..-mondtam könnyeimmel küszködve-elakarok menni..
-Miért? Bántott valaki?
-Csak elakarok menni!-nem bírtam elkezdtem sírni..
-Tina...minden oké?
-Nem apa,semmi nem oké! Hiányzik Magyarország és a régi sulim...Utálom Koreát!
-Bírd ki ezt a napot,kérlek!
Megszakadtt a hívás.
Lassan kimentem a mosdóból..de ott ált az a hét jómadár.
-Tina minden oké?
Jött oda hozzám Jimin. Mit akar?
Ha kicseszni akkor esküszöm agyon verem.
-Se-mmi...-mondom szipogva.
-Mond mi bánt?-átölelt? Igen. Miért?
-Utálok mindenkit,Jimin...
-Hm?
-Suga,miért ilyen fasz?
-Hé!
-Te is tudod Suga,hogy ez így van!
-Köszönöm Jimin.
-Gyere haza viszlek!
Megfogta a kezem és maga után húzott. Miért kedves? Gyorsan elértünk a motorokhoz.
-Ülj fel!-tettem amit kért. -Szorossan ölelj át és nem lesz semmi baj!
Talán túl szorossan de magamhoz öleltem,olyan jól esett a közelsége.
A meleg mi testéből árad,keze finomsága és simogatása. Lassan de magabiztossan felfogom adni..
-Tina mi a baj?
-Semmi...
Beindította a motort,úton is voltunk. Gyorsan haza értünk,lehet csak azért mert elmerültem gondolataimban. -Gyere kicsi csillag!-megsimította kezemet. Oly gyengéd és oly simogató a hangja.
Leszálltam a motorról,megindultam a ház felé. -Bejössz?
-Ha nem gond.
-Dehogy.
-Akkor igen.
Kinyitottam az ajtót és beléptem Jimin utánnam jött. Becsaptam az ajtót a cipőmet levágtam az előtérben. Mindenkit utálok!
Telefonom hangja zavarta meg dühöngésem.
-Haló?
-Szia kicsim! Ma sajnos nagyon későn megyek haza..sajnálom! Vigyázz magadra!
Letette,mielőtt bármitt mondhattam volna.
-Itt alszol?-kérdeztem meg a zavartan álló fiút.
-Ha akarod.
-Gyere! Te elmész fürdeni én meg adok ruhát jó?
-Nekem oké.
-Na gyere!-felszaladtam a lépcsőn és bevezettem a fiút akit idő közben elhagytam.
*******
Mindketten lefürödtünk. Persze külön külön!Mint kiderült Jiminnek volt ruhája ezért nem kellett adnom neki.
Amúgy már az ágyban pihenünk,mint valami szerelmes pár komolyan. Jimin mellkasán fekszem ő pedig simogat.
-Jimin..
-Tessék?
-Azt hiszem kedvellek.-néztem a drága fiúra. Aki csak mosolygott.
-Jó mert én is kedvellek!
-Tényleg?-erre már felkaptam a fejem.
-Igen.
-Aludjunk!-váltottam hiretelen témát.
-Rendben.